Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

Í1S. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 289 Rákosi Viktor: Azt értette ez alatt, hogy sokkal fiatalabb, mint a mienk! Kossuth Ferencz: Százesztendős! {Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tényt csak lehet konstatálni !) Lovászy Márton: Mi azt akarjuk, hogy a magyar koronáról letisztittassék az a hamu, az a por és salak, a mely az osztrák császárság Schatzkammerjében reárakódott az idők hosszú folyamán. Én ezen törvényjavaslatot, mely egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a magyar királyi koronának díszét és fényét emelje, hanem a mely inkább arra alkalmas, hogy a nemzet és a trón között félreértéseket és zavarokat támaszszon, nem fogadom el és küldőim _ nevében a leghatározottabban visszautasítom, (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Elnök: Sréter Alfréd képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítására kért szót. (Halljuk! Halljuk!) Sréter .Alfréd : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Örülök azon és csak köszönettel tartozom azért, hogy tegnap elmondott beszédemmel egyáltalában foglalkoztak. Még inkább köszönöm, hogy Benedek János képviselőtársam foglalkozott szavaimmal, a kiről tudom, hogy egész lelkéből és csak a nemzeti szempontból szólhat és beszélhet. Ez az oka, hogy a becsúszott és a megtörtént félreértés engem nem bánt, de mégis tartozom azzal magamnak, tartozom a saját felfogásom érvényesülésének, hogy ezeket, a mennyire szükséges és lehet rektifikáljam. (Halljuk! Halljuk!) Benedek János t, képviselőtársam szavaim egy, részét máskéj) értelmezte, mint a hogy azokat én érthettem és ennek következtében azokból más konklúzióra is jutott. Én tegnap azt mondtam, adassék meg Ausztriában az osztrák császárnak, a mi az osztrák császáré, (Egy hang a szélsöbalóldalon: Az az ö dolguk!) és adassék meg Magyarországon a magyar királynak, a mi a magyar királyé és a magyar nemzetnek, a mi a magyar nemzeté. Hát mi lehetett ennek az értelme? Ezért szólalok fel. Nem lehetett más, mint az, hogy az osztrák császár lehet ur Ausztriában, de a magyar király ur Magyarországon és a magyar nemzetőr az ő hazájában. (Ügy van! a jobboldalon.) És ha a magyar nemzet a hadseregben a vezérletet és vezényletet, a magyar csapatok, tehát a magyar hadsereg felett átadta a magyar királynak, ehhez nincsen másnak köze, mint a magyar nemzetnek és a magyar királynak (Ugy van! jobbfelöl.) és ehhez nincsen köze sem a Reichsrathnak, sem az osztrák urakházának, sem az osztrák kormánynak. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez volt a szavaimnak értelme, ezért szólaltam fel, hogy ezt rektifikáljam. (Helyeslés.) De rektifikálnom kell még egypár más dolgot is. (Halljuk! Halljuk!) Az én t. képviselőtársam ugy fogta fel és ugy értette beszédem KÉl'VH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. egyik hosszabb passzusát, mintha én, ha a zászlókérdésben nem is, de a magyar csapatok magyar tisztekkel való ellátásának és a tisztképzésnek tekintetében, az ügyet ad graecas calendas elhalasztani óhajtottam volna, vagy olyant mondtam volna, a miből ez következnék. (Halljuk! Halljuk!) Ez egyszerűen nem áll, mert én azt mondtam, hogy a zászló és a jelvény kérdése közös egyetértés mellett órák, napok alatt megoldható. (Ugy van! jobb felöl.) A magyar tisztképzésnek pedig nem állhat közös egyetértés mellett, de különben is már jogunknál fogva egyéb útjába, mint az, hogy elegendő számú tiszt ma még nem létezik, de a létezők áthelyezhetők gyorsan és szükséges, hogy mentül gyorsabban felállíttassanak olyan intézetek, a hol a magyar sereg, tehát a magyar csapatok számára magyar nyelven magyar tisztek kiképezhetők legyenek. Már most nincs ebben a házban egy ember, egészen őszintén gondolják meg, a ki e részben többet akarhat, s ki ezt más utón és gyorsabb eszközökkel akarná elérni. A harmadik, a mi miatt felszólalok, az már személyi értékű. Benedek János t. képviselőtársam egy kijelentést tett. Azt t. i., hogy, ugylátszik, én ezen kormány iránt, de nemcsak ezen kormány iránt, hanem minden létezhető kormány iránt határtalan bizalommal viseltetem. Én, t. ház, ezen kormány iránt bizalommal viseltetem ; de nincsen ember és nincsen kormány, a ki iránt határtalan bizalommal viseltetném. Önálló ember voltam, vagyok és maradok. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy iránt azonban viseltetem határtalan bizalommal és ez bizalmam a magyar nemzet jövőjében és annak a czéltudatosságnak eredményességében, hogy megtartva azt, a mink van, azon az alapon tovább építünk egész addig, a meddig a magyar nemzeti államot egész teljességében építjük ki az államiságnak minden attribútumával egyetemben, Visontai Soma: Minden attribútumával! Sréter Alfréd: Minden attribútumával egyetemben ! Felreértett szavaimnak értelmét kénytelen vagyok még egyben rektifikálni és ez az, hogy az én t. képviselőtársam azt mondta tegnap, mintha én azt állítottam volna, hogy a tárgyalt törvényjavaslatnál semmiféle ujabb anyagi áldozat nem kívántatik a nemzettől. Épen az ellenkezőjét állítottam. Azt mondtam: tudom, átérzem, minő súlyos terhek haramiának e törvényjavaslat elfogadásából a nemzetre; de ha azt hihetem, hogy azok az erkölcsi javak, a melyeket kMívni tudunk, kMívni bírunk, és remélem, fogunk, hogy ezek nagyobb sulylyal birnak ezen terheknél, ennek a reményében szavazom meg. Miben állanak tehát ezek ? Ezek abban állanak, hogy a magyar csapatoknál magyar tisztek legyenek, hogy felállittassanak ezek kiképeztetésére a szükséges intézetek. (Felkiállások a szélsöbalóldalon : Nem Ígérték meg!) Mindegy; ez az óhajom. Sőt ennél tovább mentem. Annak az óhajnak adtam kifejezést, hogy azon arányban — 37