Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

188 215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. A búrok rosszul manővriroztak, •— ismeretes dolog ma már — de mindent pótolt és pedig bőven a fegyver és az ásó remek kezelése. Tűzkommandó náluk nem is volt, de mindig csak ezélozva és lehetőleg fedett állásból lőttek, ha volt mMel. üendesen el is találták a kiszemelt czélt. Ha pedig helyzetük már tarthatatlan volt, készen álló lovaikra ültek, — mind gyalogositott lovasság volt — elvágtattak és legrövidebb idő multán más állásban várták készen az angolokat, így irják le egybehangzóan valamennyien, a kik itt harczoltak. Sehol a tűzfegyelem oly rendkívüli nem volt, mint a búroknál, és ez természetes is, mert a mely katona ismeri fegyverét és tud lőni, bizik is benne; csak akkor fog lőni, ha van mire és ha hiszi, hogy találhat is. Meglesz nála a tűzfegyelem, nem puffogtatja el töltényeit, mint a gyakorlatlan lövő, a ki ezzel mintegy eleget vél tenni hadi kötelességének és egyszersmind, ha töltése elfogyott, jó alkalmat is talál a rögtöni bölcs visszavonulásra. Ez a rosszul lövő csapatoknak egyik fő veszedelme. Jó tűzdiszcziplina csak jól lövő katonáknál lehetséges. (Helyeslés.) T. képviselőház! Nálunk, fájdalom, kevés történik a czéllövés emelésére, mintba a találás nem is volna a modern katona legkeresettebb attribútuma, a legelső hadi virtus. Azt örömmel konstatálom és elismerem, hogy a szakminiszter urak, bárc Fejérváry különösen és Pietreich közös hadügyminiszterünk, telve vannak a legnagyobb jóakarattal minden honvédelmi kérdés iránt, igy a czéllövés iránt is; volt módomban erről személyesen meggyőződni. Dicsérem is őket, de nem szorultak magasztalásra. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Tényeken változtatni azonban ők sem tudnak: ehhez nevelés kell és instituczió. (Helyeslés jobb felöl.) Katonaságunk, ugy gyalogságunk a gyalogsági Manlicherrel, mint lovasságunk a karabélylyal mód nélkül keveset lő. A czéllövészet egy mostoha árva gyermek. Hiányosak a csapatoknál a kiosztott fegyverbelövések, — daczára az esetleges nagy jóakaratnak a tisztek részéről. A katonáknak kiosztott fegyverek igen különbözően hordanak. Minden katonának külön tanulmányoznia kellene saját fegyverét. (Igaz! Ugy van!) Ha a katonának nem fényes a gombja, — a mi, elismerem nagy rendetlenség, — megbüntetik, de ha lőni nem tud, nem esik baja. (Igaz! Ugy van!) Átvettük, eltanuljuk a poroszoktól a piaffirozó parádé lépést, evvel tölt a katona hónapokat, ideje nagy részét. Ezzel pedig csak diszszemléknél lehet hatást elérni, nem háborúban. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nem is ezzel győztek a poroszok, de azzal, hogy a nemzet szine virága szolgált, és lélekkel szolgál ma is. Fájdalom, nálunk az ellenkező történik; a kinek valamije van, az nem szolgál. Vannak dicséretes kMételek, de a szabály ez. Igen nagy baj ez nálunk. Más monarchiákban, mint Angliában, Oroszországban is szolgálnak. Megkívánná nálunk is a monarchikus princzipium: bár szolgálnának! Van sok ok rá, hogy miért nem teszik. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) De nem bocsátkozom bele, nem akarok meszsze eltérni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mintha csak köztársaságban volnánk! T. képviselőház! Az egyéves önkéntesség intézménye politikailag és társadalmilag nagy horderejű. KMáltságokat ad a vagyonos embernek és a tanult embernek, a vagyonnak, a mely diplomázott észszel párosul. Ez a törvény bizonynyal meg is fog maradni az ész- és a pénzarisztokráczia nem kis kényelmére, nem is mernék ellene szólni, — de hadilag semmi előnye nincs. Nem a harczképesség előnye lebegett a törvényhozók bölcs szemei előtt, a mikor alkották, nem is a sokat emlegetett igazság és egyenlőség, de nyilván egyéb konsziderácziók és társadalmi tekintetek. De ha már ez megvan, a min változtatni bizonyára nem fogunk, nem ugy, mint Erancziaországban, a hol az egyéves önkéntesség csak volt, de már nincs, akkor adjunk prMilégiumokat a nemzeti harczképesség nívója emelése szempontjából is. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szolgáljanak azok a fiatal polgárok, a kik a czéllövésben már sorozáskor kitűnnek, bárha nem gazdagok és érettségit sem tettek, — bárha nem a tudomány diplomás tudorai — sem nem pénzatléták, csak a hadi virtus egyszerű bajnokai, — rövidebb ideig. (Helyeslés balfelöl.) Szolgáljanak azok is rövidebb ideig, a kik szolgálat közben bár, de a czéllövésnek és a találásnak nagy fokát érik el. (Helyeslés a baloldalon.) így azután ösztönszerűleg igyekezni fog czélt lőni tanulni minden ifjú. A gazdag embernek még mindig nagy előnye, hogy inkább módjában lesz magát e czéllövésben gyakorolni és tökéletesíteni, mint a szegénynek. Ez volna egy tárgyilagos és a nemzet hadi qualitásait is emelő, tehát igazságos törvény. Vannak kMételképen olyanok is, a kik bizalmatlanok a fegyverrel bánni tudó nép iránt, a kik a monarchikus princzipiumot is féltik a fegyverben álló magyar néptől. Ez ám nagy tévedés, mert megbízható mindig csak az erős és megbízhatatlan örökké a gyenge. (Helyeslés balfelöl.) Scylla és Oharibdis között lebegne az ilyen hadvezetőség, mert igaz, a belbéke íentartását, a zsandár szolgálatát elvégezheti bármely hadsereg, a melyben fegyelem van, de a külellenség megverésére szükséges egy harczra képzett nemzet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nincs mit félni ott a néptől, a hol a polgárok meg vannak győződve, hogy az államhatalom nemcsak kihasználja őket, de atyailag is gondoskodik róluk. (Ugy van! a baloldalon.) Vannak olyan politikusok is, a kik vadaikat és vadászataikat féltik, a mint nevezik, a felfegyverzett magyar néptől. Ezeknek a haza-