Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-216

^16. országos ülés 1903 február 28-án, szombaton. 213 Ennek a nemzetnek, t. képviselőház, tisztában kell azzal lennie, hogy a törvényekben a nemzet ősi joga, az örök igazságok alapján őt megillető jogok, vagyis a nemzeti hadsereg kérdésében lehet-e reménye, hite!? Avagy az áll-e, a mit a honvédelmi miniszter az osztrák császárság, az osztrák császári hatalom nevében kijelentett, hogy soha, semmikor? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mert ha igaz, hogy a magyar királysággal szemben áll az osztrák császári hatalom, és a szentesitett törvényeknek nincs ereje, akkor ne méltóztassék bennünket itt tartani, (Ugy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) akkor felesleges az a kisded gyermekjáték, a mit játszunk, (Ugy van! ügy van! a szélsöbalóldalon.) akkor legyünk tisztában azzal, hogy az alkotmány, a melyet mi szentnek tartunk, és a melyben bizunk, nem egyéb, mint irott papiros, pirosító a zsarnoki hatalom arczán, a mely ebben az országban valósággá soha sem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Akkor bocsássanak bennünket haza, mert fogjuk tudni, hogy melyik az az ut, a mely utón nemzeti jogainkat meg tudjuk védeni, (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) tudni fogjuk ezt és ez nem egyéb, mint a 48-ban történtek, vagyis a szabadságharcz. Ezt akarjuk tudni, és erre_ kérünk a t. kormány részéről felvilágosítást. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Mozgás. Halljuk! Ralijuk!) Én magam is azon nézetben vagyok, hogy ha történtek olyanforma nyilatkozatok, a minőkről a t. képviselő ur emlékezik, az osztrák képviselőházban... Beőthy Ákos: Az urakházában! (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Azok, a mikről itátkay képviselő ur első sorban szólt, azok^ eszerint a képviselőházban történtek. Mondom, ha történtek egyesek részéről oly nyilatkozatok, melyek a magyar nemzetet, melyek Magyarországot sértő és lealacsonyító kifejezésekkel illették, mint a minőket a t. képviselő ur felemiitett, azt én mélyen sajnálom, a magam részéről is azt tartom, hogy nagyon sajnálatos, hogy nem akadt senki, a ki ezeket a sértő kifejezéseket helytelenítette és a maguk kellő értékére leszállította volna. (Elénk helyeslés és tetszés.) Krasznay Ferencz: Szép szövetséges! Széll Kálmán miniszterelnök: De ha ezt mi kölcsönösen méltán követelhetjük egymástól, akkor viszont arra kérem a t. képviselő urat, a ki maga is szMes volt megígérni, hogy nagyon nyugodtan fog erről a kérdésről szólani, hogy sértő kifejezésekkel innét se illessünk senkit, oly sértő kifejezéssel, a minőt a t. képviselő ur beszédének egy passzusában az osztrák honvédelmi miniszterre használt. (Egy hang a szélsöbalóldalon: Annak szabad? Élénk felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Ezt helytelenítenem kell és ezen harczmodort én a magam részéről (Zaj a szélsöbalóldalon.) nemcsak hogy nem tartom helyesnek, jogosultnak és megengedettnek, hanem egyenesen kell, hogy visszautasítsam. (Zaj. Az elnök csenget.) A mi már most a kérdést magát illeti, talán nem hMatásom nekem az osztrák parlamentben — akár a képviselőházban, akár az urakházában — elhangzott nyilatkozatok felett erről a helyről bírálatot mondani. De mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy, a mint az előterjesztés is bizonyítja, én annak a törvénynek, az 1867 : XII. törvényezikknek alapján állok, a mely a védelmi kérdésben tisztázta a közjogi viszonyt,és felállította a ma létező közös intézményt. Én az 1867 : XII. törvényczikk 10., 11. 12. és 13. §-ainak alapján állok, mely a védelmet közösnek mondta ki (Helyeslés. Ugy van! jobb felöl.) és a közös védelmet akképen definiálta, hogy: ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el. A mi álláspontunk tehát az, hogy van egy hadsereg, a mely egész és összes, a mely tehát ketté nem választható és kettős nem lehet és ennek az egész és összes hadseregnek a kiegészítő része a magyar hadsereg. A 1868-iki védelmi törvény azután, a melyet azok hoztak, a kik a hatvanhetes alkotásokat létesítették és a hatvanhetediki törvénynek igazi czélját és értelmét ismerték, a hadsereget közösnek jelentette ki. Magyarországnak megvannak fentartott jogai az ujonczmegajánlás, a hadsereg kiegészítése, annak feltételei, a szolgálati idő és az egész védelmi rendszer megállapítására, megvan erre nézve az országnak szabad, független elhatározási joga, ugy, a mint a törvény azt előírja. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) De viszont a hadsereg összes, a hadsereg egész, a hadsereg a törvény értelmében közös. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Ezért a felfogásért vagyok én felelős; azért vagyok felelős, hogy semmi más ne történjék és csak az történjék, a mi megfelel a törvény e rendelkezésének és a mi felfogásunknak, mely közjogilag meg van alapítva ezen törvényeinkben, a hadseregre nézve (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Másért felelős nem vagyok; más nyilatkozatokért felelőséget nem vállalhatok. És felelős vagyok másodsorban azért, hogy azokat a kijelentéseket a melyeket mi tettünk akár a pártértekezleten nyilvánosan, akár itt a képviselőházban, hogy azokat a kijelentéseket, a melyek a mi kijelentéseink, a melyeket öntudatosan tettünk, hogy azokat és az azokban foglalt ígéreteket a maguk teljességében beváltsuk. (Zajos helyeslés, tetszés és taps jobbfelöl és a középen)