Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 215 Szatmári Mór: Most rendben van minden? Krasznay Ferencz: Hogyan van a közösség végrehajtva? Pozsgay Miklós: Meg vagyunk már védve az osztrák brutalitás ellen! Rákosi Viktor: T. ház! Csak nagyon röviden akarok felszólalni. Érzem, hogy az ily kérdésben, mint a milyen előttünk fekszik, az embernek a szavával a szenvedélye is ajkára tódul. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Pedig az olyan esetben, mint az előttünk levő, szükséges, hogy az ember higgadtan tárgyaljon, magyar ember kövessen el minden erőfeszítést, hogy leküzdje szenvedélyét. (Halljuk! Kálijuk! a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj* Az elnök csenget.) Legyünk olyanok, mint Sziczilia hatalmas vulkánja, az Aetna. Mig kívülről hó fedi, benne kiolthatatlan tüz lobog. Mi is, mig kMülről megőrizzük nyugalmunkat, bennünk lobogjon a kötelességérzet és a hazaszeretet tüze és ez irányítsa lépteinket. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én pártom megbízásából, de nem pártom nevében beszélek, hanem azt hiszem, hogy beszélek minden becsületes magyar ember, az egész nemzet nevében, mikor ilyen sérelmekről van szó. Nem foglalkozom a részletekkel, csak nagyobb és régibb momentumokat foglalok össze. Az osztrák képviselőház pártjainak dulakodása éveken keresztül megakadályozta az ő parlamentjük működését. Hiába avatkozott bele a korona, hiába puhította az egyeseket, hiába oszlatta fel a parlamentet, nem boldogult velük, a dulakodás tovább folyt, a mi nagyon sokat ártott a monarchia u. n. nagyhatalmi állásának és tekintélyének, nem is beszélve arról, hogy rendkívül sok anyagi kárt is okozott nem anynyira Ausztriának, mint főkép Magyarországnak. Ekkor jött az elődeinél sokkal ügyesebb Körber. Bár a cseh államnyelv kérdését ő sem tudta megoldani, mégis kitűnően kezelte a Reichsrathot és megcsinálta magának a többséget. MMel csinálta meg? Nekem, nem mondom, hogy értesülésem, de impresszióm az, hogy a kiegyezéssel, melyben azt mondta Körber az osztrákoknak: én adok nektek egy kitűnő kiegyezést és ti adjatok nekem többséget . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Adtam én is kitűnő kiegyezést Magyarországnak ! (TJgy van ! jobbról. Zaj a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Ismétlem, nekem impreszszióm az, hogy a kiegyezéssel Körber Magyarországot lábai elé fektette és attól tartok, hogy Körber ezen kiegyezéssel vásárolta meg magának Ausztriában a többséget. (Igaz! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék elolvasni, mit irnak róla! Rákosi Viktor: Mint a római zsoldosok Krisztus palástján, ugy osztoznak rajtunk az osztrákok. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meglátják ! Majd akkor tessék mondani! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Elismerem, t. miniszterelnök ur, hogy ön az osztrákok részéről igen sok perfidiával találkozott a kiegyezési tárgyalásokban, kiderült ez a konverziónál, és attól félek, hogy a kiegyezés Kálváriáján nagyon sok olyan stáczió lesz. mint ez a konverzió! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem lesz ! Rákosi Viktor: A kiegyezéssel megpuhított osztrákok ugy az urakházában, mint a képviselőházban a katonai javaslatokat feltűnő gyorsasággal szavazták meg. Ok, a kik különben a leitmeritzi járásbíróság kettős nyelvezetén hetekig el tudnak vitatkozni, egy pár nap alatt megszavazták ezen óriási terheket. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : De nem azért, mert a kiegyezés egyoldalulag jó nekik! Az mind a kettőre jó! Rákosi Viktor: Azért tették, hogy a magyart rebellis nemzetnek tüntessék fel, azért tették, hogy denuncziáljanak bennünket, hogy mi nem gondoskodunk a monarchia bizionságáról, s ezért a kiegyezésben kaptak ellenértéket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azért tették, hogy megmutassák, hogy ők tudnak dolgozni, mi meg nem! Rákosi Viktor: Ez a kettős katonai vita az osztrák képviselőházban és az urakházában tanulságos látványt tárt elénk. Mint 1848-ban Windischgraetz hadserege, ugy vonult fel ellenünk az osztrák pártok izzó gyűlölete. Ez az a nagy kapocs, mely Ausztriát összetartja, ez oly láng, oly tűz, a melyben még a Wacht am Rliein hangjai is elnémulnak. Az osztrák képviselőházban Herold, Morse, Lueger, a ki egy külön határozati javaslatban, melyet az osztrák parlament elfogadott, tiltakozott a zászlók és jelvények megváltoztatása ellen, az urakházában annak megfontolt öreg urai (Zaj a szélsöbaloldalon.) oly beszédeket mondtak, melyekből kiderül, hogy a hadsereg közössége humbug, mert az császári és osztrák, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nem egyéb, mint az osztrák birodalmi eszmének a szolgája és politikai eszköze. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon ) Schönborn provokálta a legjobban a dolgot és erre felelt Welsersheimb, örömének adva kifejezést — erre a miniszterelnök ur nem is válaszolt — és valamennyien, a kik az urakházában beszéltek, a legridegebben visszautasítottak minden legkisebb magyar követelést. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországnak egyéb dolga nincs, mint vérét és pénzét odaadni: Mául haltén und weiter zahlen. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Deák Ferencz kiegyezésének, azt hiszem, az volt az alapgondolata, hogy odaát, ha nem is szeretettel, de legalább méltányossággal fogunk