Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

260 m. országos ülés 1903 márczius 2-án, hétfőn. rendeletnek csakugyan eleget fog tenni? Ebben az ígéretben mi nem bizhatunk, nem bizhatunk pedig azért, mert épen a jelenlegi magyar királyi kormányelnök ur ajkáról oly magyarázatait hallottuk idevágó közjogi sarkalatos törvényeinknek, a mely magyarázatok, ha megállnának, abban az esetben csakugyan nem volna szükség sem népképviseletre, sem semmi az alkotmányt biztositó további intézkedésre, mert a mi ezután jön, az már a teljes abszolutizmus. Méltóztassanak visszaemlékezni a miniszterelnök urnak ama kijelentésére, a melyet egyik beszédében, ha jól emlékszem 1902. május 14-én használt, a mikor a következőket mondotta : »Tekintse bár végig akárki a törvényeket és országgyűlési iratokat, látni fogja, hogy teljesen önálló, független, külön magyar hadsereg létezésének nyoma sincs azokban, sőt még az 1848-iki törvények is emiitik ugyan e szót: magyar hadsereg, de arról, mint önálló, független, külön magyar hadsegről sehol nem rendelkeznek.« Vettem magamnak a fáradságot, t. ház, hogy átböngészszem az összes idevonatkozó magyar törvényeket, és merem állítani, hogy a miniszterelnök urnak ez az állítása nem felel meg a valóságnak. (Mozgás a szélsőbaloldalon.} Hogy is lett volna Magyarországnak más, mint önálló hadserege, a mikor Magyarország önálló ország volt. És ha egyszer 1848-ban kimondatott az önállóság és függetlenség, kellett-e még a magyar hadsereg meghatározása mellett külön törvénybe iktatni azt is, hogy ez a hadsereg azonban önálló, külön, független hadsereg? Bs épen a törvényekre való hMatkozással akarják elütni a nemzetet ettől a legszentebb és legtermészetesebb jogától, hMatkozván arra, hogy nincs törvény, melyben ezek a kifejezések foglaltatnának, tehát ilyenhez a magyar nemzetnek joga sincs. IJgy tudom, hogy a házassági anyakönyv is csak arról tanúskodik, hogy a házasságra lépett felek egymásnak csakugyan házastársai, az egyik a férj, a másik a feleség. Furcsa volna már most azt mondani az anyakönyvre való hMatkozással, hogy az anyakönyvben említés tétetik ugyan a házasság megkötéséről, de hogy az a feleség saját, külön, önálló feleség volna, arról említés nincs az anyakönyvben. (Derültség.) Ez oly természetes dolog, mint épen az önálló külön hadsereg. Egy önálló léttel bíró országnak saját hadserege kell, hogy legyen, és ez a természetes, de egyszersmind törvényes, régi történeti alkotmányunkon alapuló joga fentaríatott a magyar nemzetnek még az 1867-iki törvényalkotásban is. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Az 1868. évi törvények féltékenyen őrködnek azon, hogy megőriztessék Magyarország teljes önállósága és függetlensége ebben a vonatkozásában is. Az 1867: XTI. törvényczikk 11. §-át, mely szerint a magyar hadsereg az egész hadseregnek kiegészítő része, nem lehet akként értelmezni, mint értelmezte Tisza István képviselő ur. Mikor erre a pontra érteni, engedje meg a t. ház, hogy Tisza István képviselő urnak néhány megjegyzésére, melyek eddig még megczáfolatlanul maradtak, megtegyem az én megjegyzéseimet. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy pártkülönbség nélkül kívánja minden magyar ember, hogy a magyar elem a közös hadseregben elfoglalja azt a helyet, mely őt joggal megilleti. Sokan azt mondják, hogy igazsága van a képviselő urnak, én azonban azt mondom, hogy nincs igazsága. Ezen meghatározás szerint az osztrák és magyar hadsereg olyan egységes hadsereg volna, melybe a magyar elem beleolvad, s ezen felfogás szerint az osztrák és magyar hadsereg kereteiben különböző elemek foglalnának helyet, volna ott osztrák elem, német elem, cseh elem, morva elem, magyar elem, oláh elem, tót elem. Hova vezetne, ha a magyarságot pusztán a regiment szempontjából különböztetnék meg, ha csak egy eleme volna a hadseregnek, mely a maga törekvéseit megvalósítani kívánja? Kern igy fogta ezt fel az 1867 : XII. törvényczikknek 11. §-a. E tekintetben csak hMatkozom Kerkapoly Károlynak, a véderőjavaslatok akkori előadójának, a lángeszű embernek, a ki a mellett a 67-iki kiegyezés híve volt, az értelmezésére, és semmiféle kétség nem férhet ahhoz, hogy a Deák-párt is, tehát a mostani szabadelvű párt jogelődje, akképen fogta azt fel, hogy a hadsereg, a mint azt Kerkapoly szóróiszóra mondja, nem egységes hadsereg, melybe a magyar elem beleolvadt, és a közös hadsereg közössége nem akadály abban, hogy annak magyar része magyar szellemét, magyar öntudatát, és magyar jellegét abban megtartsa, Ha a magyarságot a közös hadseregben csak egy elemnek tekintjük, és nem egyébnek, mint az oláh, tót vagy szerb elemet, abban az esetben nekünk sincs több jogunk abban a hadseregben, mint azoknak, és abban az esetben jogot kell, hogy adjunk azoknak is, hogy belevigyék abba a hadseregbe a maguk szellemét, a maguk öntudatát és a maguk jellegét, már pedig a magyar hadseregnek más, mint magyar jellege nem lehet. (ÉlénJr helyeslés a szélsőbaldclalon.) Azért, hogy az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-a Bzerint a magyar hadsereg hozzákapcsoltatott az osztrák hadsereghez, magyar jellegét el nem vesztette, azért az önálló független magyar hadsereg. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az önálló, független magyar hadsereg jogilag létezik, hogyha tényleg nem létezik is. Közjogi elvesztését nem vonta maga után ez a törvény, s ennek egyik biztositéka épen Kerkápolynak ezen értelmezése. Sajnos, hogy épen azokkal szemben, kik annak idején a fúzió megkötése előtt ostromolták a kiegyezés művét, nekünk kell védelmeznünk a kiegyezést. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloläalon.) De, hogy nemcsak Kerkápolynak volt ez a felfogása, erre nézve legyen szabad hMatkoznom