Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

217. országos ülés 1903 márczius 2-án, hétfőn. 249 Odább megyek; nemcsak ebben, a mi politikánkban is meg kell lenni az együttérzésnek, az érdekazonosságnak. Mi lehet a mi politikánk egyéb, mint békepolitika, de annak az erős nemzetnek, annak a fegyverzett nemzetnek politikája, mely a biztonság érzetét kelti bent, és a mely imponál kifelé! (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a politikának a hatása adja meg az erőt a nemzetnek és a dinasztiának, mert — és itt a két érdeknek megint azonosnak kell lenni — expanzív politika nálunk ma már nem képzelhető; mi határainkat nem tolhatjuk ki többé, ujabb népeket nem Tehetünk fel, mert a mi erősségünk a dinasztiának is erőssége lévén, tudnia kell a dinasztiának, hogy ily cselekmények által ennek a nemzetnek, ennek a monarchiának ereje, tömörsége csak veszthetne, és azok a terhek, melyek a militarizmus, vagy hadsereg czimén a nemzetre hárittatnának, azok már nem szaporodnának, de hatványozódnának. Ily viszonyok között a mi munkánk és a magyar nemzet törekvése csak az lehet, hogy a mennyiben még át nem értetett volna, megértessük idelenn és odafenn, a nemzettel és a dinasztiával (Helyeslés a jobboldalon.) mit előbb mondtam, hogy a mi a nemzet erőssége és boldogulása, az a dinasztiának is erőssége és boldogulása. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Endrey Gyula: Azért vonják vissza a javaslatot ! Madarász József: ügy van! Sréter Alfréd : A véderő nem egyéb, mint eszköz a két állam czéljainak elérésére. Madarász József: Mi csak a magunk államáról beszéljünk! Sréter Alfréd : Ennek a haderőnek olyannak kell lenni, hogy megfeleljen Ausztria és Magyarország határai együttes terjedtségének és olyannak kell lenni, a mely arányban álljon számban és képzettségben más, nyugatunk, északunk és északkeletünkön lévő nagy országok és népek haderejével és azok színvonalával, (Helyeslés a jobboldalon.) és olyannak kell lennie, a mely a védelemre és a támadásra is egyaránt képesít, mert az uj kor háborúi s legutóbb a búr háború eseményei beigazolták, hogy bármily vitéz legyen egy csapat, egy sereg, egy nép, abban a momentumban, mikor a kellő időben a szükséges offenzívát meg nem ragadja, vagy annak megragadására képtelen, el van veszve. Ma, midőn mesterséges és természetes fedezet mellett apró csapatok nagy hadtesteket és csapattömegeket tartóztathatnak vissza kis erővel a fedezékek mögül, meg kell vallani, hogy Európa legtöbb hadserege és a mi hadseregünk sem volt ellátva az előnyomulás azon eszközével, melylyel ezen fedezékek elérhetők a nélkül, hogy az eddigi óriási ember- és véráldozatot meghozni kelljen. Szükség' volt tehát a taraczkütegeink megszerzésére, szükség van azon legénység beállítására is, a mely ezen taraczkütegeket akczióképessé KEPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XII. KÖTET. teszi. Én azt emiitettem az előbb, hogy a mi véderőnknek arányban kell állania a két ország határainak terjedtségével. A mi határaink egy részét azonban az Adria hullámai mossák. Es ne kicsinyeljük ezt! Magyarországnak szüksége van már most is a tengeri útra; és ha közgazdasági helyzetünk változnék, lehetne még sokkal fokozottabb szükség arra, hogy minden körülmények között nyitva tartsuk az utat a külföldi piaczoknak felkeresésére a mi ipari és gazdasági termeMényeink .részére. Azért szükséges a mi tengerpartunk, a mi kikötővárosainknak biztosítása. (Zaj és mozgás a széls'óbaloldalon.) Ennek az alapján kell, hogy a mi haderőnk is legalább azon a nMón tartassák, vagy arra a nMóra emeltessék, hogy egyedül is, legalább az olasz tengeri haderő ellenében védje meg az osztrák és magyar monarchiának partjait és városait. S mMel mi ma Olaszországgal szövetségben vagyunk, és mMel remélhető, hogy, még ha nem állanánk is szövetséges viszonyban, legalább barátságos viszonyban fogunk állani, mert az Adriára vonatkozó érdekazonossága a két országnak egy, ebből az következik, hogy az osztrák és a magyar monarchiának, és ebben a magyar nemzet tengeri haderejének is olyannak kell lennie, hogy legalább az olaszszal együtt bármely nagy világhatalom hadi erejével szemben megvédelmezhesse a partokat és a kikötőket, és megvédelmezhesse az Adria szabadságát, azon által biztosítsa ezzel az utat a középtengerre és azon át a világtengerekre való haladás irányában. (Mozgás a széls'óbaloldalon.) Kubik Béla: Még máshova is elkergetnének ? Nemcsak Krétába? Nemcsak Kinába? Isten őrizz meg ettől! {Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sréter Alfréd: T. képviselőház! Én a mai vitát nem tekintem meddőnek! Kubik Béla: Nem is az! Nagyon tanulságos volt! Legtöbbet tanulhattak önök belőle! Elnök: Csendet kérek! Sréter Alfréd: Én annak tekintem, a minek tekinteni kell. Valamennyiünkben megérett már annak a tudata, hogy a mi r véderőtörvényünk revizióra és reformra szorul. És én akarom azt és hiszem azt, hogy a mi ebben a vitában elmondatott, abból kMétessék az, a mi a hadsereg valódi harczképességének emelésére, s egyszersmind a nemzet valóságos jogainak érvényre juttatására megvalósítható, egész addig a határig, hogy ennek a közös osztrák és magyar hadseregnek akczióképessége megóvassék. (Helyeslés jóbbfélől.) Ezen kereten belül adassék meg Ausztriában a mi az osztrák császáré, Magyarországon, a mi a magyar királyé, és ennek a nemzetnek, a mi a magyar nemzeté. Kubik Béla: Ausztria majd gondoskodik magáról. Nekünk kötelességünk a magunk érdekéről gondoskodni! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) 32