Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 231 előkészítés és tárgyalás alatt áll és ott ebben az ügyben a szakférfiak bevonásával már ankét is tartatott, azt javasolja, hogy a kérvények a belügyminiszter urnak adassanak ki. Nessi Pál: Pártolólag? Daróczy Aladár előadó: Nem, egyszerűen! Kubik Béla: T. képviselőház! Tudomásom van arról, hogy ebben a kérdésben a belügyminiszter ur, és ez dicséretére legyen mondva, már szaktanácskozmányt is tartott. Egész bizonyosan nem emlékezem, hogy ez mikor történt, tudom azonban azt, hogy a múlt esztendő folyamán. Hogy ezen hosszasan vajúdó és a nemzet érdekeit csakugyan lényegesen érintő dologban valami lépés már történt: ez az ő nevéhez és az ő belügyminiszterségéhez fűződik. E tekintetben elismerés illeti a miniszter urat. Tapasztaljuk azonban, hogy más kérdésekben, a melyek belügyeinket lényegesen érintik, a kérdések oly sokáig tanulmányoztatnak, hogy az érdekelt közönség nem győzi kMárni azok megoldását. Attól félünk tehát, hogy e kérdés is oly sokáig fog vajúdni, mint a többi kérdések és azért igen szeretnők, ha nyilatkozatot hallanánk arra nézve, hogy e kérdés megoldása ugyan mikor fog már dűlőre jutni, (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) Nagyon sajnálom, hogy ez alkalommal nélkülözzük a belügyminiszter ur és miniszterelnök ur, nemkülönben a pénzügyminiszter ur jelenlétét ; hiszen a pénzügyminiszter urnak is bizonyosan igen lényeges szerepe van e kérdés megoldásánál, minthogy a kérdés megoldása az országnak valószínűleg anyagi áldozatába is fog kerülni. Hiszem azonban, hogy talán az igazságügyminiszter ur fog tudni e kérdésben felvilágosítást adni, mert meg vagyok arról győződve, hogy a kérdés megoldásával kapcsolatban oly magánjogi és általában olyan jogi kérdések is felmerülnek, a melyek szükségessé teszik, hogy a kérdés megoldását czélzó javaslat az igazságügyminiszter retortáján menjen keresztül, s hogy az igazságügyminiszter e kérdésben meghallgattassák, mert nélküle a kérdést nem képzelem elintézhetőnek. Azért talán az igazságügyminiszter ur fog tudni nekünk felvilágosítással szolgálni a tekintetben, hogy vájjon a kérdés a megoldásnak milyen stádiumában van ma. (Helyeslés a szélsöhalóldalon.) Boncza Miklós: Tanulmányozzák ! (Derültség a bal- és a szélsöhalóldalon.) Nem lehet csak ugy felfújni! Ez egy százesztendős kérdés! (Mozgás a szélsöhalóldalon.) Kubik Béla: Tudomásom van arról, hogy törvényhozási aktus kiséreltetik meg ebben a kérdésben és hogy bizonyos munkálatok ez irányban már készen is vannak. Szeretnők azonban tudni, mikor remélheti az ország azt, hogy a kérdés megoldása már csakugyan a magvalósítás stádiumába fog jutni. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Boncza Miklós: Mihelyt készen lesznek a munkálatok! Kubik Béla: Szeretnők tudni, hogy e tekintetben valami határidővel nem biztathat-e bennünket a t. igazságügyminiszter ur. Mert azzal, hogy a kérdés megoldása egyszerűen elodáztatik azáltal, hogy 43 törvényhatóság kérvénye ujabban is csak egyszerűen áttétetik a belügyminiszterhez, a megoldást csak késleltetjük, de a kérdést meg nem oldjuk. Hanem én a magam részéről mindenesetre szeretném, ha sürgetésünkre a kormány e kérdésben határozott választ adna és egyúttal javasolnám, hogy kérjük a minisztériumot, hogy terjeszszen elő már törvényjavaslatot e kérdés megoldására. (Altalános helyeslés.) Dedovics György jegyző: Bornemisza Lajos! Bornemisza Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon a czígánykérdés napról-napra sokkal komolyabb alakot ölt, semhogy a törvényhozások és kormányok e kérdés megoldásánál egyszerű sablonos elintézéssel lehetnének megelégedve. A ki a vidéket ismeri, t. képviselőház, igazat fog nekem adni akkor, a mikor azt mondom, hogy a községek nagyrésze valósággal állandó ostromállapotban van. A megfélemlitési rendszer annyira megy, t. képviselőház, hogy a kárvallottak nem győzik elég gyakran igénybe venni a bíróság védelmét. Ily körülmények között természetes, hogy a czigánykérdés megoldását sürgető kérvények állandóan szőnyegen feküsznek, a mint hogy ma is 33 vármegye ilyen kérvényével van dolgunk. Elismerem, hogy igen nagy és nehéz a kérdés megoldása, valamint elismerem azt is, hogy a belügyi kormányzat állandóan foglalkozik a kérdéssel, és ankétet is tartott e kérdésben. Sajnos azonban, igen kevés eredménynyel. Miután ez a kérdés különösen a falusi adózó polgárokat érinti közelről, én, habár a kórvényi bizottság javaslatát elfogadom, felhasználom ezt az alkalmat arra nézve, hogy a t. törvényhozás szine előtt felkérjem az igen t. kormányt, hogy mindaddig, a mig ez a kérdés törvényileg nem rendeztetik, utasítsa a csendőrséget és a politikai hatóságot arra, hogy a közönséget hathatósabban támogassák, mint eddig. Különben elfogadom a kérvényi bizottság javaslatát. Rátkay László jegyző: Gabányi Miklós! Gabányi Miklós: T. képviselőház! (Zaj.Halljuk! Halljuk! Egy hang a szélsöhalóldalon: Szaktekintély!) Akkor hát ácsi! (Derültség.) Nagyon sajnálom, hogy felszólalásom alatt sem a miniszterelnök ur, sem a honvédelmi miniszter ur nincs jelen. (Zaj. Elnök csenget.) T. ház! A vadállat módjára felnőtt, ragadozó vadállatként lopásból, rablásból, a mely nagyobbrészt a gyilkossággal jár együtt, élő kóbor sátoros czigányoktól minél előbb meg kell menteni ' a társadalmat, az országot. Hallottam, illetőleg