Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 217 udvarnál, s a kinek hatalma Ausztriában köztudomású ; hiszen maga Széll Kálmán miniszterelnök ur is szükségesnek tartotta vele találkozni, mielőtt a magyar miniszterelnöki székét elfoglalta. Mit mondott hát Chlumetzky, mMel jellemezte, miben konkludált ő, hogy mit akarnak az urakházában? Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy az 1867-i törvényen túl ne menjünk! Pichler Győző: Bocsánatot kérek, rögtön ki fogom fejteni, mit akart Chlumetzky. Ez az államférfiú, a ki előtt elhangzottak a különböző pártférfiak, pártelnökök beszédei, azzal kezdte beszédét, hogy teljesen osztva mindazt, a mit az előtte szólók mondanak, neki kevés mondani valója van, s midőn áttért különböző követelésekre, végül megkoronázta az előtte szóló pártelnököknek és vezetőknek szavait, mikor szórólszóra azt mondta, hogy: »Mi volt a czélja? Hogy az összes pártok megnyilatkozása által erősitessék meg a kormány abban a nem könnyű harczban, a mely megvédje a korona ama jogát, hogy korlátlanul és egységesen ő vezethesse a hadsereget.« Tehát itt van, hogy az volt az összes pártok czélja — mondja Chlumetzky, — hogy a kormányt ebben a nem könnyű küzdelemben és harczban megerősítsék, hogy a korona jogát védje meg a korlátlan és egységes hadsereg vezetése tekintetében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Ki ellen védje meg ? Azon követelések ellen, melyeket itten támasztottak és melyekkel szemben bizonyos ígéreteket tett a miniszterelnök ur és a honvédelmi miniszter ur, e nem könnyű harczban, melyet a honvédelmi miniszternek Ausztriával folytatni kell ezen követelésekkel szemben, hogy diadalra hozza a korlátlan és egységes védelmet, a koronának ezt a jogát. Itt fejtették ki, hogy az összes pártok összefogtak ennek czéljaira. Mert nem ám a mi követeléseink ellen akarják megvédeni a korona jogát. Hisz azoknak legnagyoob része visszautasító és merev 'ellenállásra talál az önök pártja részéről és hogy ez így van, ezt én szórólszóra be fogom igazolni a volt t. nemzeti pártnak, hogy tisztán az ő követeléseikről van szó. Kimondták az osztrák urakházában, méltóztassék ezt meghallgatni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és én meg vagyok róla győződve, hogy nem a pártértekezleten kapta a volt nemzeti párt memorandumára a feleletet, hanem az urakházában adták meg erre tegnap a feleletet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Allják-e még azt? Pichler Győző: Engedjék meg, hogy szórólszóra beigazoljam, hogy az urakházában, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) — mert ez a lényeg, egész tárgyilagos leszek, — nem a mi követeléseinkről, a mi nemzeti nagy eszmenyeinkről, a függetlenségi párt követeléseiről, ! az önálló független hadseregről beszéltek, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. nem ez értetődött tegnap az urakházában, hanem tisztán a nemzeti párt követeléseiről volt szó. Engedjék meg, hogy idézzem — mert ezt legfontosabbnak tartom — Fürst Schönburgnak szavát, a melyről aztán a honvédelmi miniszter beszédének bevezetésében szórói-szóra azt mondja, hogy magáévá teszi. Mit mond ő? (olvassa): »Den zweiten (Jmstand, der zur Aufmerksamkeit auffordert, bilden die Wünsche, die in dem anderen Eeichshälfte laut wurden.« Die Wünsche, a kívánalmak. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt Schönburg mondja, nem pedig Welsersheimb! Pap Zoltán: De,magáévá tette! Pichler Győző: És itt csinálja a bifurkácziót, méltóztassék meghallgatni (olvassa): »Über die dortige Obstruction wollen wir lieber nicht sprechen, das würde uns nicht gut zu Gresicht stehen.« (Derültség balfelöl.) Méltóztatik látni, ő bifurkál, nem beszél a szélbalról és annak követelményeiről, nem beszél az itt, ebben az obstrukczióban felmerült független nemzeti hadsereg kérdéséről, hanem bifurkál és azt mondja : »über die Wünsche, die im anderen Reichshälfte laut wurden.« Nem áll-e tisztán önök előtt, hogy az urakházának tegnapi ülésében történteknek ez a tény felel meg ? De menjünk csak tovább. Mi az, a mit Chlumetzky helyeselt, mert én Welsersheimb lovag kijelentésének végpasszusát ebben a dologban nem tartom döntőnek, hanem Chlumetzky beszéde a döntő ! Mit helyeselt Chlumetzky ? Ez a Fürst Schönburg egyszerűen hMatkozik a nemzeti párt memorandumára, egyszerűn utal arra a közleményre, a mely a kellő diskréczió fentartása mellett a »Neue Freie Presse«-ben megjelent. Rakovszky István: Igen, most látni a gyümölcseit ! Pichler Győző: Igen, látni a gyümölcseit, de látni annak is a gyümölcseit, — és azt hiszem, ez a közbeszólás késztetett rá, hogy megmondjam, — hogy ha gr. Andrássy Gyula és gr. Tisza István ur elképzelte volna, hogy az ő beszédeiket hogy fogják majd magyarázni az osztrák parlamentben, tartom oly hazafiaknak, hogy el nem mondták volna. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Az már igaz!) Szóról-szóra felállítja, t. ház, a sorrend szerint a tiszti követelményt, azoknak a jelenlegi helyzetben való fentartását feltétlenül követelve és ellenezve mindenféleképen a királyi parancsnak foganatosítását. És, hogy ezek az urak erősebbek mint mi, annak a jele az, hogy épen ezen felfogás egyhangú lévén Ausztriában, 1868. tehát 34 év óta nem bírták az uralkodó parancsát keresztülvinni, noha az a parancs meg van. És itt megczáfolni bátorkodom a miniszterelnök ur kijelentését, — a ki talán véletlenül, mert nem hiszem, hogy akarattal mondta volna, — azt mondotta, hogy ezen parancsban benne van az a •» fokozatos« szó. 28