Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

256 2/7. országos ülés 1903 Hogy ez csakugyan igy van, e tekintetben legyen szabad hMatkoznom arra, bogy mostanában napirenden vannak az u. n. ezredünnepélyek Magyarországon. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbáloldalon.) Megünneplik száz évvel, kétszáz évvel ezelőtt vívott csatáknak emlékezetét, megünneplik az alakulásának százéves, kétszázéves fordulóját. Mire mutat ez, t. képviselőház, egyébre, mint épen arra, bogy ez a hadsereg igenis még maga is büszke arra, különös önérzettel hányja fel azt, hogy ő a régi hagyományok letéteményese, hogy ugyanaz, a mi valaha volt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Ellentétbe jön ezen magatartása azok felfogásával, véleményével, a kik a hadsereget néphadsereggé akarják tenni és a kik ennek a hadseregnek újból való szervezésekor mindenkor arra a szempontra tekintettek, hogy ez nemcsak egy keretekben mozgó, keretszerü rendszerrel felállított és megszervezett hMatásszerű haderő, hanem egyszersmind néphadsereg legyen, melynek tagjai össze vannak forrva magával a néppel és a nemzettel. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Hogy a régi szellemet mindenképen fenn akarják tartani a hadseregben, és hogy maga a hadsereg sem gondolkodik másképen magamagáról, legyen szabad e részben egy igazi szaktekintélyre hMatkoznom, (Halljuk! Halljuk!) a ki nemcsak mint politikus, de mint volt katona is miuden tekintetben rászolgált ezen kérdésben arra, hogy szaktekintélynek elfogadjuk, Bolgár Ferencz t. képviselőtársunk a következőket mondja (olvassa): »Az osztrák hadsereg kezdettől fogva par excellence hMatásszerű hadsereg volt, jellege, katonai szelleme egészen másképen fejlődött ki, mint a többi európai hadseregekben. Míg ezek, t. i. a porosz, franczia, orosz egyúttal nemzeti hadseregek is voltak, tisztek és legénység egy nemzethez tartoztak, a tisztekben a szellem amalgamizálódhatott a nemzetével, addig Ausztria mindig csak fikozió volt, közös nemzeti szellem itt nem keletkezhetett, benne egy egész sajátságos osztrák hadiszellem fejlődött ki, tehát tisztán katonai erényeken és az uralkodóhoz való ragaszkodáson alapulva, elvontan a monarchiát képező terület politikai törekvéseitől, egy oly szellem, a melyet a desj^otizmus hívei irigyeltek is az osztrák hadseregtől, mert a hadseregnek az állampolgároktól való gyökeres elválasztása a despotizmus legfőbb törekvése.* T. képviselőház! Minden képviselőnek kötelessége ilyen nagyhorderejű kérdésben a maga véleményét kifejteni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) annyMal inkább, mert ilyen javaslat benyújtása alkalmával nem pusztán a katonai szempont az, a mit eldönteni kell, de még ha katonai szempont volna is egyedül, mi még akkor is megtagadnék az ujonczlétszám emelését (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) mert tény az, hogy a mi hadseregünk még ma sem néphadsereg, a mi hadseregünk most is egy despotikus bMatásmdrczius 2-án, hétfőn. szerű hadsereg, kizárólag császári hadsereg az, a régi hagyományos osztrák zsoldos hadseregnek a folytatása. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldálon,) De ilyen törvényjavaslat benyújtásakor, mondom, nemcsak a katonai szempontokat kell szemügyre venni, hanem minden egyéb szempontot, mert hiszen a katonaság az államhatalomnak, a kormányzatnak egyik leghatalmasabb szerve, a mely kontaktusban, állandó összeköttetésben van az egész nemzettel, az egész állammal, és a melynek kölcsönhatása egymásra, az 'államnak a hadseregre és a hadseregnek a nemzetre, elvitázhatatlan. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) Hogy ez igy van, e tekintetben legyen szabad megint csak arra a klasszikus tanura hMatkoznom, a kire az előbb is hMatkoztam, és felolvasnom gr. Apponyi Albert képviselő urnak, a ház mostani mélyen t. elnökének a véderővitában akkor elfoglalt álláspontjára vonatkozó nyilatkozatát. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A véderő, t. ház, sokkal nagyobb tényező a nemzet életében, semhogy azt kizárólag és egyoldalulag katonai szempontból lehessen megbírálni. A véderő kérdésének, és ezzel összefüggő minden kérdésnek befolyása van a nemzeti életnek majdnem minden ágára, és egészséges, az állandóság garancziájával ellátott, sőt hozzáteszem, katonailag is üdvös reformot csak akkor fogunk alkotni, ha oly művet létesítünk, a mely, midőn a tisztán katonai szempontoknak is megfelel, egyszersmind a nemzeti élet minden ágára üdvös és áldásos lesz.« (TJgy van! ügy van! a szélsöbaloldálon.) T. képviselőház! Nekünk tehát kötelességünk az államélet minden mozzanata szempontjából szemügyre venni a most benyújtott javasjatot és elbírálni ezt nemcsak katonai, hanem politikai, közjogi, nemzeti, gazdasági, pénzügyi és főleg egy szempontból, a melyet még eddig ebben a vitában hangoztatni nem hallottam, és a mely az én beszédemnek legfőbb tárgyát fogja képezni: társadalmi, szocziális szempontból. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldálon.) T. képviselőház! Barabás Béla t. barátom hMatkozott arra, hogy ebben a kérdésben a törvényhatóságok megmozdultak, és éltek azon nekik biztosított egyik legszebb jogukkal, hogy a felmerülő fontos politikai kérdésekben véleményüket hangoztassák és felirattal járuljanak az országgyűléshez. Még azt is megtette Barabás Béla t. barátom, hogy felolvasta azon törvényhatóságok területén megválasztott orsz. képviselők neveit, a mely törvényhatóságok ezen káros katonai javaslatok ellen feliratot intéztek az országgyűléshez. Az a nagy tisztelet és teljes szolidaritás, a melylyel én Barabás Béla t. képviselőtársam, barátunk és pártunk egyik alelnöke iránt viseltettem, nem zárja ki azt, hogy e tekintetben egy kis bírálati megjegyzést is ne tegyek, és pedig azért, mert a magam részéről nem szeretném, ha általa az adott példa a jövőben preczedensképen hozatnék fel.