Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-218

2l8. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. 281 orosz nemzetben van? Ez oly tény, a melylyel nekünk számolnunk kell, a melyből a következtetéseket le kell vonnunk. Holló Lajos: A Habsburgok sohasem voltak népfelszabaditók, csak népleigázók! ^Beőthy Ákos: Azért okkupálták Boszniát is! És rosszul is kormányozzák! Lovászy Márton: Mi történik most, t. ház ? Háborús veszedelmekre utalnak. Hát ha én ezzel az utalással szemben olcsó érvekkel akarnék élni, akkor egyszerűen hMatkozhatnám a hMatalos nyilatkozatokra, hMatkozhatnám arra a hMatalos képre, a melyet diplomácziánk a Balkánfélszigeti államokról ma elibénk tár. Hiszen ez a kép valóságos békés idill. Csak nemrég jelent meg, talán nincsen nyolcz vagy tiz napja, az orosz hMatalos lapban egy kommüniké, a mely azt mondja, hogy Oroszoszág egyetlenegy csepp vért sem hajlandó áldozni, ha a balkáni népek erőszakos változásokat akarnak előidézni, ha ők a státusquót meg akarják bontani, egyszóval, ha ők ott forradalmat akarnak csinálni. Én ezt az érvet teljesen elmellőzöm, Nem utalok arra, mert meg vagyok győződve arról, hogy igenis küszöbén állunk a Balkán-dráma egy ujabb véres felvonásának, küszöbén állunk annak is, hogy ott nagy politikai átalakulások történnek. Es azért azt hiszem, hogy önök ezzel a javaslattal már régen elkéstek, mert habár már holnap megszavaznék ez ujonczokat, mire azokat ó'szszel behívják és egy-két év alatt kikéjaezik — mert nem hinném, hogy tanulatlan ujonczokat akarjanak belevinni egy véres háborúba — akkor már ez a dráma régen lejátszódott és befejeződött. (TJgy van! r TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem hiszek az orosz diplomáczia békés hangjaiban. (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi orosz-török háború előtt is igy volt; akkor is azt mondta az orosz diplomáczia és az orosz czár, hogy egyetlenegy szotnya kozákot sem hajlandó áldozni a Balkán népeiért. És mi történt akkor? Jól jegyezzük meg: Oroszországban, abban az abszolút hatalommal kormányzott birodalomban a közvéleménynek sokkal nagyobb ereje és hatalma van, mint minálunk, mert ha minálunk a közvéleménynek az az ereje és hatalma volna, mint Oroszországban, akkor ezek a mostani javaslatok már régen el volnának seperve. ((Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ott akkor az történt, hogy mikor az akkori czár, II. Sándor, Moszkvában tartózkodott és kijelentette békés szándékait, felzúdult a nép. Megkondultak a harangok, a templomokba tódult a nép, a papok teljes ornátusban lázitó beszédeket tartottak a néphez, és a mikor a czár megjelent a nép előtt, szidalmakkal illették. Szláv Íróknál egész regényeket találunk az akkor történtekről. Én nem tudom, hitelesek-e azok, a miket a szláv irók ezekre nézve elmondanak, de mindenesetre jellemzik a hangulatot és a helyzetet. Azt kiálKÉFVH. NAPLÓ. 1901—1906. XII. KÖTET. tották a czár felé: te nem követsz szláv politikát, te német politikát követsz. Az egyik szláv iró feljegyzése szerint elhangzottak ezek a szavak: »Ti tutin sin nyemecz«, a mi magyarul annyit tesz — bocsánat a kifejezésért, csak fordítom: te kutya német fajta, mert az orosz nép azt hitte, hogy czárja azért nem képes megérteni szMének vágyait, mert német vér csörgedez benne. Magának a czári családnak tagjai, igy Pál főherczeg, az akkori moszkvai kormányzó, és a későbbi III. Sándor czár maguk állottak a mozgalom élére és összeköttetésben állottak a mozgalom vezetőMel. Volt akkor az orosz nemzetnek egy hírneves publiczistája, Akszakoff volt a neve. Ez a publiczista többször, ötször megtámadta a czár politikáját hirlapilag, ezért száműzték, és mMel menekült, ellene köröző levelet bocsátottak ki. Ekkor ez a száműzött és körözött Akszakoff elkövette azt a vakmerőséget, hogy egyenesen a czárnál jelentkezett kihallgatásra. A czárt annyira meglepte ez a merész kívánság, hogy megadta neki az audencziát, és ekkor Akszakoff ezt mondta a czárnak: Felség! Megjelentem előtted: öless meg, vagy csukass el, de meg kell mondanom, hogy teljesítsd hazád, nemzeted és fajod iránti kötelességed! Pap Zoltán: Ezt kellene nekünk! Lovászy Márton: Ekkor történt az, hogy a czár ellent nem állhatva a minden oldalról jövő nyomásnak, ultimátumát küldött a török szultánnak. És itt is egy igen érdekes dolgot mond el a szláv publiczisztika, t. i. azt, hogy a czár környezete, hogy biztosítsa a háborúnak kitörését, készakarva elkéstette a sürgönyt, ugy, hogy a kitűzött határidőre a válasz meg nem érkezhetett. De akkor már százezrenkint tolongott a nép Moszkva utczáin, hatalmasan követelve a háborút, és a mikor a kitűzött terminus lejárt, akkor megjelent a czár az erkélyen és kijelentette a népnek, hogy a háború meg van üzenve. Bármennyire békések legyenek is az orosz diplomácziának szándékai, ha olvassuk az összes orosz lapokat és látjuk azt, hogy milyen féktelenül izgatnak azok egyhangúlag a béke ellen és a habom mellett: akkor, igenis, meg lehetünk győződve, hogy Oroszország igen rövid idő alatt el fogja határozni azt, hogy a Balkánon akczióba lépjen. De, t. képviselőház, tudják azt azok a balkáni népek, hogy őket a czár és az orosz nemzet nem fogja magukra hagyni. Ott van a görög nemzet példája, a melyet nem ugyan faji, de vallási kötelék füz össze az orosz nemzettel. Mielőtt a legutóbbi görög-török háború megindult, akkor is azt hangoztatta az orosz diplomáczia a görögök felé: Ne merjetek akczióba lépni! Ne merjetek háborút indítani, mert nem fogunk segíteni. És a mikor a görögöket megverték, a czár a maga ultimátumával megállította a török hadakat és Görögország megkapta Krétát. 36