Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

215. országos ií/es 1903 február 27-én, pénteken. 189 fiaknak csak azt válaszolhatnám, hogy én meg ellenkező esetben féltem magát a nemzetet. (Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Nem tartozom azok közé, a kik a népben csak pénz- és véradó-alapot látnak, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) de mint gyermeke ennek a fajnak, látom benne a magyar nemzetet, a mely érez és a melylyel a szMem együtt dobban. Ha a nemzet vére és vagyona áldoz tátik, használják fel azt helyesen. Neveljük a fiatalságot a hadi erényekre és korszerűséget öntsünk a seregbe. így meg fogja védeni a hazát és becsületet fog szerezni hadainak, legfőbb urának, a kinek a nevét minden katona a csákóján hordja. De mi örökké csak vitázunk és nem organizálunk. Emeljük a nemzeti véderőt pozitív eszközökkel. Nekünk intézmények kellenek, (Helyeslés a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) A jelenlegi nem rózsás viszonyok között nagy teher nehezedik az országra, nehéz kibirni. Oka ennek részben abban van, hogy a quantitásra dolgozunk, nem a qualitásra. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A nagy tömegek pedig óriási összegekbe kerülnek. Felruházásaik, felfegyverzésük, eltartásuk, élelmezésük tenger pénzt emészt el. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E mellett a nagy tömegek igen nehezen mozgathatók, alig élelmezhetők, az apparátus nehézkes. (Ugy van! balfelöl.) Az ilyen hadvezetés rakás békés, harczra nem edzett, fegyvert kezelni nem tudó polgárainak ide-oda tolásában áll. (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) A mely katona ma lőni és találni nem tud, habár egyénileg halálos veszedelemben utazik, csak béke idejére berendezett egyenruhás gentelemannak tekinthető és tisztán kenyérfogyasztó statisztája a háborúnak. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A jövendő katonájának, — értem a jövő győzteseket, — edzett, kemény férfiaknak és pontos, jó lövőknek kell lenniök. Olyan legyen a katonának a fegyvere, mint a művésznek a hegedűje, mint a gladiátornak a kardja: imádja azt és bizzék benne. Ismerje a fegyverét, mint egy fegyverkovács, hogy momentán kisebb igazitásokat azonnal maga végezhessen rajta. A jövendő, a gyorsan mozgatható, a kipróbált, jól fegyelmezett, biztosan lövő elitecorps-oké. Ilyen sereget szül a véletlen természet, mint a búroknál, avagy teremteni, nevelni kell, és az erre idomított ifjú nemzedék nagy masszájából kell gondosan kMálogatni. (Élénk helyeslés.) Jobbá és olcsóbbá tenni a hadsereget, ez lenne »nec pluribus impar«, a honvédelem és a vezérkar legnagyobb glóriája. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Intézményeket nekünk! Mert elvész Tokaj, Budavár, elvész a magyar becsület. (Elénk heI lyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem fogadja el a javaslatot! Felkiáltások jobbfelöl: De elfogadja! Zaj.) Rátkay László jegyző: Eitner Zsigmond! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. (Folytonos zaj.) Méltóztassanak helyöket elfoglalni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Helyre!) Méltóztassanak helyöket elfoglalni és a szónokot meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Eitner Zsigmond: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Zaj jobb felöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Eitner Zsigmond: A jelenleg tárgyalás alatt levő katonai javaslatok igazi merényletet képeznek a nemzet ellen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert oly nagy pénz- és véráldozatot követelnek, hogy a nép képviselőinek, ha meg akarják érdemelni azt a nevet, hogy a nép képviselői, igen meg kell fontolniuk azt, hogy ezen ujabb terhekkel, ezen ujabb véradóval és hadügyi kiadások megszavazásával nem fognak-e olyan terheket róni a nemzetre, annak már amúgy is roskadásig megterhelt adófizető polgáraira, a melyek elviselhetetlenek. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Már pártállásomnál fogva sem fogadhatom el ezen javaslatokat, nem fogadhatom el, mint a nemzetekre károsakat, nem fogadhatom el lelkiismeretem, meggyőződésemből sem, mert választóimnak, a kik belém bizalmukat helyezték, ígéretet tettem, és közöttük felemelt fővel akarok megjelenni (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és sohasem járulok szavazatommal oly törvényjavaslatokhoz, a melyek rájuk igazságtalan ujabb terheket fognak róni. (igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a t. miniszterelnök urnak az alkotmányosság iránt igazi ézéke volna, akkor ily törvényjavaslatot nem engedett volna a törvényhozás elé bocsátani, a nélkül, hogy a nemzet beleegyezését ez irányban megkérdezte volna, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) mert ilyen, töméntelen pénz- és véráldozatot követelő javaslatokat, a nép megkérdezése nélkül a törvényhozás elé bocsátani nem mutat igazi alkotmányos érzékre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Még a katonai kormányról sem tételezem fel azt, hogy ezen javaslatokat ötletszerűen dobták ide a tőrvényhozás elé, s hogy azt fontos tanácskozások ne előzték volna meg. Már volt bizonyosan tudomásuk a választások előtt is ezen katonai javaslatokról, de nem merték ezt a nép ítélete alá bocsátani, mert akkor bizonyos, hogy azok közül, a kik ma a t. túloldalon ezen javaslatokat védelmezik, még hirmondó sem került volna ide a házba. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) A szegény magyar népet ismét becsapták, mint azt már századokon keresztül sokszor megcselekedték.