Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

217. országos ülés 1903 az 1868-ban lefolyt katonai vitára. Rendkívül tartalmas, gazdag, tanulságos vita volt az, melyben a honszeretet izzó lángja mellett, melyből mindnyájan szívhatnánk be valamit, még a szónoki művészet szépsége is gyönyörű megelevenedést talált, mert minden egyes felszólalás, lett légyen az aká" tetszetó's a mi elveinknek, akár nem, a magyar szónoki művészetnek egy-egy remekét képezi. Nem hMatkozom itt azokra a szónokokra, mert lesz alkalmam beszédem későbbi folyamán, midőn a dolog társadalmi részét fogom kifejteni, hMatkozói épen Madarász József t. képviselőtársunknak^ akkor tartott hatalmas, gyönyörű beszédére, (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) melynek ma is minden betűje a magyar hazaszeretet és a magyar demokráczia szent igéje, hanem hMatkozom a Deák-párti szónokokra, ezek közül a véderő-bizottság akkori elnökére: Perczel Mórra. (Halljuk! Halljuk!) Öt sem elégítette ki teljesen az 1868 iki törvény. Egyik hibájául rótta fel azt, hogy nem említi meg a javaslat, most már törvény, a magyar hadsereget, mint ilyent. Azonban e tekintetben tévedésben volt Perczel Mór, mert ha nem élt is ezzel a kifejezéssel az 1868-iki törvény, hogy »magyar hadseieg«, utalás történt benne az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ra, melyben a magyar hadsereg kifejezése expressis verbis benfoglaltatik, a mit később maga is felemlített. Ennél fogva nem mondhatjuk, hogy az 1868-iki törvényben nincs benne a magyar hadsereg, a mint azt már igen t. barátom és képviselőtársam, Bakonyi^ Samu annak idején igen szépen kifejtette. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Azt mondja Perczel, hogy (olvassa): »Egyik hibája a törvényjavaslatnak, hogy ebben a törvényjavaslatban nem említtetik meg a magyar hadsereg, mint az összes hadsereg kiegészítő része, s hogy a magyar ezredek ugy mint eddig, s ugy mint 1848 előtt is ő Felsége, s az általa kinevezett főparancsnok által csakis ugy mint ezredek és kisebb csapatok alkalmaztatnak, nem pedig mint magasabb rendű hadtestek, nem is dandárokban és hadosztályokban, de ugy mint kis csapatok és ezredek. Ez kétségkívül nem felel meg azon várakozásnak, a melyet a törvényjavaslathoz kötünk. Nincs e törvényjavaslatban intézkedés a hadképző intézetekről, a magyar katonai akadémiáról, nincs benne meghatározva, hogy a magyar ezredek csak egyedül az országban helyeztessenek el s ide visszavezettessenek, míg más oldalról az itt székelő külföldi csapatok az országból kimozditt ássanak. Nincs benne az sem, hogy a magyar ezredekbe egyedül csak Magyarországban született honpolgárok alkalmaztassanak és tiszti rangra csakis ilyenek emeltessenek.« Másfelől azonban a maga részéről is örömmel konstatálja, hogy ez a törvény a magyarságnak az önálló magyar hadsereghez való minden jogát fen tart ja, mert az 1867 : XII. t.- czikket fogadván el alapul, azt mondja, hogy (olvassa): »A magyar hadseregnek márczias 2-án, hétfőn. 261 az önállóságára vonatkozó jogait a jövőre nézve is fentartja.« Látni való tehát. t. ház, hogy maga Perczel Mór is abban a véleményben volt, a melyben Kerkapoly Károly; nem is lehetett eltérés a véderő-bizottság tagjai között. És midőn védelmébe vette az 1867 : XII. t.-czikket, a midőn említés történt a ház vitatkozásai alkalmával arról, hogy a 67-iki kiegyezés a nemzet jogainak nagyrészbeni elalkuvása volt, akkor épen Perczel Mór önérzettel és büszkeséggel hMatkozott annak 11. §-ára és azt mondotta, hogy (olvassa): »Ezen 11. §, által a nemzet államiságának főposztulátumára vonatkozó igényei és jogai fentartattak« és határozottan visszautasította azt az inszinuácziót, mint hogy ha ezek megtagadtattak és feladattak volna. Látni való tehát, t. ház, hogy az 1867-iki kiegyezés létrejötte alkalmával maguk annak megalkotói, a régi Deák-pártiak, abban a véleményben voltak maguk is, hogy Magyarország önállósága és függetlensége, valamint a magyar hadseregnek önállósága és különállása fel nem adatott, mert az erre vonatkozó minden jog megőriztetett az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában történt fentartással. Madarász József: Biztatták magukat! Benedek lános: És hogy milyen véleményben volt a nemzeti hadsereg felől, erre nézve Perczel Mór — a ki pedig, mondhatom, azon felszólalása alkalmával nagyon sok nekünk nem tetsző húrt pendített meg — azt mondotta, hogy a javaslat egyik legszebb rendelkezésének tartja azt az általános alapelvet: az általános védkötelezettség kimondását és gyakorlati alkalmazását, mert a mint ő kifejezte (olvassa): »Ez előbb utóbb elő fogja állíthatni a nemzeti hadsereget* LátnMaló dolog, t. képviselőház, hogy az 1867. törvényeknek megalkotói sem mondottak le sohasem a magyar nemzeti hadseregnek megteremtéséről, sőt épen ebbe a keretbe képzelték elhelyezni a magyar nemzeti hadsereget. És nemcsak azok a szónokok, a kikre hMatkoztak, hanem ebben a véleményben volt még maga Deák Ferencz is (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Hogy maga Deák Ferencz ebben a véleményben volt, legyen szabad Deák Ferencznek abból a klasszikus beszédéből, a melyet az 1868. katonai vita alkalmával tartott, csak egy részletet bemutatnom (olvassa): »Ha a magyar hadsereg eszméjét ugy értelmezzük, mint az állandó katonaság behozatala óta értelmezték törvényeink és a folytonos gyakorlat, akkor ezen eszme a jelen törvényjavaslatban nincsen feladva, sőt mMel annak egyik szakaszában hMatkozás történik az 1867: XII. t.-cz. azon szakaszára, mely szerint a magyar hadsereg o Felsége többi seregeinek kiegészítő része, az eszme nemcsak mellőzve nincs, de világosan fentartatik.« Tehát Deák Ferencz ellenkezőt mond, mint a mit