Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

217. országos ülés 1903 Sajnos ugyanis, hogy a közigazgatásnak abban a szellemben történt átalakítása következtében, a mely szellemet a túloldal képvisel, meglehetősen meg vagyunk fosztva attól a reménységtől, hogy a törvényhatóságok üléstermeiben az a szellem uralkodjék, a mely volt valaha, az a szellem, a mely a magyar közjogot, Magyarország állami önállóságát, Magyarország sarkalatos nemzeti jogait és érdekeit mindenkoron meg tudta a hatalom túlkapásaMal szemben védelmezni, a mikor a régi vármegyék valóságos védbástyái voltak az alkotmánynak. Ma a törvényhatósági bizottságban nem azok a régi, tiszteletreméltó alakok ülnek, nem a magyar népnek azok a pátriárkái, a kik a mellett, hogy hMatásuknál fogva vezérei voltak a népnek, egyszersmind átérezték annak a népnek minden baját, minden jaját, és saját érdekeik háttérbe szorításával tudtak hangot és kifejezést adni a nép jogainak, a nép feljajdulásának. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most az érdekképviselet vonult be a törvény- ! hatóságok termeibe, a virilisták nem a nemzet jogait, de a maguk érdekeit védelmezik ott. {Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen annyira megy e tekintetben az érdekképviselet, hogy a közigazgatás alacsonyabb, kisebb, alsóbb fokán: a községi képviselőtestületben a virilis jogon tanácskozási és szavazati joggal biró tagnak nem is kell magának személyesen gyakorolnia e jogát, s igy nem is egyforma jogot élvez a választottbizottsági taggal, hanem nagyobb jogot; az érdekeknek, a vagyonnak nagyobb kMáltságot, nagyobb prMilégiumot biztosított a szabadelvű törvényalkotás azzal, hogy a virilistának nem kell személyesen gyakorolnia a maga jogát, hanem elküldheti oda a maga botos ispánját, vagy kocsisát, ha neki ugy tetszik, hogy az tárgyaljon a választott-bizottsági tagokkal együtt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sajnos, hogy a virilizmusnak a törvényhatóságot lényegéből kiforgató intézménye ma már annyira megmételyezte a törvényhatóságokat, hogy azoknak Ítéleteiben és állásfoglalásaiban nem mindig lehet megbizni. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De ebben a kérdésben épen a törvényhatóságok állásfoglalása mellettünk bizonyít, mert most a mindenkori hatalom irányában tanúsított engedékeny magatartásuk másképen alakult. íme a törvényhatóságok nyilatkozataiból és magatartásából arról győződhettünk meg, hogy a törvényhatóságok e kérdésben nem követik tüskön bokron keresztül a kormányt, hanem e kérdésben a nemzetet jogaiban, szabadságaiban, a népet anyagi érdekeiben is megtámadva látják. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Óhajtandó volna tehát, t. képviselőház, hogy azon képviselőtársaink, a kik programmjukba a katonai létszám emelését, a katonai terhek fokozását fel nem vették, a mikor az a törvényhozás asztalára került, igenis alkalmazkodjanak KÉPVlf. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTEImárczius 2-án, hétfőn. 257 azon törvényhatóságok állásfoglalásához, a mely törvényhatóságok e javaslatok ellen feliratokat intéztek a képviselőházhoz. (Helyeslés a. szélsöbaloklalon.) Gabányi Miklós: Egy sem vette fel, csak Igló! Benedek János: Tiltakoznám az ellen, ha ezt a régi utasítási rendszer feléledésének akarnák tekinteni. A képviselő a maga meggyőződését saját szMe, saját lelkiismerete szerint követi mindenkor és azon programm szerint, a melyet választói előtt kifejtett. Vázsonyi Vilmos: De csak ha van neki meggyőződése! Benedek János: És miután a Barabás Eéla t. képviselőtársam által felemiitett képviselők programmbeszédeikben nem vállaltak, vagy csak nagyon kevesen vállalhattak kötelezettséget, vagy általában csak valami homályos kitételt mondhattak arra nézve, hogy talán a közel jövőben a haderő fokozására gondolhatnánk: ennél fogva a magam részéről azt hiszem, hogy azon képviselő uraknak igenis erkölcsi kötelességük az, hogy ezen káros javaslatokkal szemben állást foglaljanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gabányi Miklós: Ugy van! Ha becsületérzés van bennük! Salacz Gyula: ISÍem ugy van! ííem a törvényhatóság küldött ide bennünket! (Mozgás és és zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Majd meglátjuk, mit mond a nép erre a szavazásra! (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Salacz Gyula: Majd meglátjuk! Pozsgay Miklós: Tudom, nem küldi el őket többé! Pap Zoltán : Majd megmozdul most az egész ország! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Benedek János: A mikor Aradról, a honnan a legfájóbb nemzetiemlékekfuvalmaszoktaszMünkbe a titkos fájdalom tüskéit elhozni, mikor Arad képviselőjének ajkáról ilyen nyilatkozatot hallunk, (Egy hang a jobboldalon: Nem mondott semmit !) a mely kétségbe vonja, hogy Arad város közönségének az volna a meggyőződése ebben a kérdésben, mint Arad város törvényhatósági bizottságának, (Zaj a jobboldalon.) mikor annak a törvényhatósági bizottságnak ő volt az elnöke és első tisztviselője, és azt most ily módon dezavuálja: akkor én minden tiszteletem mellett, a melylyel iráuta viseltetem, ismét Jókait vagyok kénytelen czitálni: »Mire megvénülünk !« (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Salacz Gyula: Látom! Lopjátok az időt! Pap Zoltán: Tartunk majd Aradon is népgyűlést! Salacz Gyula: Lehet egész bátran, akár mindennap! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Csak addig kell a nép, a mig a nyugdíj megvan! 33