Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

215. országos ülés 1903 T. ház! Itt térek rá egy másik kérdésre, a melyet az ellenzék már a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával folyton hangoztatott, hogy t. i. mire valók azok az óriási állampénztári készletek ? Az ilyen alkalmakkor megtaláljuk a feleletet. Ezen könnyelmű katonai költségeknek megszavazását épen ezen nagy pénztári készletek teszik lehetővé, ezekre alapítják követeléseiket a katonai körök, és a mig ezek ilyen nagy mértékben fognak fennállani, mindaddig ki leszünk téve azon követelményeknek, a melyeket velünk szemben folytonosan támasztanak. Hogy ezek jogosulatlanok, azt soha magyar államférfiú nem fogja teljes önérzettel és joggal mondhatni, mert mindig rá fognak utalni ezekre a rezervákra, és akkor azután le lesz fegyverezve minden ellenvetése bármely önérzetes magyar államférfiunak. így vagyunk azon óriási követelésekkel, a melyek a legközelebbi jövőben fognak támasztatni az uj ágyuk tekintetében. Arról még nem szólottam, hogy milyen könnyelműséggel megyünk mi bele az ilyen hadügyi költségek emelésébe, de most rá kell mutatnom arra, hogy milyen hallatlan könnyelműséggel megy bele a mi hadügyi kormányzatunk az ilyen fontos kérdéseknek meggondolásába. Ezen a téren a felfedezések, a találmányok sok mindenféle életrevaló mintával szolgálhatnak, és engedjenek meg, hogyha adataimat nem magyar szaklapokból meríthettem, miután a fegyverkezés terén nekünk magyar szaklapjaink úgyszólván nincsenek . . . Gr. Wilczek Frigyes: Egyáltalában nincsenek ! Kovács Pál:... más szaklapok csupán mellékesen foglalkoznak ezen kérdésekkel, de tisztán katonai szaklapunk nincsen. Nekem tehát nem lehet másképen beszerezni adataimat, mint külföldi szaklapokból. Szomorúsággal kell ezekből tapasztalnom, hogy igen jó és talán szakértők által egyedül elfogadhatóknak kijelentett rendszerek mellőztetnek azért, mert a mi katonai szakköreinkben vannak egyes kMáló férfiak, a kik maguknak arrogálják azt, hogy csakis az ő véleményük lehet irányadó, kizárólag az ő kísérletezéseik, az ő találmányaik lehetnek azok, a melyek a megvalósításra érdemesek. Egy bizonyos Erhardt feltalált egy gyorstüzelő ágyút, a mely a jelenlegi szaktekintélyek egybehangzó véleménye szerint egyedül érdemes arra, hogy megvalósíttassák, és hogy azzal komolyan foglalkozzanak a katonai szakkörök. Mégis mi történik ? Ugyanakkor, a mikor ezzel történnek a kísérletezések, ugyanakkor van minekünk — talán helyesen fejezem ki magamat — nemzeti szerencsétlenségünkre, vagy országos szerencsétlenségünkre, hogyha katonai szempontból az osztrák-magyar monarchiát akarjuk alatta érteni, van nekünk, mondom, egy tüzérségi főfelügyelőnk, a kit Kropacseknek hMnak. És ez, t. uraim, szeretne valami jó ideával előállani, és ideáját, mint egyedül üdvözítőt, oda állítani. Ezen február 27-én, pénteken. 207 Érhardt-féle gyorstüzelő ágyú-rendszer, s az ő sajátlagos rendszere együttesen képezi a vizsgálat tárgyát. Már, t. ház, mindenkinek szabad bírálata alá bocsátom, hogy ez a vizsgálat részrehajlatlanul történik-e épen azon katonai szakkörök utján, a melyek a tüzérségi főfelügyelő alatt, mint alattas közegek szolgálnak és katonai diszcziplina alatt állanak. Nem is szükséges ehhez, t. ház, intrika; hisz ismerjük a katonai fegyelmet, hogy ottan nincsen ellenkezésnek helye; hogyha felettes hatóság á-t mond és nem b-t, akkor annak az alattas hatóságnak is á-t kell mondani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Összehasonlíthatatlanok azok az előnyök, a melyek az Erhardt-szisztémánál mutatkoznak. Kropacsek hasonló alapon áll; nála is van a laféta alatt egy u. n. »tüske«, Dorn, a melyet egyedül vett át az Erhardt-féle szisztémából. Már most azt hiszi, hogy egyedül az ő rendszerével lehet a kérdést megoldani, csakis ezzel akar experimentálni és oly rugó szerkezetet akarna alkalmazni a lafétában, a mely pótolná azon gliczerin szisztémát, a mely az Erhardt-féle szisztémában olyannyira előnyös. Különben, t. ház, ezen szakkérdést nem tartom szükségesnek itt részletezni. (Halljuk! Halljui!) Csak rá akartam mutatni ezzel arra a helytelen és meglehetősen könnyelmű eljárásra, a mely a mi katonai szakköreinknél az ilyen dolgokban tapasztalható. Ki kellene mondani, hogy egy tüzérségi főfelügyelőnek szisztémája az ilyen esetben hors concours legyen, teljesen ki legyen zárva a konkurrencziából. Mert az nagyon valószínű, hogy részrehajlatlan elbírálást más szisztémával szemben ilyenkor várni nem lehet. Akkor, a mikor az országnak millióiról van szó és lesz szó a közel jövőben, akkor az ilyen kérdésben már eleve állást kell foglalnunk, nehogy azt higyjék a katonai körök, hogy a parlament ilyen kérdésekkel egyáltalában nem törődik. Előre is kijelentem, hogy bár én e tekintetben nem tartom magamat szakértőnek, de a magam részéről is a legnagyobb jóakarattal akarok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, és feltételezem, hogy a t. háznak szakértő tagjai a kellő mérlegelés alapján meg fogják tenni erre a dologra észrevételeiket és fogják gyakorolni ellenőrzési jogukat. T. ház! [Halljuh! Halljuk!) Még igen sok anyagom volna. Beszédem tulajdonképeni anyagának most értem a kezdetére, (Derültség.) mert a jelen vitában legérdekesebbnek tartottam volna a katonai szakkörök magaviseletét elbírálni és nevezetesen jellemezni a katonai kormányzat itt jelen lenni szokott képviselőjének, b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter urnak magaviseletét a ház szine előtt. Ezzel, azt hiszem, helyes világításba kerültek volna ezek a javaslatok és kiderült volna, hogy milyen felfogásnak a folyományai ezek. Össze akartam állítani a képviselőház naplójából