Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

217. országos ülés 1903 »Miért hát a létszám emelése, ha a hazának | nincs reá szüksége ? Csak azért, hogy a parádés tömeg növeltessék, hogy többen részesüljenek a czifra-nyomoruság áldásában ?« »Vagy azért, hogy ezáltal is közelebb jusson Kolonics azon elve a megvalósításhoz, hogy a magyart előbb szegénynyé, azután szolgává kell tenni.« »Mélyen tisztelt képviselőház ! Vegye figyelembe magasztos hMatását, hogy a magyar nemzet képviselete, már pedig ha e javaslatokat megszavazza, méltatlan leend e czimre, mert a nemzeti lét, a nemzet legvitálisabb érdeke ellen cselekszik.« »]STe feledje el, hogy legfőbb, legnemesebb hMatása védeni a nemzet érdekét, munkálni javát, biztosítani jövőjét. Hát ugyan mit ér a fényes óriási számú hadsereg, ha annak fentartása koldussá tesz egy nemzetet ? Fényes hadsereg, nyomorgó nemzet, hogy illik ez össze? Gyönyörű két kép és e képet akarja a honvédelmi miniszter ur az emiitett javaslatokkal megvalósítani.* »A ki e javaslatokat megszavazza, az ellensége a magyar nemzetnek. A képviselőházban pedig nem lehet helye a nemzet ellenségének.« »Mélyen tisztelt képviselőház ! Feli kell emelnünk szavunkat a katonai szolgálati idő leszállítása érdekében is.« »Hát ugyan miért kell 3 évig szolgálni? Hát a kiképzést kevesebb idő alatt nem volna lehetséges eszközölni? Bizony ez a kultúra tekintetében rossz bizonyítvány lenne! Más államokban elég 2 év, csak nekünk és nálunk kell 3 év.« »De meg a póttartalékosok 2 hó alatt is kiképezhetők. Yagy azt gondolja valaki, hogy a szolgálati idő terjedelme maga után vonja a katonai bátorságnak növekedését ?« »Haigy volna, nem lenne szabad a történelemnek felmutatni futó generálisokat és hős ujonczokat.« »Mélyen tisztelt képviselőház! Sok csapás érte ezredéves történetében már a magyar nemzetet, kiheverte tatár, török dúlást, német inváziót, de nem tudja kiheverni a saját fiai, saját kormánya által reáhuzott óriási terhek súlyát, melyek a közösügyes állapotnak nemzetirtó következményei.« Lehetetlen, hogy ne látná a tisztelt képviselőház, mily borzasztó állapotban van a nemzet zöme. Ha látja, csak nem fogja Brutusként tőrrel támadni, hanem segíteni igyekszik rajta.« »Ezt kérjük mi, a midőn ismételten esedezünk, utasítsa vissza a honvédelmi miniszter javaslatait, s foglaljon állást a kétévi katonai szolgálat mellett.« Midőn ezt, a magyar nép érzületét szépen visszatükröztető feliratot felolvastam, nem zárkózhatom el az elől, . . . 6. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ön irta? Benedek János: . . . hogy hálás elismeréssel adózzam ennek szerzője iránt, a ki egy szemdrczius 2-án, hétfőn. 259 génységgel küzdő egyszerű néptanító, de a ki a tanítói karnak egyik disze és büszkesége Magyarországon : Dobó Sándor a neve. (Élénk éljenzés a szélsöbalóldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elcsapják !) Endrey Gyula: Nem lehet, mert kálvinista tanitó ! Benedek János: Csak következetes kMánok maradni a saját álláspontomhoz akkor, midőn magamévá teszem mindazon aggodalmakat, mindazon indokokat, a melyek ezen oldal szónokait arra indították, hogy ne fogadják el ezen javaslatokat ; ne fogadják el pedig azokból a szempontokból, a melyeket már kiemeltem: politikai, közjogi, pénzügyi, nemzeti és társadalmi szempontokból. Hogy közjogi szempontból mik a mi aggályaink, hogy miért nem fogadhatjuk mi el ezen javaslatokat, erre vonatkozólag legyen szabad csak annyit kijelentenem, mert nem vagyunk bizalommal az iránt a kormány iránt, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nem vagyunk bizalommal annak azon magatartása iránt, hogy még azt a módját sem akarja végrehajtani a törvény rendelkezésének, a mely a magyar alkotmánynak ujabb jellegét, ujabb rendjét megszabta, t. i. az 1867 : XII. t.-cz.-t, annak konzekvencziáit és az ezzel kapcsolatos uralkodói rendeleteket sem. (Igaz' ügy van! a szélsöbalóldalon.) Már felhozatott a vita folyamán, de az ily nagy igazságokat nem fölösleges több izben is felhozni és addig meny dörögni a hatalmon ülőknek fülébe, a mig tetteiket nem fogja irányítani a törvényes rend, a mely Magyarországon az alkotmányt megszabja, mondom, már fel volt hozva a képviselőházban, de nem fölösleges felhozni, az uralkodónak 1867. augusztus 6-án kibocsátott legfelsőbb rendeletét, a melyet hadügyminiszteréhez intézett, és a melyben ezeket mondja : »Már ezúttal tudatom önnel abbeli akaratomat, hogy az életbeléptetendő uj védrendszernek és az ország ismételten nyilvánult kívánságának megfelelően, egyszersmind pedig a hadsereg czélszerü szervezésének érdekében is a magyar koronám országaiból kiegészített ezredekhez és csapatokhoz, a mennyire lehetséges, egyedül az ezen országokban született tisztek Boroztassanak be.« T. képviselőház! 1868-ban adatott ki e rendelet, és ennek a rendeletnek eleget nem tettek sem akkor, sem azóta. Lehet-e nekünk bizalmunk azok iránt a kormányok iránt, a melyek, a mikor a magyarság érdekeinek megvédéséről lenne szó, még a császári rendeletet sem respektálják? Lehet-e reményünk arra, hogy e rendelet valaha végre fog hajtatni, hogy annak érvény fog szereztetni, a mikor azzal kívánna annak nagyobb nyomatékot adni a kormány, hogy most ígéretet akar tenni, hogy »lehetőség szerint«, sőt egy másik jelzőt tesz hozzá, a mely nem volt benne: »fokonként« ennek a 33*