Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

254 217. országos ülés 1903 máiczius 2-án, hétfőn. akarnak kaparni még a horvátok is — bármint dédelgetjük, nem képes versenyt tartani Trieszttel. De, hogy az Adrián mi a magyar és osztrák érdekazonosság, arra nézve csak egy példára legyen szabad hMatkoznom. Pólában székel — nem mondom, hogy fekszik, mint a hogy a huszár ezredekről szokták mondani régi kifejezés szerint — azt mondom: ott úszkál, ott fürdik a csász. és kir. tengerészet. Hogy ha egy tengerészhez, a ki véletlenül Pólában van, levél érkezik, az elsősorban Bécsbe megy és csak igy jut kerülő utón Pólába. Másképen nem is tudják azt kézbesíteni. A múltkor egy époly bájos, mint szellemdús grófnővel volt szerencsém utazni, a kinek férje tengerésztiszt. Panaszkodólag emiitette fel, hogy mikor ő férjének Debreczenből, a hol ő lakik, levelet ir, az mindig csak egy hét múlva kerül férje kezébe, mert a Pólába intézett levél előbb Bécsbe megy, és csak Bécsből a k. u. k. Reichskriegsministerium tói küldetik a tengerészeihez Pólába, mert csak igy tudják kézbesíteni. Azon az Adriai-tengeren az osztrák érdek a magyar érdekkel nem egy; ott a magyar érdek hathatós megvédelmezéséről beszélni csakis olyan költői fantáziával lehet, a milyen az előttem szólott t. képviselőtársamnak adatott. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Nem egy az sehol a világon! Benedek János: Azt mondta t. képviselőtársam: adassék meg az osztrák császárnak, a mi az osztrák császáré, és a magyar nemzetnek, a mi a magyar nemzeté. Hát hogy az osztrák császár még mindig megkapta a magáét, arról a történelem tanúskodik ; (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) de hogy a magyar nemzet megkapta-e mindig a magáét, az iránt kétségben kell lennünk; különösen kétségben a jelen alkalommal, a mikor olyan törvényjavaslat fog vagy akar törvényerőre emeltetni, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Fog! Fog! Benedek János; ... a mely törvényjavaslat fokozza a legfelsőbb hatalmat a nélkül, hogy rekompenzáczióképen ezért a nemzet a maga jogaiban bármiben is gyarapittatnék. Rákosi Viktor: Lesz konczesszió, vagy nem ? Benedek János: És ez teljesen ellenkezik a magyar törvényhozás szellemével, Mert a magyar törvényhozás, a mely fentartotta magának 1868-ban is, de azt megelőzőleg is mindenkor és pedig az ebből vonható bárminemű konzekvencziák nélkül az ujonczmegajánlási jogot, fentartotta egyszersmind azt is, hogy az ujonczmegajánlás feltételeit mindenkor a magyar országgyűlés határozza meg. És ime, a t. túloldal jóformán minden föltétel nélkül, minden kardcsapás nélkül, a nemzet részére kMívandó minden ujabb joggyarapitás nélkül ezt a törvényjavaslatot törvényerőre emelné. Mert azokat a gyenge konczessziókat, a melyeket hangoztat a miniszterelnök ur, azokat, mondom, én rekompenzácziókul elfogadni hajlandó nem vagyok, és pedig azért nem, mert nagyon gyönge, roppant vékony biztosítékok. Nem is biztosítékok, sem nem engedmények a nemzet részére; és azonkívül még kétségbe vonom azt az erejét is a kormánynak, hogy még ezen vékony dongáju ígéreteket is beváltani képes lenne, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert ezeket a Széll-féle Ígéreteket egy bécsi szelló'cske is könnyen elsöpörheti. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A kétéves szolgálati időt illetőleg azt mondta az előttem szólott t. képviselő ur, hogy ő vakon bele nem mehet, és ennélfogva azokhoz a határozati javaslatokhoz, a melyek a kétévi katonai szolgálati időre vonatkoznak, hozzá nem járulhat; mert a mint ő mondta, még pedig igen önérzetesen, minden önérzetes, lelkiismeretes képviselőnek kötelessége meggyőződni első sorban azokról a költségekről, a melyeket ez az ujitás okoz, csak akkor járulhat hozzá megszavazásához, vagy pártolásához. Én ez indokolását t. képviselőtársamnak aláírom. Bátor vagyok azonban figyelmeztetni, hogy azok a határozati javaslatok, a melyek a kétéves katonai szolgálati időre vonatkozólag erről az oldalról beadattak, költségemelést nem czéloztak. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Sőt ellenkezőleg, valamennyi azzal az óvással és fentartással adatott be, hogy oly módon igyekezzék a kormány megoldani a kétéves katonai szolgálati idő kérdését, hogy abból a nemzetre ujabb teher ne háramoljék. Mert hiszen azzal csak tisztában kell lennünk, hogy ha a jelenlegi békelétszámot, a kétéves katonai szolgálat mellett egész terjedelemben fenn akarja tartani a kormány, természetes, hogy ebből csak költségszaporulat állhat elő épugy, mint Poroszországban is történt, a hol a kétéves katonai szolgálat behozatala 56 milliónyi költségtöbblettel járt mindjárt az első esztendőben. Ezzel tehát tisztában volnánk. De épen az ellenzék padsoraiban felszólalt valamennyi szónok, a ki a kétéves katonai szolgálati idő behozatalát sürgette, hangoztatta, hogy ehhez a reformhoz csak azon feltétel mellett hajlandó hozzájárulni, ha ebből a nemzetre ujabb nagyobb teher nem hár.imlik. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Előttem szólott t. képviselőtársam önérzetének e felbuzdulása ennélfogva egészen kárbaveszett fáradság volt. De én megragadom t. képviselőtársamnak ezt az indokolását és azt a kérdést vetem fel a t. túloldallal szemben — sajnos, üres padsoraMal szemben, de hiszen ha itt volnának is, hiába vetném fel — hogy megfelel-e az az önérzetes és hazafias, lelkiismeretes eljárásnak, ha megszavazzák az ujonczlétszám emelését a nélkül, hogy tisztában lennének az ahhoz szükséges költségekkel ? (Igaz! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Mert sem a miniszter urak, sem az előadó urak egyike sem volt képes egyetlen felvilágosító hangot is mondani az iránt, és kellő kimerítő, pontos számadatszerü egybehangzó