Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

250 217. országos ülés 1903 márczius 2-án, hétfőn. Gabányi Miklós: Önálló magyar hadsereg kell nekünk! Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot zavarni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Rosszul beszél, de halljuk!) Sréter Alfréd: Hogy a hadsereg necsak akczióképes legyen, de a nemzet, az ország czéljainak megvalósítását biztosithassa is, hogy más hadseregek felett nem hátrányban, hanem legfeljebb előnyökben lehessen, arra szükséges először is a mozgósitás lehetőségének nagy gyorsasága. Ez nálunk már biztositva van. A második, a mire szükség van, ós a mi biztosítva egyáltalában még Európa hadseregeiben nincsen, de nálunk sem, ez nemcsak a tüzf egy elemnek biztonsága, de a tüzelés, biztonsága, a tálalási képességnek emelése. És ne kicsinyeljék azt, a mire rámutatott már Szemere Miklós képviselőtársam. Kubik Béla: Az a találást emiitette, nem a tüzelést! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szőts Pál: Mind a kettőt emiitette! Sréter Alfréd: Én azt tartanám az ideális állapotnak, hogy olyképen rendeztessék a véderő, hogy a fegyverrel való bánni tudást, a tüzelést és magát a czélzási és ezzel a tálalási képességet az ifjúság már a polgári életben sajátíthatná el, és akkor nagyon sok költséget takarítanánk meg azzal is, hogy a hadseregnél, a csapattestnél a főczél csak az legyen, hogy a legénység a tüzfegyelmet tanulja. (Helyeslés jobbfelöl.) Törekednünk kell továbbá arra is, hogy azok az áldozatok és azok a kemény terhek, a melyek az ujonczlétszám szaporodásából származnak és a melyek a nemzet ifjúságára haramiának, mentől könnyebbekké, mentől elviselhetőbbekké tétessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla: Helyes! Sréter Alfréd: Ez eléretnék a kétéves szolgálati idővel. Nem hiszem, hogy legyen egy önérzetes és megfontolt képviselőtársam, a ki azt mondhatná, hogy ezt és ennek módozatait intézzük el már ma, mert igazi nyugodt lelkiismerettel ezt csak akkor állapithatjuk meg, ha annak tervezetei, a költségeknek kiszámítása, mikénti keresztülvitele és beillesztése . . . (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kubik Béla: Akkor soha sem lesz belőle semmi! (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly: Ugyan! Sréter Alfréd: . . . a felvilágosítások alapján előttünk ismeretesek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ha ez megtörténik és hogy ez a jövő évig megtörténik, arról biztosit bennünket nemcsak az a czéltudatosság, a melynek ebben a dologban tért foglalnia kell, de az a biztosítás is, a melyet a mi honvédelmi miniszterünk adott. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a sz élsöbaloldalon.) Kubik Béla: No, abban ugyan bizhatnak! Gabányi Miklős: Uram Isten, ettől ments meg bennünket! (Derültség.) Sréter Alfréd: És ezentúl szükséges az, hogy a mi katonáink, az a legénység, a mely Magyarország területéről szolgál a hadseregben, kiképeztetésót gyorsan, könnyen és czóltudatosan nyerhesse. Hogy miért kell a czéltudatosság, e tekintetben csak egy példára hMatkozom. Régen olvastam, nem emlékszem már a nevekre, de jótállok érte, hogy így van, olvastam az 1866 diki porosz-osztrák háborúnak a porosz Generalstabswerk-jét, vagyis a porosz táborkarnak művét, a melyben le van írva egy eset, a hol egy körülbelül 120 —130 főből álló porosz osztag előrenyomult, mert egy bizonyos pozicziót, az az napi eseményeknek kulcspontját el kellett foglalnia; el is foglalta ezt. Egy kővágó, kőfejtő hely volt ez és ezt a helyet védelmezte nagy osztrák haderő ellenében bátran és vitézül, vé delmezte órákon keresztül; elhullott az egész csapattest, és az utolsó emberek, a kik még lőttek, és védelmezték a helyet, megsebesülve bár, de lehetővé tették, hogy az utánuk vonuló csapat elfoglalhassa a helyet és ennek a kulcspontnak megtartásával döntse el az aznapi karczot. Mi eredményezhette ezt az önfeláldozást, ezt az odaadást az ellenségnél, a melyet tisztelnünk és becsülnünk kell és például elfogadnunk? Az, hogy annak a legénységnek minden tagja az ő tisztjének, elöljárójának magyarázata folytán megértette azt, hogy mi fekszik az ő vállain, milyen czóltudatosan kell neki harczolnia, ha kell, odaadni életét, vérét a czélokért, a melyekért küzd. Hát igenis arra van szükség, hogy a csapatok kiképzése gyors és czéltudatos legyen. Pozsgay Miklós: Azok nem voltak rátanitva a »E,ückwärts-Concentrirung«-ra! Sréter Alfréd: A magyar haza földjéről vett csapattestekre, ezen ezredeknek legénységére nézve ezért szükséges az, hogy a kiképzés nyelve magyar legyen, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ha csak lehet?) hogy magyar tisztek legyenek alkalmazva ezen csapatoknál. Eitner Zsigmond: De nem akarja az osztrák urakháza! Sréter Alfréd: Azért sohasem fog a közös hadsereg egysége csorbát szenvedni. Mert a központi egységes vezényletben a közösség biztosítva lesz. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De, hogy a magyar csapatoknál magyar tisztek állíttathassanak be, annak akadálya csak egy van. Eitner Zsigmond: Bécs! (Ugy van! a szélsöbaloldalon !) Sréter Alfréd: Az t. i., hogy ezek ma kellő számmal nem léteznek. (Ugy van! jobbfelöl.) És nem lehet oly sovinista ellenzék, a mely azt követelhesse és hihesse, hogy egy hatalmi szóval alulról ós felülről, az országgyűlés és a király, a legfelsőbb hadúr részéről ez rögtön megvalósítható legyen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Az megtörténhetik, hogy a már meglevő tisztek