Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-216
216. országos ülés 11/03 február 28-án, szombaton. 213 beadassék. A késedelemnek oka pedig az, hogy több oldalról felhozatott, hogy a munka lényegileg tudományos jellegű, történeti bírálatot tartalmaz, tehát megengedett tartalmú. Ezért szükségesnek láttam, hogy ne csak az ügyészség vizsgálja meg ezt a munkát, hanem a főügyészség is meghallgattassék és magam elé is kívántam. Megvallom, egyhamar nem érkezve hozzá, némi késedelem történt, de a késedelem nem nagy s az eljárás további folyamát gyorsítani szándékozom. Kérem, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mukiís Simon: T. ház! Annak kijelentésével, hogy az interpellácziónak épen az volt a czélja, hogy az ügyészi indítvány már egyszer beterjesztessék, miután az igazságügyminiszter ur volt szíves megigérni, hogy intézkedik az ügyészi indítvány beterjesztése iránt, én a választ annak kijelentésével, hogy ha egy héten belül ez meg nem történik, az interpellácziót meg fogom ismételni, (Mozgás jobb felöl.) tudomásul veszem. (Zaj a jobboldalon. Helyeslés a a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Miután maga az interpelláló képviselő ur, bár feltételesen, tudomásul vette a választ, azt hiszem, kimondhatom határozatképen, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik Tuba János képviselő inteipellácziója. Tuba János: T. ház! Egy véres katonai afférre vagyok kénytelen a t. ház figyelmét felhívni. Ez az affér az én kerületemben, Komárom városában, már napok óta tartja izgalomban a közönséget, és a fővárosi lapok közlései révén köztudomásra jutván, az ország közvéleményében is kínos visszatetszést, sőt jogos felháborodást keltett. Benedek János: Miért ? Hozzá vagyunk már szokva! Tuba János: Ezen afférben a támadók közös hadseregbeli tisztek, az áldozat pedig egy jómódú komáromi iparos polgár, Boldoghy Gyula, az ottani kerületi betegsegélyző egyesület elnöke, kit a támadó katonatisztek egyike kardjával súlyosan megsebesített és most betegen fekszik. Az eset a lapok közlései szerint, melyek az én magán értesüléseimmel lényegileg egybehangzanak, röviden a következő: F. hó 23-án, farsang utolsóelőtti napján délután egy főhadnagy : Gál Henrik, polgári háznál levő lakásán négy katonatiszt vidám poharazás mellett mulatott. Ez a múlatás mindig zajosabbá és zajosabbá vált és végre odáig fokozódott, hogy az esti órákban, 9 óra tájban, mikor a házbeliek már nyugalomra tértek, a mulató tiszt urak szobájukból kijőve, a vizsgálat szerint az udvaron éktelen zajt csaptak. A házigazda, Boldoghy Gyula ács-iparos szótlanul nem tűrhetvén ezt, és többi lakóinak nyugalmát is zavarván a dolog, lakásából kijött és a lármázó tiszteket csendre és nyugalomra intette. Erre a figyelmeztetésre, a mely meglehet, sőt valószínű, hogy talán kissé élesebb, erélyesebb hangon volt mondva, a tisztek egyike, Leinhardt Károly, állítólag egy társától is biztatva, még pedig a sértett fél állítása szerint e szavakkal biztatva: »Üsd a kutya magyart!« kardot rántott és a védtelen házigazda fejére erős vágást mért. A vágás nemcsak a koponyacsontig hatolt, hanem az orvosi látlelet szerint a koponyacsontot is megroncsolta, egy másik vágással pedig a magát védelmező polgárnak karját vágta meg, midőn az kezét fejének védelmére felemelte, sőt midőn a nagy lármára a házbeliek előrohantak és a vérző Boldoghy Gyulát lakásába vitték be, a tisztek — állítólag — magánlakásába is utána törtek és ott is bántalmazták. Ez a száraz és rövid tényállás minden színezés nélkül. Azt gondolom, ez így magában is elég arra, hogy a jogos felháborodás érzetét keltse fel a polgárságban. Az eset annál sajnálatosabb, mert ez Komáromban, a monarchia egyik elsőrangú erősségében történt, ott, a hol a helyőrség rendkívül nagy, a hol a polgárság és katonaság közötti jó viszonyt ugy a polgárság, mint a katonaság vezető elemei féltett gonddal iparkodtak ápolni, fentartani és a hol félő, hogy a jogrendnek ilyetén súlyos, habár csak egyesek részéről elkövetett és a hadsereg rovására nem irható, megsértése, a mely minden esetre a legkeményebb elítélést érdemli meg, a féltett és gonddal ápolt jó viszonyt a polgárság és katonaság közt megzavarja, mert ez alkalmas lehet arra is, hogy, különösen a mai izgatott hangulatban, a szenvedélyeket viharosakká tegye, felkorbácsolja. (Ugy van ! jobb felől.) Ennek az afférnek megítélését talán enyhitheti némileg az, hogy a támadás a katonatisztek részéről zajos mulatság izgatott felhevült állapotában történt, de ha enyhítheti is ez a megítélés, azt semmi esetre sem menti és a közvélemény méltán megvárhatja, hogy ez erélyesen megtoroltassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az eset, értesülésem szerint, ugy a katonai, mint a polgári hatóságok részéről vizsgálat tárgyává tétetett és igy nincs okom kételkedni abban, hogy ennek eredménye ugy a sértett félnek, mint a felháborodott közvéleménynek teljes elégtételt szolgáltató megtorlás lesz. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha mégis ezt a kérdést itt erről az oldalról is én szóba hozom, teszem azt a polgárság megnyugtatására a felháborodott közvéleménynek mintegy visszhangjaként azért, mert a katonai büntető igazságszolgáltatás mai rendszere mellett — én ugyan nem osztom e felfogást, de tény, hogy a közönség nem tekint teljes bizalommal és megnyugvással a nyilvánosság ellenőrzése alól kMont katonai eljárás és annak eredményei elé. Fel akarom tehát hívni az igen t. honvédelmi miniszter urnak figyelmét erre az esetre, még pedig oly czélból, hogy a t. miniszter ur a megsértett jogrendnek helyre31*
