Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-217

248 217. országos ülés 1903 Önök, t. képviselőtársaim, látják az eszményt és ismerik azt, de vagy nem látják, vagy nem akarják észrevenni azokat a töviseket és az akadályoknak azt a nagy halmazát, a mely utjokban áll. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Legázoljuk! Letapossuk !) Az még nem volna baj, hogy ezek a tövisek megtéphetik a gyorsan eló'retöró'nek mezét, vagy testét, A baj abban van, hogy a nemzetnek törvényhozása bárhova és bárhogyan jut is, kénytelen önmagával vinni a nemzetnek az ő őrizetére bízott közkincseit, az ő veleszületett, az ő törvényeken alapuló jogait, az ő egész alkotmányosságát és parlamentarizmusát. Önöknek tehát \igyázniok kell arra, hogy ezen akadályokban a gyors előrehaladás mellett ezen közkincseknek egyike se csorbulhasson meg, de még csak megrázkódtatást se szenvedjen. (Ugy van! jobbfelöl.) Nekünk pedig ezen az oldalon a törekvésünk az, hogy sokszor csalódva bár, mégis czéltudatos, kitartó, nehéz, sokszor háládatlan munkával, de mindig azon igyekezzünk, hogy az akadályok egyikét a másika után elhárítsuk az útból és szabaddá téve ezt az utat, lépésrőllépésre nyomuljunk a czél felé . . • (ügy van! jobbfelöl.) Kubik Béla: A bukás felé! Sréter Alfréd: . . . megóva mindent és nem adva fel semmit a nemzet közkincseiből, jogaiból. (Tetszés jobbfelöl.) Nekünk ma is az a meggyőződésünk, hogy ezen az utón lassabban, sokkal lassabban bár, ezt elismerem, de biztosan el fogjuk érni a czélt. Ebben a munkában a mi eszközünk ma sem lehet más. mint a mi volt eddig, a bizalomnak ápolása, fejlesztése, a nemzet és a király, a nemzet és dinasztia között; (Tetszés jobbfelöl.) annak belátása, annak megértése a nemzetnél és dinasztiánál, hogy a mi a nemzet erőssége, az erőssége a dinasztiának is, (Tetszés jobbfelöl.) és a mi a nemzet boldogulása az a boldogulása a dinasztiának is. (Tetszés jobbfelöl) Gabányi Miklós: Négyszáz esztendeje szipolyoznak minket. A végsőn vagyunk. Ütött a tizenharmadik óra. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Sréter Alfréd :. Alkotmányos monarchiában, mint az osztrák ós magyar monarchia, a nagyhatalmi lét nem lehet soha sem önczél; nem egyéb az, mint azon eredményesség értékének megjelölése, a mely a két ország, Ausztria és Magyarország erőtényezőinek együttműködése, összhatása az állami czélok megvalósitására vonatkozólag elérhetett vagy elért; a czél maga nem lehet más, mint a két ország népének biztonsága és ezáltal a dinasztiának is biztonsága, és ennek a biztonságnak az oltalma, védpajzsa alatt a népek boldogulása, a népek szabad fejlődésének biztosítása. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj és közbeszólások a szélsöbálolclalon.) Elnök (csenget): Ne méltóztassék a szónokot minduntalan félbeszakítani. márczius 2-án, hétfőn. Sréter Alfréd: A hadsereg, a véderő pedig nem egyéb, mint ezeknek az állami czóloknak alárendelt eszköze, de, t. képviselőház, alkotmányos monarchiában, a minő az osztrák és a magyar monarchia — és itt, kMált vonatkozással hazánkra, Magyarországra és a magyar nemzetre, a hol a nemzet törvényhozásának van fentartva a véderő megállapításának joga, a hol joga van ennek fejlődését, alkalmazását ellenőrizni, a hol a törvényhozás megbírálhatja a külügyek vezetését, a hol a nemzet minden rétegét átölelő és egybefoglaló nagy és erős közérzület, közszellem érvényesülése esetén nem mellőzhető faktorként elismerést követelhet: ily nemzetnél és ily monarchiában a nagyhatalmi létnek — vagyis, a mint mondtam, az erők együttműködése eredményességének — egy feltétele van, a mely nélkül, ha nincs meg, akkor a nagyhatalmi állás vagy csak fikczió, vagy csak ideig-óráig való lehet, ezen feltétel az, hogy a nemzet és a dinasztia érdekei mindenben fedjék egymást, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) egy és azonosak legyenek. (Lgazl Ugy van! a jobbés a baloldalon.) Már most, t. ház, állítom, mert tudom, hogy ezen a kerek földön nincs nemzet és dinasztia, a hol ennek az érdekazonosságnak előfeltételei annyira megvolnának, mint nálunk. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ez a nemzet tudja, hogy fajrokonokban szűkölködik. Ez a nemzet a történelemből, múltjából megtanulta annak a szükségességét, hogy viszonyainak állandóságát biztosítsa, és ennek az elérésére rendezte és állandósította a trónutódlást. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ez a nemzet, mely bizott és bizik önmagában, de nem volt annyira önhitt, hogy azt higyje, hogy szövetségesek nélkül elég ereje legyen a sors minden csapásai közt megállni a körülötte levő nagy népek erejével, tömegeMel szemben. Endrey Gyula: Ezer évig meg tudott állni! Sréter Alfréd : A másik oldalon a dinasztia kénytelen belátni, hogy az osztrák és magyar monarchia két állama közül a magyar az erősebb, nagyohb sulylyal biró, tömörségénél fogva. Hentaller Lajos: Még sem látja he! Sréter Alfréd: Be fogja látni és belátja. Kénytelen megismerni történelemi multunkból, hogy ez a magyar nemzet kitartó, SZÍVÓS, bátor és vitéz, kitartó békében és harczhan egyaránt és SZÍVÓS az ellenállásban. (Lgaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon) Tudnia kell a történelmi múltból, hogy irtóztató veszedelmek esetén, mikor a dinasztia tartományokat vesztett el, ez volt az archimedesi pont, a honnét ismét előre törhetett, és tudja azt, hogy a magyar nép megállta hűségét a kísértések napjaiban is, és tudja, hogy a magyar nép hű az ő dinasztiájához, mint a milyen hű önmagához, jogaihoz, alkotmányához és szabadságához. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.)