Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

244 21b. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. állítása és a sértettnek nyújtandó teljes elégtétel érdekében befolyását érvényesítse. Fel kívánom hMni figyelmét azért is, mert elejét akarnám venni annak a gyanúnak, a mi a polgárság körében, jogosan-e vagy jogtalanul, most nem kutatom, dé tényleg megvan, bogy ezen ügy elsimítására, eltussolására esetleg kísérletek történjenek és végül fel kívánom még bMni az igen t. bonvédelmi miniszter ur figyelmét azért is, bogy ekképen a folyamatban lévő katonai büntető eljárás a nyilvánosság megnyugtató ellenőrzése alá belyeztessék. (Mélyedés.) Ezért a következő interpellácziót intézem a bonvédelmi miniszter urboz. (Olvassa): Interpelláczió a magy. kir. bonvédelmi miniszter urboz. 1. Van-e tudomása a t. bonvédelmi miniszter urnak arról, bogy Komáromban f. bó 23-án egy polgárházban lévő tiszti lakáson zajosan mulatozó közös hadseregbeli tisztek egyike Leinhardt Károly hadnagy az őket csendre intő Boldoghy Gyula házigazdát kMont kardal állítólag egyik társának a magyarságot is sértő s biztató szavaira megtámadta és a védtelen polgáron súlyos sebeket ejtett ? 2. Ha nincsen tudomása, szándékozik-e a felháborító esetről hMatalos utón tudomást szerezni ? 3. És ha tudomással bír az esetről, vagy arról később tudomást szerez: szándékozik-e ez ügyben közbelépni és törvényes hatáskörében egész befolyásával odabatni, hogy a jogrend e súlyos megsértése méltón inegtoroltassék és a sértett félnek teljes elégtétel szolgáltassák? (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a honvédelmi miniszter úrral. Következik Nessi Pál képviselő ur interpellácziója. Nessi Pál: Előbb Visontai Soma interpellácziója következik. (Halljak ! Halljuk !) Elnök: Visontai Soma képviselő ur azonban nincs jelen s igy a képviselő uré van soron. Nessi Pál: T. képviselőház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék megengedni, hogy interpellácziómat szerdán adhassam elő, annyMal is inkább, mMel a miniszter ur, a kihez interpellácziómat intézem, nincsen jelen. (Általános helyeslés és zaj.) Elnök: Ha a t. ház ebbe beleegyezik, (Helyeslés.) akkor még gróf Wilczek Frigyes képviselő urnak is interpellácziója van hátra. {Hcäljuhl Halljuk!) Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! Ha kegyes lesz a t. képviselőház engem türelemmel meghallgatni, (Halljuk! Halljuk!) előterjesztem interpellácziómat, előre is kijelentvén, hogy beszédem igen rövid lesz. (Halljuk! HalljuJc!) A lapokban rövid idővel ezelőtt olyan közlemények jelentek meg, a melyek kereskedelmünkre nézve veszedelmes jellegűek és a melyek elég érdekesek és elég fontosak arra, bogy ezen kérdést itt is szó tárgyává tegyük. (Halljuk! Halljuk!) Közismert dolog, hogy Keleten, különösen a Fekete-tengeren, már évek óta egy internaczionális gazdasági harcz folyik a kereskedelem megszerzése végett, a melyben minden nemzet részt vesz, Hogy ez mily arányokat ölt: már azon vállalatoknak nagy számából is kitűnik, a melyek ott kereskedést folytatnak és hajójáratokat tartanak fenn. Első pillanatra is feltűnést kelt. bogy a nemzetek ezen küzdelmében a magyar nem vesz részt, holott talán épen mi volnánk arra leginkább hMatva, mert Európában a keleti kereskedelem megszerzése érdekében senki sem hozott oly nagy áldozatokat, mint mi. Elég a Vaskapu szabályozására hMatkoznom, a melyre nézve, ha nemzetközi szerződés utján került is hozzánk, mi a szerződésben kikötött kötelezettségeket csakis azért vállaltuk el. hogy a keleti kereskedelmet megszerezhessük. Baross Gábor volt miniszter ily indok mellett nyújtotta be a törvényjavaslatot és ezen indok mellett szavazta is meg azt a képviselőház. 1898-ig magyar vállalat, a mely a Fekete-tengeren közvetítette volna a kereskedelmet, nem létezett. 1898-ban létesült azután a Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság csekély eszközökkel, igaz, mert mindössze is négy hajóval rendelkezett, összesen 15 ezer tonna tartalommal és, a mint nálunk kölönben minden, állami szubvenczióval. 180 ezer korona szubvenczió volt eddig kikötve és a mint hallom, ezt még 50 ezer koronával emelni fogják, a mely összeg talán már be is van állítva a költségvetésbe. E szubvenczió ellenértéke gyanánt törvénybe iktatott szerződés kötelezte a társaságot bizonyos hajójáratok fentartására és ezen hajójáratok közül mindjárt a szerződés második szakasza megengedte, bogy azt a hajójáratot, a mely minket leginkább érdekel, a Fekete-tengeren valót, átengedhesse az osztrák Lloydnak, a miért azután neki a magyar társaság 60 ezer koronát fizet. E szerint nemcsak hogy azon szubvencziót, a mely a magyar állam pénztárából kerül ki, kapja egy külföldi vállalat, hanem kereskedelmi érdekeink sincsenek kellőleg megvédve, mert természetes, bogy az az osztrák vállalat első sorban nem a mi érdekeinket, hanem az osztrák kereskedelmi érdekeket fogja szem előtt tartani. De maga az osztrák Lloyd sem felel meg egészen azoknak a várakozásoknak, a melyeket hozzáfűztek, mert hajói a legritkább esetben és csakis akkor mennek túl Konstantinápolyim, ha olyan nagy hajórakománya van a Fekete-tenger valamelyik kikötőjére, a melynek átrakási költsége többe kerülne, mint maga az utazási költség. Ennek következménye, nem is szólva arról, hogy a Lloyd hajói Triesztből indulnak ki, hogy azok a magyar áruk, a melyek a Fekete-tengerre vannak szánva, 3—6 heti idő múlva jutnak csak rendeltetési helyükre,