Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

217. országos ülés Í90J márczius 2-án, hétfőn. 255 tájékozást nyújtani az iránt, mennyi költségtöbbletet fog igényelni az ujonczlétszámemelés ? Ily körülmények közt lelkiismeretes képviselő a létszámemelést meg nem szavazhatja, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon) Bátor vagyok e tekintetben hMatkozni a ház t. elnökének nemzetipárti vezérkorában az 1889-ki vita alkalmával tartott beszédére, melyben épen a miatt támadta meg a javaslatot, mert annak pénzügyi része kidolgozva nem volt, és pontos számadatok nem bocsáttattak a ház rendelkezésére, a melyekből kellő tájékozást meríthetett volna. Megtámadta a pénzügyi bizottságot, a véderő-bizottságot és lelkiismeretlenséggel vádolta azokat, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert a javaslat pénzügyi részét homályban hagyták. Én ez alkalommal egyebet nem teszek, mint hogy a ház akkori népszerű szónokának véleményéhez, kinek e tekintetben való felszólalását az egész ellenzék osztatlanul helyeselte, ez alkalommal csatlakozom, és Sréter Alfréd t. képviselő ur előbbi felszólalása következtében épen ezen indokból tiltakozom a javaslat ellen, mert annak pénzügyi része pontosan, megbízhatóan, egybevágóan kimutatva nincs. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondta előttem szóló képviselőtársam, hogy magyar tiszteket azért nem lehet kellő számmal beállítani a hadseregbe, mert nincsenek. Münnich Aurél: Ugy is van, kevesen mennek az intézetekbe! Benedek János: Hogy miért nincsenek, arra majd később lesz alkalmam visszatérni, a mikor rámutatok arra, milyen csekélyek, és a magyar emberek előtt mennyire be vaunak dugulva azok a források, melyekből hadseregünk tisztikara magát kiegészítheti. A miket a t. képviselőtársam a zászló- és a nyelvkérdésről mondott, arra röviden felelhetek. 0 azt mondta, ehhez idő kell; miután pedig el kell ismerni, hogy ehhez idő kell, és ezelőtt 35 esztendővel pengetett dolgokat máig sem tudtak keresztülvinni, egész természetesnek tartom t. képviselőtársam vonakodását, hogy e dolgok megvalósításába nem akar belemenni, mert attól fél, hogy ennek végét sem ő, sem én, sem az ország bevárni nem fogja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még csak egy passzusára válaszolok t. képviselőtársamnak, s ezzel lezárom vele való számadásomat ; s ez az, a mikor ő is számadással végezte, s azt mondta: miután ezek a javaslatok erőt és jogot hoznak a nemzetre — ő tudja, miben látja az erőt és jogot — ő ennélfogva ezeket megszavazza. Én nem látom sem az erőt, mert erőt nem hoz, de visz; sem jogot, mert jogot nem teremt, de jogától fosztja meg a nemzetet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon) Én tehát azokból az okoskodásokból, melyeket felállított, épen ellenkező konklúzióra jutok és azt a fellendülést, mely beszéde végén elragadta képviselőtársamat, semmi tekintetben jogosultnak el nem ismerhetem, mert az csakis az ő indMiduális, sztoikus, jámbor felfogásának következménye, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a mely minket a mi küzdelmünkben, melyet a nemzet jogaiért folytatunk, egy pillanatra sem alkalmas feltartóztatni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A nótaköltőről legyen szabad áttérnem a regényíróra és hMatkoznom a mi koszorús regényírónknak, Jókainak azon szavaira, amelyekkel egyik legszebb művét bevezeti, midőn azt mondja, hogy mikor Galilei a tudomány igazságának megdönthetetlen erejével kimondotta e szavakat: »eppur si muove« és egyszersmind megdobbantotta lábával a földet, akkor megmozdult az egész föld. Csak ezt az egy darabját a földnek felejtette el megrúgni, a mely itt a Kárpátok és a Duna között terjed el. Körülötte a boldogabb országok előre, a boldogtalanabbak hátrafelé megmozdultak, csak ez az egy ország maradt mozdulatlanul. Azoknak, a kik életsorsára vigyázni voltak hMatva, állambölcseségük épen abban rejlett, hogy valahogy az Istenért csak meg se is mozduljon. Azonban akadtak nyughatatlan emberek és ezek között épen az ő regényhó'sei is, a kik kezdték észrevenni, hogy ez a nyugalom, ez az édes álom mégis nagyon hasonlít a halálhoz, jó lesz r talán ezt a nemzetet abból felébreszteni. És felébresztették álmából. A mint a költő mondja: tisztesség adassék azok emlékezetének, a kik ezt az ébresztés munkáját elvégezték. Igen, felébredt ez a nemzet, középkori országból újkori országgá lett, a czMilizáczió nyugaton kisarjadt virágait beültette a maga nemzeti haladásának talajába és gyümölcsözővé tette ott. Kibontakoztunk a régi középkori formákból, megszűntek a rendiség kMáltságai, legalább azok nagy része, rendi alkotmányból népképviseleti alkotmánynyá alakult át a törvény-* hozás; tudományunk, irodalmunk, művészetünk fellendült és nemzeti irányt öltött, de még mindig van egy corpus separatum, a melyet érintetlenül hagyott az ébresztőknek költögetése is és ez a corpus separatum épen a hadsereg. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A hadsereg felett nyomtalanul multak el az évszázadok, és nyomtalanul hagyták a hadsereget a modern czMilizácziónak, az újkori polgárosodásnak eszméi, a melyek hóditó kőrútjukat megtették mindazon országokban, a melyeknek népe ezen eszmék befogadására alkalmas volt és érzékkel birt. Ez a katonaság, ez a hadsereg még most is ott van a 400 esztendővel ezelőtti állajtotban. Vannak, a kik ezt tagadásba veszik, holott ők maguk önérzettel hMatkoznak erre, önérzettel hMatkoznak arra a szellemre, a mely az egyedüli ragasztók, a mely ezt a hadsereget összetartja, az a hagyományos katonai osztrák szellem az, a mely évszázadokon át ezt a katonaságot összetartotta, ennek a sajátságos, a többitől elütő és megkülönböztető jelleget megadta.