Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-217
217. országos ülés 1903 márczius 2-án, hétfőn. 253 telén elismerni a dinasztia is. Hát én a magam részéről a legtávolabbról sem szándékozom belehozni ennek a vitának a keretébe a dinasztiát, de a mikor t. képviselőtársam erre hMatkozik, kénytelen vagyok őt arra kérni, mondjon egypár tényt, a mely bizonyítékát képezné annak, bogy a dinasztia csakugyan elismeri ebben az áldatlan kapcsolatban a magyar nemzet túlsúlyát, mert egyéni érzületre, esetleg elejtett szólamokra való hMatkozás nekünk nem elegendő. Egy nemzetnek ily irányban való megnyugtatására tények kellenek. De ezek a tények, a melyek előttünk ismeretesek, ennek épen az ellenkezőjét bizonyítják. Hogy a magyar nemzet ép oly hű a dinasztiához, mint saját szabadságához? Legyen az előttem szóló t. képviselőtársamnak a meggyőződése szerint; de megfordítom a kérdést. (Halljuk! Halljulc!) Ha nemzet és dinasztia egymással szembe állíttatik, és szó van a nemzetnek sokszor bebizonyított hűségéről, hát akkor áll- e ez megfordítva is: hogy a dinasztia is csak oly hű a saját érdekeihez, mint a magyar nemzet szabadságához? Egyben túl akarta Hezitálni a t. képviselő ur ugy a honvédelmi miniszter urat, valamint az előadó urat is, a pénzügyi és véderő-bizottságot, és az ott felszólalt összes szónokokat, sőt a miniszterelnök urat is, mert ezeknek egyike sem volt képes kellőleg tájékoztatni bennünket az iránt, hogy ez a szaporítás tulajdonképen mire kell. Azért vált szükségessé Komjáthy Béla t. barátom határozati javaslata, a melyben megkérdezi, hogy milyen uj szervezéseket terveznek, és mennyi a legénységi szükséglet, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Százszor megmondtam! Benedek János: . . . mennyMel akarják a már meglevő szervezetek létszámát fokozni és hogy mennyi egyszersmindenkorra való kiadás merült fel az 1903., 1904, 1905. és 1906. évi költségvetésekben, a költségvetés czimei és tételei szerint ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azt majd a költségvetésben meglátjuk! Benedek János: MennyMel emelkedik a létszámemelés következtében a hadsereg rendes szükséglete és hogy mennyi lesz az uj szervezés költsége ugyanezen években és végül, hogy hány tiszttel és havi díjassal kell a szervezeti létszámot szaporítani, a legénységi létszámemelés és az uj szervezések következtében? Minderre a feleletre felhívott és felelni köteles tényezők egyáltalában nem tudtak kellő felvilágosítással szolgálni, sőt ezt ki is jelentették. Én nagyon hálás lennék mindazon általam aposztrofált politikai tényező iránt, kik ebben a kérdésben hMatva vannak sulylyal bíró felvilágosítással szolgálni, ha nem utalnának bennünket egyedül azon kétes értékű naM megnyugvásra, melyet előttem szóló t. képviselőtársam kifejezett, hanem ők maguk mondanák meg pozitMe mindezeket a tényeket, és felelnének mindezekre a kérdésekre. Azonban az előttem szóló t. képviselőtársam megnyugszik abban, hogy ezek a legények a taraczkütegekhez szükségesek, a nélkül, hogy ez a nemzetnek ujabb anyagi áldozatába kerülne. Ez két olyan óriási állítás, hogy ennek horderejóvel, ugy látszik, az én t. képviselőtársam nem volt tisztában, Mert ezt ily merészen odadobni, és ezzel az ellenzék akczióját mintegy czéltalannak jelezni, egy kissé túllép azon a korláton, a mely megengedhető. Nekünk érdekünkben áll akkor, a mikor ilyen jelentékeny számmal akarják emelni az ujonczlétszámot, tudni, és lelkiismeretes kötelességünk, hogy utána járjunk és meggyőződjünk a felől, hogy mire szükségesek ezek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter.' Hiszen megmondtam! Benedek János: Vájjon történtek-e uj szervezések, uj ezredalakitások és ide fognak-e ezek beosztatni ? Kubik Béla: Sötétben bujkálnak ! Benedek János: Vájjon igaz-e Sréter Alfréd t. képviselő urnak az az állítása, hogy itt semmiféle ujabb anyagi áldozatot az országtól nem kMannak? Beszédem azon részében, melyben a javaslat pénzügyi részével fogok foglalkozni, lesz alkalmam arra kiterjeszkedni. De kötelességemnek tartottam már ez alkalommal, mindjárt a t. képviselő ur beszédének elmondása után, rámutatni arra a hézagra, arra a fogyatékra, mely az ő beszédében mutatkozik, és a mely egyik legfőbb okát képezi annak a határtalan bizalomnak, a melylyel ő a kormány, tegyük hozzá, a mindenkori kormány iránt viseltetik. (Ugy van! Ugy van! a szélaöbaloldalon.) Felhozta t. képviselőtársam, hogy az Adria megerősítésére és az Adriai-tenger hullámain fenforgó közös érdekeink megvédelmezésére, a mint ezt Zrinyi Miklós mondja a »Szigeti Veszedelemében, szükséges részben az ujonczlétszám emelése. Ezzel ő egészen ujat mondott, a mi még eddig a vitában nem volt, és a mit én csak igy röptében kiejtve, kalitkámba fogadni és azonnal elhinni, nem vagyok hajlandó. De különösnek tartom t. képviselőtársam ezen állításának megokolását. Azt mondta ugyanis, hogy az Adriára vonatkozó érdekünk Ausztria érdekével egy. Én ezt bátor vagyok kereken tagadni. A mi érdekünk, meg Ausztria érdeke az Adrián, az kettő, sőt két egymással homlokegyenest ellentétben álló dolog. Más a mi érdekünk, más az osztrákok érdeke. Fiume és Trieszt egymással farkasszemet néznek, és az osztrákok mind azon fáradoznak, hogy Fiumét lehetőleg háttérbe szorítsák. Ezért igyekeznek a gyarmatáruimportot főleg Trieszt felé irányítani, és azért jut abból olyan kevés Fiúménak. Ezért látjuk mindig Trieszt erőszakos, mesterséges terjeszkedését, míg ezzel szemben Fiume, — melynek közjogi helyzete iránt még mindig áldatlan harcz folyik, melyre agyarkodva néznek és tőlünk el
