Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

26-1 217. országos ülés 1903 márczius 2-án, hétfőn. hála tudná elmosni. (TJgy van! a bal- és a szélsöbalolda Ion.) De ini nem vagyunk hálátlanok, mi nem hálátlanságot akarunk elkövetni akkor, a mikor nemzetünk jogaihoz ragaszkodunk és nemzetünk önállóságát a hadseregben meg akarjuk védelmezni, hanem a mikor ezt teszszük, azon velünk született ősi jogainkhoz ragaszkodunk, a melyeket megőriztek számunkra a századok, a melyeket nem vesztettünk el a pusztító csaták viharaiban, az elmúlt, s véres századok öldöklő tusaiban és a melyeket az 1867-iki évi elalkuvás is megőrzött számunkra, a melyeket az egykori Deák-pártiak jobban őriztek meg, mint a hogyan a mai, egykor ellenzékiekből fuzionált többség azt megőrizni akarja. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloläalon.) Mi e jogokhoz ragaszkodunk. Ezek azon politikai és közjogi szempontok, a melyek miatt mi a törvényjavaslatot el nem fogadjuk. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloläalon.) Beszédemet még tovább akarván folytatni, kérem az elnök urat, méltóztassék 10 perez szünetet adni. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést 10 perezre^ felfüggesztem. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: Éljen Benedek!) (Szünet után.) (Az elnöki széket Daniel Gábor alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem, tessék helyöket elfoglalni! Benedek képviselő ur folytatni fogja a beszédét. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloläalon. Zaj. Elnök csenget.) Benedek János: T. képviselőház! Beszédem korábbi részében beszéltem mindazon közjogi és politikai ellenvetésekről, a melyek okát képezik annak, hogy mi ezt a javaslatot nemcsak, hogy bizalommal nem fogadhatjuk, hanem tőlünk telhető minden erélylyel visszautasítjuk, (ügy van! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Molnár Jenő: Vissza vele! Oda, a honnan jött! Bécsbe! Benedek János : Egyik legfontosabb okunk, a melyért ezen javaslatot el nem fogadhatjuk, a pénzügyi ok, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) még pedig nemcsak az a pénzügyi ok, a melyet már említettem, hogy t. i. ezen javaslat teljesen adós marad azon felvilágosításokkal, a melyek nélkül lelkiismeretünk megnyugtatásával ebbe a javaslatba nem mehetünk bele, teljesen adós marad a miniszteri indokolás, teljesen adós marad a véderő-, a pénzügyi bizottság jelentése, szóval mindaz a faktor, a mely éhben a kérdésben felvilágosítást volna hMatva adni, adós marad azzal, hogy minő uj beruházásokat igényel az ujonczlétszámnak ilyetén módon való felemelése. Mert, hogy ezeket az ujonezokat nemzeti lelkesedéssel tartani nem lehet, hogy ezek a katonai szellemnek sovány táplálékával be nem érik, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) hanem azoknak lénung kell, hogy kidukáljon, a jó meleg zupa, a hús, a lakás, a ruházat, mint a többi már meglevőknek, az kétségtelen dolog. Azzal érvelnek a túloldal szónokai, és a mai napon felszólalt képviselő urnak is egyik érve az volt, hogy ő azért is megszavazza ezt a javaslatot, azért is hozzájárul az ujonczlétszám felemeléséhez, mert ez nagyobb pénzügyi áldozatot nem igényel. Molnár Jenő: Az ő zsebéből! Benedek János: Valóban sajnálom, hogy ilyen nézetek kelnek szárnyra egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslatnak tárgyalásánál. (TJgy van! a szélsöbaloläalon.) Méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy mikor az 1889-iki katonai törvényjavaslatot tárgyalták, akkor is azzal álltak elő, hogy ez legfeljebb csak 50.000 frt emelkedést fog feltüntetni a költségvetésben (TJgy van! a szélsöbaloläalon.) és kisült, hogy 50 milliónál is többre ment a költség emelkedése. Jelenleg is ilyen jelentéktelen számot dobnak oda, azonban egy kétségtelen csak, — nem a miniszteri kijelentés, vagy az előadó urnak a levegőbe tett kijelentése — egy kétségtejen a számitások terén: a kétszer kettő négy. És ha azt az arányt veszszük alapul, hogy mit igényel egy katona jelenleg a hadseregben békeállományban, mit igényel mozgósitás esetén, mennyi a szükséglete és egybevetjük ezt az ujonczlétszám felemelése következtében most mutatkozó ujabb szükséglettel, akkor a kétszer kettő négy alapján pontosan megkaphatjuk azt a számot, az anyagi erőnek azt az óriási mértékét, a melybe az ilyen módon felemelt hadsereg ellátása fog kerülni. De hiszen nemcsak étel, ital és ruházat kell a katonának, hanem kell annak lakás is, és kétségtelen dolog, hogy az ujonczlétszám felemelése következtében olyan gyarapodása mutatkozik a hadseregnek, hogy a szaporulat ellátására ^ ujabb kaszárnyák építése válik szükségessé. És hogy ezek a kaszárnyaépitések mennyibe fognak kerülni, milyen tetemes összeget vesznek igénybe, erre vonatkozólag legyen szabad a t. ház előtt egy szaklapból, a »Vállalkozók Lapjainak február 18-iki számából kMágott kis hirdetést mutatnom be (olvassa): »Laktanya-építés Klagenfurtban. A klagenfurti honvédlaktanya építésénél szükséges és 460.840 koronával előirányzott föld-, kőműves- és elhelyező munkák, 35.720 koronával előirányzott kőfaragó és 98.182 koronával előirányzott ácsmunkák biztosítása czéljából febr. 8-ikán a városi tanácsnál nyilvános versenytárgyalás lesz. A műszaki adatok és egyéb feltételek a városi mérnöki hMatalban tudhatók meg.« Tehát összesen 460.840, 35.720, és 98.182, — ez több, mint 600.000 korona; ennyi szükséges csak egy kaszárnya építésére, holott Klagenfurt ugyancsak meg van spékelve laktanyákkal és íme egy uj, nem is nagyon luxuriózus laktanyának építése ilyen költséget