Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

214 216. országos ülés 1903 február ^8-fí/?, szombaton. Mi kijelentettük akkor . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) hiszen most csak visszhangot adok annak és azt ismétlem, a mi a köztudatba is átment, hogy ez a kormány bizonyos kívánságokkal szemben azt a kijelentést tette, hogy vannak oly természetűek, a melyekre vonatkozólag állást nem foglalhat és vannak oly természetűek, a melyekre vonatkozólag azonnal tesz kijelentéseket. (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi kategóriába tartozók, melyek az illető vitánál az első csoportot képezték, azok voltak, hogy igenis a közös intézményeknek és a közös hadseregnek is mai jelvényei nem felelnek meg a dualizmusnak és mi igyekezni fogunk ezt a kérdést ugy megoldani, hogy az a dualizmus követelményének és a törvényben előirt közjogi helyzetnek megfeleljen. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ezt a kijelentést tettem én egyenes meghagyásra a múlt nyáron és megismételte t. barátom, a honvédelmi miniszter ur ezt a kijelentést. Másodsorban azt kimondottuk, hogy érvény fog szereztetni ő Felsége J 868-ikí legfelsőbb kéziratának, a mely a magyar tiszteknek fokonkint való áthelyezését rendeli el. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Harmadsorban azt a kijelentést tettük, hogy a büntető eljárásra vonatkozó javaslat kellő időben terjesztessék elő, (Egy hang a szélsobaloldalon: Az, hogy fokonkint benne van?) Annak, a mi ama rendeletben van, ez az értelme. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Benne van ?) Az van benne, hogy: a mennyire lehetséges. Ebben az értelemben és ugy, mint a hogy az a kézirat tartva van és e kézirat rendeletének betűszerinti teljesülésére vállalkoztunk. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés jobbfelöl.) Harmadsorban vállalkoztunk arra, hogy a katonai büntető eljárásról szóló javaslat lehető gyorsasággal le fog tárgyaltatni és annak idején a törvényhozás elé terjesztetni. Ezt a három ígéretet és kötelezettséget vállaltuk el és mi tartjuk magunkat ahhoz, hogy beváltjuk, a mire vállalkoztunk. (Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés jobbfeM.) A mi a második csoportot illeti, arra nézve kijelentettük, hogy azokra a kívánalmakra vonatkozólag nem birunk ma állást foglalni, azokra semmi Ígéretet nem teszünk, hogy azoknak megvitatása akkor lesz helyén, ha a véderő egész rendszerének, a véderőtörvények revíziójáról lesz szó. Nyitva hagytuk e kérdést azokra a t. barátainkra vonatkozólag, akik ezen a téren kívánalmakat formuláztak, és azt mondtuk, azt mondta a t. honvédelmi miniszter ur is arról a helyről, hogy igenis azok, — szavait idézem — a melyek érvényesíthetők, érvényesítve lesznek a hadsereg közösségének, a hadsereg ama karakterének megtartása mellett, a melyet a törvény előir, hogy az egész és összes, tehát közös hadsereg. Ez volt mondva, se többet, se kevesebbet nem mondok ma sem és ehhez tartjuk magunkat. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Már most diffikultálják az osztrák honvédelmi miniszter urnak egy kijelentését. (Halljuk ! Halljuk!) A kijelentés előttem van ; ez a maga konklúziójában a hadsereg közösségéről szól és ez teljesen korrekt, törvényes felfogás. Ebben teljesen igaza van. Ebben és az ő nyilatkozatában én nem látok vonatkozást semmiféle itt történt kormány-kijelentésre, nem látok benne támadást a magyar kormány, Magyarország, vagy a magyar országgyűlés ellen. Ez a nyilatkozat azt mondja, hogy a hadsereg közössége a maga lényegében megmaradjon; igy van szórói-szóra. És hogy ezt ő Felsége nevében is mondja, ebben nem érthetett az osztrák honvédelmi miniszter ur mást, mint azt, hogy a törvényhozás minden faktora és igy a legfőbb faktor is, a törvénynek és a hadsereg közösségének álláspontján áll, hogy azt akarja; annak a közösségnek, a mit a törvény előirt, hogy a hadsereg közös maradjon. Ezen állásponton állunk mi is. Ez a felfogás az önökétől különbözik ugyan, de mi a hadsereg közösségét fenn akarjuk ezután is tartani és ennek az álláspontnak a hadsereg közösségének keretén belül akarjuk azokat az •Ígéreteket beváltani, a melyeket tettünk. (Élénk helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) Ezért tehát, t. képviselőház, ne méltóztassék e dolognak más értelmet tulajdonítani. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Szatmári Mór: A Schönborn-féle felszólalásra felelt ! Széll Kálmán miniszterelnök: Annak más értelme nincs, mint az, hogy az osztrák honvédelmi miniszter ur a hadsereg közösségét hangsúlyozta. Ez a közjogi felfogás a hadseregre nézve minden pártnak, a mai szabadelvű pártnak és az előző pártoknak, a melyek az 1867 : XII. törvényczikk alapján állottak, hitvallása, politikai nézete és az én politikai hitvallásom és nézetem ma is, hogy ama védelmi kötelezettségeknek, a melyeket a pragmatika szankczió alapján Magyarország vállalt és a melyeket az 1867 : XII. törvényczikk definiált, teljesítésére a monarchia és benne Magyarország védelme és biztonsága érdekében a helyes mód és intézmény a közös hadsereg. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés jobb felöl.) Hiszen e mellett állunk és küzdünk 35 éve; ez a különbség és ellentét^ma is a két párt között. Igy értettem azt a nyilatkozatot, a melyet az osztrák honvédelmi miniszter ur beszéde konklúziójában, a melyet megtámadtak, tett és mert igy fogom fel és máskép ez a passzus fel se fogható: nem látom benne azt, a mit az urak mondanak. A mi törvényes álláspontunkat ez, a mint kifejtettem, nem érinti és azért kérem a t. képviselőházat, méltóztassék e kérdés felett napirendre térni, (Elénk helyeslés és tetszés a jobbés a baloldalon. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.)