Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

240 216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. hogy az államvasuti tisztviselőknek fizetése cse­kély. Mert ha az előléptetés igazságos, méltá­nyos és gyorsabb hal adású volna, akkor nagyon természetes, hogy a fizetés hiányosságát az elő­léptetés biztonsága és igazságossága kipótol­hatná. T. ház! Midőn az államvasuti tisztviselők­ről és jogos igényeikről szólok, föltétlenül meg kell állapitanom azt az egy különbséget, a mely az államvasuti tisztviselők és általában az ál­lami tisztviselők fizetésrendezésének kérdései kö­zött van. Az állami tisztviselők fizetésrendezé­sénél talán némi joggal vetették föl azt a kér­dést, vájjon nem volna-e szükséges a túltengő bürokrácziának visszaszorítása; vájjon nem volna-e helyes kevesebb, de jobban fizetett tisztviselő­vel dolgozni? Ezt a kérdést, a munkaerő sza­poraságának, túltengésének kérdését az állam­vasuti tisztviselőkkel szemben felvetni nem lehet. Mert statisztikai adatok bizonyítják, t. ház, a melyek megdönthetetlenek, hogy a magyar ál­lamvasút az összes vasutak között az, a mely legjobban használja ki a munkaerőket; a mely a legkevesebb alkalmazottal a legtöbb munkát, a legrosszabb fizetés mellett s a legcsekélyebb nyugdij-hozzájárulással végezteti. T. ház! A statisztika azt mutatja, hogy, mig Poroszországban egy pályakilométerre 11, addig az osztrák cs. k. vasutaknál 8"6, a magyar államvasutnál pedig 5'4 vasúti alkalmazott esik. Magyarországon tehát 5 vasúti alkalmazott végzi el azt a munkát, a melyet Poroszország­ban 11 vasúti alkalmazott végez el. Ennek re­kompenzácziójául, minthogy a magyar vasúti al­kalmazott többet dolgozik, természetesen keve­sebb fizetést is kap, mert a mig Poroszország­ban egy vasúti alkalmazottra 2836 korona fize­tés esik, az osztrák cs. kh\ államvasutnál 1510 korona, Magyarországon csak 1424 korona esik egy alkalmazottra. Ennek további rekompenzá­cziójául, és további elismeréséül annak, hogy öt magyar tisztviselő annyit tud dolgozni, mint 11 porosz és 8 osztrák, Poroszországban a vasutasok nyugdijához való hozzájárulás egy­egy alkalmazottnál az állam részéről 57 ko­rona, Ausztriában 63 korona, Magyarorszá­gon pedig 28 korona. Tehát Ausztria és Porosz­ország több mint kétszer annyMal járulnak hozzá a vasutasok nyugdijához, és sokkal magasabb fizetést adnak nekik, mint a mennyit a magyar államvasuti tisztviselő kap. Elismerem, hogy már a múlt költségvetésben némi javulás mutatko­zott, annyiban, hogy az altisztek helyzetének javítására a költségvetésbe bizonyos összeg állít­tatott be, sőt tudom, hogy a jelenlegi költség­vetésben is felvettek e tisztviselők fizetésének javítására 1,859.000 koronát. Csakhogy, t. ház, milyen csekélyke összeg ez, és milyen mulatsá­gos összeggé válik ez akkor, hogyha tudjuk, hogy a magyar államvasutnak 36.415 állandó alkalmazottja van; ebből hMatalnok, tisztviselő 5615; altiszt 11.191, szolga 19.609. A mig tehát az 51 ezer állami tisztviselő sorsának javitására és fizetésük rendezésére, daczára annak, hogy több izben történt már rendezés, ha jól emlékszem, 17 millió koronát vesznek fel, addig a 36.000 vasúti tisztviselő fizetésének javitására felvesznek összesen 1,859.000 koronát. Nagyon természetes, hogy ezzel az államvasuti tisztvise­lőknek régen hangoztatott óhajtásait teljesíteni, ezzel az államvasuti tisztviselőknek fizetését ren­dezni nem lehet. T. ház! A miniszter ur előtt kétség­telenül ismeretes lesz azon két rendbeli emlékirat, a melyeket az államvasuti tisztviselőknek két kategóriája terjesztett be, és ha ismeri ezeket, akkor kétségtelenül elismerheti azt a t. minisz­ter ur, hogy az államvasuti tisztviselők óhaj­tásai nagyon szerények. Hiszen, hogyne volna szerénynek mondható az az ő kívánságuk, hogy kezdőfizeíésük 1600 korona legyen, a mi külön­ben már a posta- és távirdatisztviselőre nézve meg is van már állapítva; hogy a státusnak igazságtalanságait orvosolják; hogy lakbérüket, mely ma helytelenül csak két kategóriát ismer: fővárosi és vidéki lakbért, szabályozzák a katonai lakbérek módjára; hogy a fizetésüket a válto­zott igényekhez képest rendezzék és emeljék fel; a fegyelmi eljárást a jogbiztonság követelményei­hez képest alakítsák át, és a mi a leglényege­sebb : hogy a protekczió kizárására, vagy — hi­szen ez lehetetlen — a protekcziónak legalább visszaszorítására állapíttassák meg újra szabá­lyozott várakozási idő. Bizonyos rangfokig: a harmadik és negyedik rangfokozatig meghatá­rozandó időben mindenkinek szükségképen elő kelljen lépnie, a ki nem tette magát fegyelmi eljárás során igazolt okok miatt arra érdemet­lenné. T. ház! Tekintettel az idő előrehaladott voltára is, mellőzni akarok nagyon sokat, a mi megvilágítaná a vasutasok törekvéseinek jogos­ságát. Utalok tehát egyszerűen a minisztérium­ban heverő emlékiratok súlyos érveire. Még arra akarok rámutatni különösen akkor, mikor a katonai javaslatok tárgyalásával foglalkozunk, különösen akkor, midőn mögöttünk van már az a korszak, midőn a katonatisztek fizetését egész vonalon megjavítottuk, ugy a közös had­seregben, mint a honvédségnél, hogy tulaj­donkép igazi katonai szolgálatot, igazi terhes szolgálatot, a mely nem parádézás, hanem a békében is napról-napra ismétlődő komoly küz­delem az elemekkel és igazi veszedelmekkel, a vasúti alkalmazottak teljesítenek. Hiszen a vasutas szolgálata annyiban különbözik bármi­féle más állami tisztviselő szolgálatától, hogy a legtöbb ideget fogyasztja el, az egészséget leg­jobban rontja meg, és a munkaidőnek a sza­bályozottságát nem ismeri. Ez a szolgálat mindig egész embert kMan, a kinek mindig talpon kell lennie és a kinek minden eshetőséggel szemben még az egészségét is koczkára kell tennie. A vasutasok a maguk memorandumában maguk sóhajtják el, hogy az ő életük ép oly gyorsan

Next

/
Thumbnails
Contents