Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

216. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 215 Szatmári Mór: Most rendben van minden? Krasznay Ferencz: Hogyan van a közösség végrehajtva? Pozsgay Miklós: Meg vagyunk már védve az osztrák brutalitás ellen! Rákosi Viktor: T. ház! Csak nagyon rövi­den akarok felszólalni. Érzem, hogy az ily kér­désben, mint a milyen előttünk fekszik, az em­bernek a szavával a szenvedélye is ajkára tódul. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) Pedig az olyan eset­ben, mint az előttünk levő, szükséges, hogy az ember higgadtan tárgyaljon, magyar ember kö­vessen el minden erőfeszítést, hogy leküzdje szenvedélyét. (Halljuk! Kálijuk! a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj* Az elnök csenget.) Legyünk olyanok, mint Sziczilia hatalmas vulkánja, az Aetna. Mig kívülről hó fedi, benne kiolthatatlan tüz lobog. Mi is, mig kMülről megőrizzük nyu­galmunkat, bennünk lobogjon a kötelességérzet és a hazaszeretet tüze és ez irányítsa lépteinket. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én pártom megbízásából, de nem pártom nevében beszélek, hanem azt hiszem, hogy be­szélek minden becsületes magyar ember, az egész nemzet nevében, mikor ilyen sérelmekről van szó. Nem foglalkozom a részletekkel, csak na­gyobb és régibb momentumokat foglalok össze. Az osztrák képviselőház pártjainak dulakodása éveken keresztül megakadályozta az ő parla­mentjük működését. Hiába avatkozott bele a korona, hiába puhította az egyeseket, hiába oszlatta fel a parlamentet, nem boldogult velük, a dulakodás tovább folyt, a mi nagyon sokat ártott a monarchia u. n. nagyhatalmi állásának és tekintélyének, nem is beszélve arról, hogy rendkívül sok anyagi kárt is okozott nem any­nyira Ausztriának, mint főkép Magyarország­nak. Ekkor jött az elődeinél sokkal ügyesebb Körber. Bár a cseh államnyelv kérdését ő sem tudta megoldani, mégis kitűnően kezelte a Reichsrathot és megcsinálta magának a több­séget. MMel csinálta meg? Nekem, nem mon­dom, hogy értesülésem, de impresszióm az, hogy a kiegyezéssel, melyben azt mondta Körber az osztrákoknak: én adok nektek egy kitűnő ki­egyezést és ti adjatok nekem többséget . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Adtam én is kitűnő kiegyezést Magyarországnak ! (TJgy van ! jobbról. Zaj a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Ismétlem, nekem impresz­szióm az, hogy a kiegyezéssel Körber Magyar­országot lábai elé fektette és attól tartok, hogy Körber ezen kiegyezéssel vásárolta meg magá­nak Ausztriában a többséget. (Igaz! Úgy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék elol­vasni, mit irnak róla! Rákosi Viktor: Mint a római zsoldosok Krisztus palástján, ugy osztoznak rajtunk az osztrákok. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalol­dalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meg­látják ! Majd akkor tessék mondani! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Elismerem, t. miniszterelnök ur, hogy ön az osztrákok részéről igen sok per­fidiával találkozott a kiegyezési tárgyalásokban, kiderült ez a konverziónál, és attól félek, hogy a kiegyezés Kálváriáján nagyon sok olyan stá­czió lesz. mint ez a konverzió! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem lesz ! Rákosi Viktor: A kiegyezéssel megpuhított osztrákok ugy az urakházában, mint a képvi­selőházban a katonai javaslatokat feltűnő gyor­sasággal szavazták meg. Ok, a kik különben a leitmeritzi járásbíróság kettős nyelvezetén he­tekig el tudnak vitatkozni, egy pár nap alatt megszavazták ezen óriási terheket. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : De nem azért, mert a kiegyezés egyoldalulag jó nekik! Az mind a kettőre jó! Rákosi Viktor: Azért tették, hogy a ma­gyart rebellis nemzetnek tüntessék fel, azért tették, hogy denuncziáljanak bennünket, hogy mi nem gondoskodunk a monarchia bizionsá­gáról, s ezért a kiegyezésben kaptak ellenérté­ket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azért tették, hogy megmutassák, hogy ők tudnak dolgozni, mi meg nem! Rákosi Viktor: Ez a kettős katonai vita az osztrák képviselőházban és az urakházában tanulságos látványt tárt elénk. Mint 1848-ban Windischgraetz hadserege, ugy vonult fel ellenünk az osztrák pártok izzó gyűlölete. Ez az a nagy kapocs, mely Ausztriát összetartja, ez oly láng, oly tűz, a melyben még a Wacht am Rliein hangjai is elnémulnak. Az osztrák képviselőház­ban Herold, Morse, Lueger, a ki egy külön határozati javaslatban, melyet az osztrák parla­ment elfogadott, tiltakozott a zászlók és jelvé­nyek megváltoztatása ellen, az urakházában annak megfontolt öreg urai (Zaj a szélsöbalol­dalon.) oly beszédeket mondtak, melyekből ki­derül, hogy a hadsereg közössége humbug, mert az császári és osztrák, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nem egyéb, mint az osztrák birodalmi eszmének a szolgája és politikai esz­köze. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon ) Schönborn provokálta a legjobban a dol­got és erre felelt Welsersheimb, örömének adva kifejezést — erre a miniszterelnök ur nem is válaszolt — és valamennyien, a kik az urak­házában beszéltek, a legridegebben visszautasí­tottak minden legkisebb magyar követelést. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyar­országnak egyéb dolga nincs, mint vérét és pén­zét odaadni: Mául haltén und weiter zahlen. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Deák Ferencz kiegyezésének, azt hiszem, az volt az alapgondolata, hogy odaát, ha nem is szeretettel, de legalább méltányossággal fogunk

Next

/
Thumbnails
Contents