Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

21(j. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 241 röpül tova, mint maga a szárnyas kerék, mert abban az idegölő, lélekfárasztó munkában, melyet a vasúti tisztviselők teljesítenek, bizony nagyon kevés éri el azt az időt, midőn teljes nyugdíjra tarthat számot. Ennek a nagyszámú tisztviselői osztálynak érdekében, mely igazi nemzeti hadsereget képvisel, mert igazi becsületes katonai szolgálatot teljesít; ennek a tisztviselői karnak érdekében, a mely nemzeti szempontból is nagy munkát végez, mert exponált vidékeken is lelkesedéssel képviseli a magyar állam egységének érdekeit; ennek a tisztviselői karnak érdekében, a mely megmutatja azt, hogy ámbár a magyar államvasút kevesebb munkaerővel dolgozik, mint a nyugoti kulturállamoknak vasutjai, mégis épen az a terü:et, a hol legrosszabbul fizetnek, a hol a legkevesebb munkaerővel a legnagyobb munkát végzik, a legjobb része az egész magyar igazgatásnak, mert a vasúti szolgálatunk mintaszerüségét mindenki, még a külföld is elismeri; ennek a tisztikarnak érdekében kérem a t. miniszter urat, hogy végre legyen kegyes intézkedni, hogy az ő jogos kívánságaik és óhajtásaik méltányos kívánságai érvényesüljenek és teljesüljenek. Á t. miniszter urnak, fájdalom, korán elhunyt elődje, Horánszky Nándor, eltörölte legalább a szimbólumát a protekeziónak, mikor törölte a szolgálati szabályzatból azt a rovatot, hogy ki a tisztviselőnek az ajánlója. Meggátolta őt a halál abban, hogy a szimbólum ledöntése után ledöntse a lényeget is. Éti a miniszter urat arra kérem, hogy a szimbólum ledöntése után döntse le a lényeget is; döntse le a protekezió bálványát is; biztosítsa a vasúti tisztviselőknek a megélhetést; a jó tisztviselőnek a biztos előléptetést. (Helyeslés a b ti- és a szélsöbaloldalon.) Ebben a reményben terjesztem elé a következő interpellácziómat (olvassa!: 1. Szándékozik-e a miniszter ur gondoskodni arról, hogy a vasúti tisztviselők fizetése és lakbére a változott viszonyokhoz képest még az idei költségvetéssel kapcsolatosan ujabban rendeztessék, illetve emeltessék? 2. Szándékozik-e a szolgálati szabályzatot a vasúti tisztviselők országos bizottsága, valamint felsőbb oklevéllel bíró tisztviselők emlékirataiban felsorolt sérelmek orvoslására reformálni ? 3. Szándékozik-e a protekezió visszaszorítására és a kiérdemelt előmenetel biztosítására a pontosan szabályozott várakozási idő intézményét újra életbeléptetni? Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Ha méltóztatik megengedni, azonnal válaszolok. (Halljuk! Halljuk!) Azonban nem tehetem ezt a nélkül, hogy előbb meleg köszönetemet ne nyilvánítsam a t. képviselő urnak azon lelkes szavaiért, a melyekben az államvasuti személyzetnek érdemeit kiemelte. Azt hiszem, meg van arról győződve, hogy ezek a szavak meleg érzésre találnak nálam is és hogy én semmMel sem gondolkozom kevésbbé jobban az KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. államvasuti személyzetről, mint a t. képviselő ur. (Élénk helyeslés.) A mi már most az interpellácziónak tárgyát illeti, ha szabad azt kihüvelyeznem, az első kérdés röviden az, hogy akarom e az államvasuti tisztviselők fizetését minélelőbb rendezni; a második kérdés a sérelmek orvoslásáról, a harmadik a protekezió mellőzéséről szól s végre azon bizonyos fizetési rendszer meghonosítását sürgeti. Általában azt hiszem, hogy a protekeziónak mellőzését mindenki, a ki a közigazgatásnak élén van, a legnagyobb örömmel fogná venni. Széll Kálmán miniszterelnök: Legelső sorban maga a miniszter! Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: Igenis, a miniszter az, a ki a legjobban örül, ha nem jönnek hozzá protekeziós kérésekkel. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ne legyek ennek barátja. Méltóztassék megnyugodva lenni, egészen fölösleges e miatt az aggodalom. De mára mi azt illeti, hogy a protekezió mellőzésének épen azt a formáját, melyet a t. képviselő ur mondott, leszek-e képes megvalósítani, ez már integráló részét képezvén a fizetés rendezésének, erről pedig, ma, azt hiszem, nem kívánhatja tőlem senki, hogy véglegesen nyilatkozzam: erre vonatkozólag csak annyit mondok, hogy hosszas tárgyalás után a saját minisztériumom kebelében igenis elkészültünk az erre vonatkozó javaslattal. (Helyeslés.) Ez, azt hiszem, nem titok ma, mert ilyen dolog nem szokott titokban maradni és az erre vonatkozó javaslatok a pénzügyminisztériumban vannak tanácskozás alatt. Tehát a komoly törekvés a fizetés rendezésének valósítására megvan. Ezek alapján kérném, méltóztassék egyelőre ezzel a válaszommal megelégedni. Majd akkor, hogyha az ez iránti rendezési módozatok nyilvánosságra kerülnek, meglesz a módja és természetesen a joga is a kritikára. (Helyeslés jobbfelöl.) Hogy szándékom egészen komoly s nemcsak az enyém, hanem a kormányé, mutatja az is, hogy magába a költségvetésbe, mint már a képviselő ur is mondotta, bizonyos összeg máris föl van véve. (Helyeslés.) Kérem a házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Vázsonyi Vilmos: T. ház! A válasznak egyes részeit örömmel venném tudomásul, de minthogy egyetlen kérdésemre sem kaptam határozott feleletet, már pedig interpellácziót intéztem, nem pedig küldöttséget vezettem a t. miniszter úrhoz, a maga egészében nem vehetem tudomásul válaszát. Ha küldöttséget vezettem volna a t. miniszter úrhoz, a választ, mint a küldöttségek vezetőinek szokás szerint kijáró választ, tudomásul vettem volna. Még meg is éljeneztem volna. De mint interpelláló, ismétlem, ezt a választ tudomásul nem vehetem. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! A t. képviselő urnak teljes joga van arra, hogy válaszomat tudomásul vegye, vagy ne vegye 31