Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-218
282 218. országos ülés 1903 márczius 3-án, kedden. Holló Lajos: Vereség után ! Lovászy Márton: De ezen orosz békés hangoknak az én véleményem szerint még egy más nagyon figyelemreméltó czéljuk és rendeltetésük van, és ez épen Maczedóniára vonatkozik. Mert, t. képviselőház, ez a maczedon-kérdés egyike a legbonyolultabbaknak, a melyek valaha a diplomáczia és a nemzetközi politika előtt megoldandók voltak. Ott a dolog ugy áll, hogy egész Maczedóniára igényt tart Bulgária, Maczedódóniának túlnyomó déli részére igényt tart Görögország, az albánok viszont azt követelik, hogy Maczedónia osztatlanul és egészében megmaradjon a török szultán hatalma alatt, végre pedig Szerbia annak északnyugati, hozzá közeleső részére tart igényt; ugy, hogy az történt, hogy ezek az igénytartó népek és fajok a medve bőrén majdnem előre összevesztek. Hát, t. képviselőház, ha ott az orosz nemzet rendet akar csinálni, ha ott csakugyan bizonyos tartós állapotokat akar létrehozni, akkor ezeket az igényeket előbb szabályoznia kell ; és én azt hiszem, ez az orosz békeakczió első sorban arra irányul, hogy Bulgária mérsékelje igényeit, mondjon le arról az aspirácziójáról, hogy az egész Maczedónia az övé legyen, hogy igy azután szabályozva lévén az ottani igények, az akcziót egyöntetűen és egyértelműen lehessen megkezdeni. Hogy ezek igy vannak, arra nézve a múlt évi delegáczióban igen érdekes nyilatkozatot tett maga Kállay Béni közös pénzügyminiszter. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) a ki kijelentette, hogy Szerbia azért nem akarja a maczodon autonómiát, mMel attól tart, hogy ezáltal az ő fajrokonai, a szerbek, a túlnyomó görög és bolgár többség által el lesznek nyomva. Szabályozni kellett tehát az igényeket, határt kellett előbb vetni a bolgár agitácziónak és kényszeríteni kellett Bulgáriát arra, a mi azóta meg is történt, hogy forradalmi komitéját nyomja el és annak tagjait tegye ártalmatlanná. De ha igy áll a dolog, (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) ha csakugyan ott küszöbén állunk egy véres bonyodalomnak és uj államalakulásnak, ha csakugyan ugy áll a dolog, hogy Maczedónia körül hadakoznak, a mely önmagában véve nem valami jelentékeny ország, hiszen összes népessége 2 1 j i —2 ] /2 millió: akkor kérdezem, hol van a nagy veszedelem, a mely bennünket Maczedónia és a Balkán felől fenyeget? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hol a veszedelem, a melyre gróf Tisza István képviselőtársam utalt, hogy ott konczentrikus, vagy íöderalisztikus alapon létrejöhet ellenünk valami veszedelmes államalakulat ? Beőthy Ákos: Megesznek minket! Lovászy Márton: Ha valami adhat aggodalomra okot, ugy az az, a mire már előbb utaltam, hogy t. i. azok a népek teljes bizalommal és ragaszkodással viseltetnek Oroszország iránt, és a mint szokták mondani és a mint helytelenül közhelylyé vált, Oroszország uszályhordozói lennének. De, t. képviselőház, mit akarnak azok a népek ? Nem akarnak oroszokká válni. Függetlenek akarnak lenni, és függetlenek akarnak maradni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És cssk azért vannak bizalommal és ragaszkodással Oroszország iránt, azért van az orosz czár szavának oly mindenható hatalma a Balkánon, mert remélik, hogy a Czár azt a vágyukat megvalósitja. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon,) Ezzel a helyzettel szemben nekünk mi a feladatunk ? Feladatunk az, hogy siettessük, meg ne akadályozzuk az ottani proczesszust, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) mert ha az ottani aspirácziók teljesültek, ha e népeknek nincs többé várnMalójuk az orosz czártól, a függetlenség ösztöne súgja és parancsolja nekik, hogy egyensúlyt keressenek a túlnyomó orosz befolyás ellen, és ezt az ellensúlyt elsősorban nálunk találhatják. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igy tehát a mi feladatunk a Balkán-bonyodalmakban ebben az egy kitételben foglalható össze: hogy azokba nekünk nem szabad beleavatkoznunk. Beőthy Ákos: Főleg nem kell Szaloniki felé kacsintgatni. Lovászy Márton: De gróf Tisza István igen t. képviselő ur maga is azt mondja, hogy nem kell beavatkoznunk, ő maga is azt mondja, hogy a beavatkozási politika III. Napóleonnal lejárt. Mikor ő ezt az állítást koczkáztatta, erről az oldalról többen, köztük magam is azt kiáltottuk közbe: hát Kréta, hát Kina! De utalhatok még egy harmadik és ezeknél sokkal fontosabb jelenségre annak bizonyításául, hogy igenis az a beavatkozási politika — legalább nálunk — még nem járta le magát. Mondja meg nekem a t. képviselő ur, de mondja meg az igen t. kormány és az igen t. miniszterelnök ur is — én nagyon óhajtanám, ha mai válaszában, melyet Csávolszky Lajos t. képviselőtársamnak fog adni, erre a kérdésre is kiterjeszkednék — mit keresünk mi a novi-bazári szandzsákban, miért tartják az úgynevezett Lim-terúletet a mi csapataink megszállva, mikor annak a területnek van szuverén ura, a ki azt katonáMal megszállva tarthatja, a török szultán. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Valami okának csak kell lenni, hogy mi pénzáldozatot hozunk és költünk arra, hogy katonáink a kietlen, vad vidéken szenvedjenek? Ennek a megszállásnak okaira nézve, miután hMatalos felvilágosítást és nyilatkozatot sehol sem kapunk, kombináczióra vagyunk utalva, és én, bárhogyan kombinálok, annak csak háromféle czélját látom. Az egyik az lehet, hogy hódított birtokunknak, Boszniának és Herczegovinának biztosítását végezzük ezzel a megszállással. A másik czél — és ez a leggyülöletesebb mit a I szerbek akként fejeznek ki, hogy gróf Andrássy • Gyula, az idősebb, ezzel a megszállással aczél; szöget vert be a szerb nemzet szMébe és a míg