Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

232 Zl6. országos ülés 190'á február 26-án, szombaton. olvastam, hogy a belügyminiszter ur hívott is össze e czélból egy ankétet, a mely állott főispánokból, alispánokból, főszolgabirákból, szolgabirákból és egyéb ilyen czigányszakértőkből. Á mint látszik, azt határozták, hogy semmit sem határoznak. Mert, a mint tudom, csak annyit határoztak, hogy helyhez kell kötni a czigányokat, vagyis összefogdostatni őket, s mindegyiket a saját községébe vinni haza, hogy azután a község tartsa ott. (Felkiáltások a jobboldalon •' Ez semmi! Hát nem határoztak semmit ?) Hát, t. ház, az a borzasztó ármádia, a mely fegyverben van, kevés a czigány megőrzésére, mert azt helyhez kötni nem lehet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Hiszen látjuk, hogy József főherczeg ő Fensége mily melegen karolta fel őket, mily eszközökkel akarta helyhez kötni, nem erőszakkal, hanem ugy, hogy letelepített egynehány czigänytábort, adott nekik földet, fundus instruktust, pénzt, sőt azt is tudom, hogy azoknak, a kik iskolába jártak, arra a napra, mikor iskolába voltak, még napszámot is adott. És mi történt, mi jött ki belőle? Nyolcz hónap alatt a czigányok egyenkint mind elszökdöstek. A főherczeg ő fensége még azt is megtette, hogy azt a borzasztó nehéz czigány nyelvet is megtanulta az ő kedvükért. Mikor mind elszöktek, jelentkezett aztán a vajda és azt mondotta: a mennyiben elszökött a karaván, nincs szükség vajdára; mi ezt az életet nem tudjuk megszokni. S ezzel elment ő is végkép. Én egy módot tudok, a melylyel segíteni lehetne a dolgon. Elmondtam azt tavaly is, de akkor is olyan készületlen voltam, mint most. (Halljuk! Halljuk!) Egy módot tudok és azt hiszem, hogy akárhogy töri a fejét az egész világ, másként, mint azon a módon nem lehet megmenteni a társadalmat a sok bitang czigánytól. A legszükségesebb most, — nem húsz esztendei tanulmányozás után, a mint hogy ezt teszi b. Fejérváry Géza t. kollegám — ismétlem, azonnal elrendelni, hogy a katonaság és a csendőrség a legszigorúbb ellenőrzés mellett irja össze az összes kóbor czigányokat. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Már össze vannak irva!) Nevet kell nekik adni, mert tudom, hogy nincs nevük, sőt koruk is megállapítandó. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ugyan ne dühöngjetek mindig bele. Az összeírás alkalmával külön kell összeírni a 18 évesnek látszóktól kezdve a 35 éveseknek látszókig mind és be kell őket sorozni örökös katonáknak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Gabányi megoldotta az ujonczfelemelés kérdését! Gabányi Miklós: Hegyi ütegekhez éstaraczkokhoz osztandók be. (Derültség.) Megmondom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Ezek mindannyian kicsiben mesteremberek, mert kovácsok, lakatosok: a lovat meg szeretik lopni is, nevelni is. Ha már most, mint ilyen mesteremberek az ágyukhoz kerülnek, jobban beválnak ott szakértőknek, mint az a buta, nem tudom, milyen nemzetiségű legény, a " lovakat is kedvelik, és így szívesen lesznek örökös katonák. Azt mondaná valaki, . . . (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk!Halljuk! a szélsnbaloldalon.) Hiszen ha mindig dünnyögnek, akkor nem hallom a szavamat. Sebess Dénes: Münnich Aurél hallgasson ide, mert az ujonczokról is beSzéll (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gabányi Miklós: Azt kérdezhetné valaki, hogy hogyan állja ki majd az a czigány ezt a szolgálatot, a mikor idős lesz ? Hát ha megöregszik és ilyen katonai szolgálatra többé nem képes, akkor oda kell tenni kutyafürösztőnek, vagy a kórházakba krámfutternek, stb. (Derültség. Felkiáltások jMfdöl: Hát az asszonyokkal mi lesz ?) Csak türelem, mindenekkel rendbe jövünk ! (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Majd adok én nektek az asszonyokból is, de most előbb a gyerekek következnek. A gyerekek mind négyéves koruktól a legkisebbig, és az ezután születendők is vétessenek el a szüleiktől (Derültség.) és gyermekmenházakba tétessenek, a hol becsületes gyermekek módjára neveltessenek, és a hol 7 éves koruktól fogva ugy a fiuk, mint a leányok irni, olvasni, számolni taníttassanak. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Zongorázni! Derültség.) Vagy ha esetiig valami különös mesterségre volna hajlamuk, ugy taníttassanak meg arra is. Ha a fiak 20 éves korukat betöltötték, akkor a mesterségükre kell fogni őket, vagy, ha gazdálkodásra volna kedvük, akkor hadd menjenek el ostorosnak, vagy béresnek, vagy másnak, a lányok jjedigpesztráknak, szolgáló lányoknak. (Derültség.) Most következik az, a mi annyira érdekel téged, ott a másik oldalon: az asszonyok, meg a leányok. Mint a hogy tavaly is megmondtam Rákosi Viktornak, a ki azt kérdezte, hogy hát az asszonyokkal mit csináljunk, ugy megmondom most is. (Felkiáltások jobbfelöl: Zárt ülésen mondja el! Derültség. Halljuk! Halljuk !) Mindazon szép czigányleányok és czigányasszonyok, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion.) a kik elvesztették támaszukat, mert apjukat vagy bátyjukat besorozták katonának, ha hajlandóságuk lesz becsületes, tisztességes paraszti munkára, a melyet addig parasztleányok végeztek, férjhez fognak menni becsületes paraszt legényekhez vagy paraszt emberekhez, akár hitelbe, (Derültség.) akár pedig meg is esküsznek velők, mert hát miért is ne vennék el? (Derültség a jobboldalon.) Mit nevetsz mameluk? (Zajos derültség.) A többiek, a kik nem hajlandók ilyen parasztmunkára, ugy fognak élni, mint eddig, vagyis kasornyákat, szakasztókosarat készítenek, parasztasszonyoknál szöszt, meg ezt-azt csinálnak, szóval ugy fognak élni, mint most. De épen igy keli eljárni, t. ház, a községi czigányokkal is, mert azok sem sokkal jobbak. Azok gyermekkorukban koldulnak; nagykorukban muzsikálnak is egy kicsit, vályogot