Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

242 216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. tudomásul. De indokolásához van egy szavam. Ha én oly dologról, melynek nem vagyok egyedüli gazdája, mert másokkal együtt kell benne megállapodnom, ma előleges véleményt mondok, helytelenül járnék el. Ez pedig nem csupán az én dolgom, hanem az összkormányé, a melynek minden tagjával eddig nem értekezhettem. Azt hiszem, nem járhatok el máskép, mint a hogy eljártam, és azért kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a kereskedelemügyi miniszter ur válaszát, igen vagy nem. (Igen! Nem!) Kérem azokat a t. képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik .) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Dedovics György jegyző: Mukits Simon Mukits Simon: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsÖbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Holnap!) Nessi Pál: Csak tessék türelemmel lenni! Nem mi kívántuk a három óráig tartó üléseket! Mukits Simon: T. ház! Október havában Budapesten megjelent egy közjogi munka, a mely erős hazafias, nemzeti és függetlenségi érzésű hangjával természetesen a kormánykörök és a hMatali körök közjogi felfogásával homlokegyenest ellenkező felfogást tanusit a nemzet szuverenitása és a királyi felségjogok tekintetében, különösen a katonai felségjogokra vonatkozólag. Ez a közjogi munka épen most a napirenden levő javaslatokra való tekintettel időszerű, a mennyiben legnagyobb része ő Felségének katonai felségjogaMal, a nemzetnek a nyelvkérdésre vonatkozó szuverén jogával foglalkozik. Közfeltünést ketett ez a munka úgyannyira, hogy közjogászaink, a háznak neves tagjai, legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla. A munka czime: »Beksics Gusztáv történet- és közjogirása, kritikai tanulmány.« Valóságos közjogi tanulmány ez. Szerzője dr. Kalmár Antal szegedi lakos. De nemcsak a közönség körében keltett feltűnést, hanem a budapesti királyi ügyészség figyelme is felhMatott e munkára, ugy, hogy szerzője ellen sajtó utján elkövetett királysértés czimén a bünfenyitő eljárást meginditották. Nessi Pál: Ma már nem szokatlan czim! Mukits Simon: A munka, maga a könyv, a mi igazán szokatlan, néhány ezer példányban lefoglaltatott, vizsgálóbírói intézkedés folytán bünfenyitő zárlat alá vétetett. Az eljárás e részét kritika tárgyává nem óhajtom tenni. Keresem majd az alkalmat máskor, hogy a sajtótör vénynek e világos megsértéseért a t. igazságügyminiszterhez kérdést intézzek és őt felelőségre vonjam. Nem akarok azért sem a könyv tartalmáról kritikai előadást tartani, mert annak az elbirálása az esküdtszék hatáskörébe tartozik. De mégis kérdés tárgyává teszem azt a botrányos hanyagságát az ügyészségnek, hogy november elején befejezett vizsgálat után a királyi ügyészség még ma sem adott be a vádemelésre, vagy a vád megszüntetésére vonatkozó indítványt. (Mozgás a szélsÖbaloldalon.) Ha már megtörtént a könyv elkobzása, a mMel az eszmének a közönség körében való terjesztése akadályoztatott meg, és a sajtószabadság sértetett meg, ne méltóztatott volna tetézni ezt még egy másik hibával, és soron kívül kellett volna elintéztetni az ügyet, nem pedig huzni-halasztani, november, deczember, január, február hónapon keresztül. Nessi Pál: Ezt a könyvet ingyen kellene szétosztani! MukitS Simon: Maga a vizsgálat ennyiben áll: Kalmár Antal terhelt kihallgattatott, a ki azt mondta: igaz, én irtam a könyvet. Ezzel a vizsgálat be volt fejezve. Az ügyészi indítvány tehát miből állt? A vizsgálat elrendelése iránti indítvány lemásolásából, a végén odatéve, hogy nem a vizsgálat elrendelését indítványozom, hanem vád alá helyezést. Csakhogy a dolog bökkenője abban van, hogy az igen t. ügyészség és az igen t. igazságügyminiszter ur a vizsgálat iránti indítvány beadását maguk is megbánták. Én az eljárás ezen részében, a hanyagságban találom a véleményszabadság megsértését és tekintve, hogy maga a per politikai jellegű bűncselekmény iránt indíttatott meg és a mMel ő vádolva van, közjogi természetű dolog, az ügy gyors elintézést kMan, s azért, mMel ez nem történt meg, tisztelettel benyújtom a következő interpellácziót (olvassa,): Budapesten 1902. évi október havában dr. Kalmár Antal tollából megjelent, »Beksics Gusztáv történet és közjogirás kritikai tanulmányok« czimü tudományos közjogi munkával sajtó utján elkövetettnek állított királysértés miatti sajtóügyben a vizsgálat még a múlt év november havában befejeztetvén, a budapesti kir. ügyészség azonban indítványát a vádemelésre, vagy megszüntetésére mindezideig elő nem terjesztette, miért is tekintettel ezen politikai sajtóper jellege és természetére, a mely már a sajtószabadság érdekében is soronkMüli elintézést igényel, tiszteletteljesen kérdem az igazságügyi miniszter urat: 1. Van-e tudomása, s ha nincs, szándékozik-e tudomást szerezni, hogy a mondott politikai sajtóperben a vádemelés, vagy megszüntetés iránti ügyészi indítvány a vizsgálatnak 1902-ik évi november havában történt befejezése daczára, tehát majdnem 4 hónap óta elő nem terjesztetett és szándékozik-e intézkedni, hogy az ügyészi indítvány sürgősen előterjesztessék ? 2. Mi volt oka ezen feltűnő késedelemnek, esetleg mi volt akadálya az ügyészi indítvány elő nem terjesztésének és szándékozik-e vizsgálatot elrendelni a késedelem okának megállapítására? (Helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Válaszom röviden az, hogy már néhány nap előtt intézkedtem, hogy az ügyészi vádirat