Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-215
206 215. országos ülés 1903 küzdelmei e tekintetben legalább érvényesültek, és ezt az alkalmat használja fel arra, hogy ezen indokból meghajtsa zászlaját b. Fejérváry Géza előtt. T. ház ! Ismerjük azt az óriási forrongást, mely a volt nemzeti párt tagjai körében ezen katonai javaslatoknak a ház asztalára való letétele alkalmával megnyilatkozott, a mely az ő lelkiismeretüket megmozdította, mert a multat egykönnyen feledni nem lehet, arra fátyolt borítani nem olyan könnyű. Hogyha egy férfiú tisztességgel és becsülettel kiad jelszavakat, a melyek után indul, s a melyeket bensó'leg át is érez, mint a hogy a nemzeti párt t. tagjai mindig megtették, s remélem, a jövőben is meg fogják tenni, akkor ezen forrongás méltán igazolt volt, mert azokkal a jelszavakkal, a melyeket vallottak, ezen katonai javaslatok össze nem egyeztethetők. Én azt hiszem, hogy a mi pártunk inkább halad az ő ösvényükön akkor, a midőn kimondotta, hogy ezen javaslatok ellenében teljes erejével támogatni fogja a függetlenségi párt akczióját, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) és ha szükséges, önálló akcziót is fog ezen a téren indítani. Némileg konczedálom, hogy az az idő, melyet határidőül szabtak a meggondolásra, az az egy év, nem valami hossza idő valamely nemzet életében. De egy politikai frakezió életében, mint a milyen tisztességes politikai frakezió volt a nemzeti párt, véleményem szerint hosszú idő, s ezért követniök kellett volna azon nemes példát, melyet ebben a tekintetben gr. Zichy Jenő t. képviselőtársunk mutatott. (Élénk éljenzés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Nem is tudom felfogni, miért ment bele a volt nemzeti párt ezen javaslatok elfogadásába puszta ígéretek alapján, mert ezzel rálépett egy ösvényre, a melyről visszatérni alig lehet. Ha egyszer az ujonczlétszámot felemelték, csak egy esztendőre is, — ismerjük a katonai körök felfogását — ők többé nem fognak tágítani, ők csak szaporítani fogják a létszámot, s a nemzeti párt sem lesz képes azt többé visszacsinálni. Még egy t. képviselőtársunk programmbeszédéről kell megemlékeznem, kit e héten, február 23-án küldött be Nyitra városa az országgyűlésre, Rudnay Sándor képviselőtársam beszédéről. O a következő kijelentést tette : » Állami életünk nem kevésbbé fontos, hanem aktuális kérdése is a hadsereg kérdése.« 0 neki volt egyedül módjában nyilatkozni a katonai kérdésekről, mert azok mostan forognak szőnyegen, azaz, hogy jobban mondva, a helyzet kényszerűsége folytán kellett nyilatkoznia. (Olvassa): »Ennél nézetem szerint a legfőbb szempont az, hogy mily szervezet nyújtja a legnagyobb biztonságot? Nem téveszthetjük szem elől, hogy a hadseregnek elsőrangú feladata az, hogy a külellenség ellen megvédelmezzen és hogy erőt adjon a magyar nemzet nagy hMatásának megoldására. Nem tagadom, hogy nagyon súlyosak február 27-én, pénteken. azok az áldozatok, a melyeket a jelen tárgyalás alatt levő katonai javaslatok a nemzettől követelnek; de mert a magyar nemzet a világon egyedül önmagára van utalva, fajrokonokra sehol sem támaszkodhatik, az összes államok szertelen fegyverkezései nekünk első sorban teszik kötelességünkké meghozni az áldozatot, hogy egy esetleges európai evoluezió bennünket készületlenül ne találjon.« »Kötelességünk azonban odahatni, hogy a különben is vérünket, testünket képező hadsereg szellemben, érzületben és minden külső nyilvánulásaiban is a mienk legyen ; és az e tekintetben a legilletékesebb helyről, a nemzet képviselete előtt elhangzott pozitív Ígéretek azt a garancziát nyújtják, hogy nemzeti önállóságunk a hadseregben is mindinkább ki fog domborodni, a mint hogy a hadsereg vezető köreinek irányzata nemzeti jogosult aspiráczióink tekintetében ma már legalább is olyan, a milyen 1867 óta eddig még nem volt.« Gr. Zichy Jenő: Halluczinált! Kovács Pál: »A szabadelvű párt nagy programmjának megvalósításához feltétlenül szükséges az államháztartás egyensúlyának a megóvása ; a mint hogy nem kevésbbé szükséges az is, hogy jelentékeny pénzösszeg álljon a törvényhozás rendelkezésére a végből, hogy a nagy czélok elérhetők legyenek. Ezen nagy czélok közül különösen ki kell emelnem a közigazgatás végleges rendezését, a tisztviselők anyagi helyzetének a javitását — fizetésrendezését — és az egyenes adók reformját. Sok milliót fog mindez igényeim.« És akkor, a midőn ezen kijelentést teszi, ugyanezen mondatkörben indokoltnak tartja ezen sok millió egyéb előirányzat mellett ezen ujabb terhek elvállalását; ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy a katonai terhek is emeltessenek, a mikor bebizonyított tény, — a mint már számtalanszor bebizonyítottuk és nemcsak a magunk részéről bizonyittatott, hanem a túloldalon is beismertetett és szintén bizonyittatott — hogy teherviselésünk oly magas fokon áll, hogy azt tovább fejleszteni a mai körülmények között lehetetlen. T. ház! Most áttérek beszédemnek voltaképeni hadügyi részére, az uj ágyuk két lésére. A taraczkütegek a megvalósítás stádiu ában vannak. Csak egy van még hátra, bog t. i. azoknak a millióknak fedezetéről is gondo kodjunk, a melyek ezen taraczkütegekre is már szükségessé fognak válni a közel jövőben. Münnich Aurél előadó: Azok már meg vaunak szavazva! Kovács Pál: De nekünk kell kiizzadnunk adók alakjában; még kifizetve nincsenek, csak meg vannak szavazva; a jövő titka ?i hogy a kifizetés mily módon lesz lehetséges. Én nem tartom lehetőnek, hogy ezek a rendkívüli kiadások a rendes bevételekből legyenek fedezhetők; még póthitelekre lesz szükség.
