Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. 185 független meggyőződését követve férfias bátor­sággal önzetlenül lépett sorompóba e javas­latok ellen, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Zichy!) azt mondotta: du sublime au il n'y a qu'un pas. Erre, a t. képviselő ur a maga válaszát megadta. Én pedig azt válaszolom, hogy midőn ez a békességesen tűrő, monarchikus, lojális, talán túllojális nemzet talán több mint 30 év óta azt tapasztalja, hogy minden nemzeti aspiráczió, minden hazafias törekvés a legmere­vebb visszautasításban részesül, azt tapasztalja, hogy legszentebb érzelmei, a nemzeti jogokért folytatott leglelkesebb küzdelmei, nem ritkán gúny tárgyává tétetnek, hogy erőnek erejével a végromlásba és kétségbeesésbe kergetik a nem­zetet, akkor vigyázzanak, nehogy ez a nemzet végelkeseredésében a számsornak legkisebb szá­mát ragaszsza a 48 után; (Mozgás jobbfelöl.) vigyázzanak, nehogy e térre kergessék erőnek erejével a nemzetet. Nem fogadom, el a javas­latot. (Éléiik helyeslés a széls'ibaloldalon. Szóno­kot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Szemere Miklós! Szemere Miklós: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Becses figyelmüket hosszasan igénybe venni nem óhajtom. Nem követhetem a t. ellen­zéket a hazafias, nagyszabású és bőséges időt igénybe vevő beszédek terén a törvényjavaslat ellen, mert az ellenkező szempontból indulok ki. (Halljuk! Halljuk!) A Széll-kabinett iránt őszinte bizalommal viseltetem; garancziát látok különösen Széll Kálmán személyében, a kit nehéz, válságos idők elhárítására a Gondviselés tolt előtérbe; ( Ugy van! ügy van! a jobboldalon és a közéjben.) a ki mostanig mindent államférfiúi tapasztalattal oldott meg (Úgy van! jobbfelöl.) és hiszem, hogy a jelen esetben sem fogna más valaki bölcsebben intézkedni, mint ő fog az igen t. honvédelmi miniszter úrral együtt. Gabányi Miklós: A ki azonban maródit jelentett. (Derültség. Elnök csenget.) Szemere Miklós: T. képviselőház! Enged­jék meg nekem, hogy ezúttal néhány szót szól­jak magáról a hadseregről. (Halljuk ! Halljuk!) E kérdésnél én nem annyira államjogi szempont­ból indulok ki, erre ott vannak jeles jogásza­ink, nem is politikai szempontból, sem nemzeti magyar szempontból, hanem egyszerűen hadse­regünk legszükségesebb és legelső kellékéről, a véderőnk harczképességéről óhajtok beszélni, tisztán technikus szempontból, nem vegyítve az Ítéletbe érzelmeket. Egyesegyedül az országos érdeket tartom szemeim előtt és mellőzök min­den pártszempontot. (Helyeslés jobbfelöl.) Béke idején, ugy mint győztes háború után is végtelen látványos és szemkápráztató, lélek­emelő tünemény egy nemzeti hadsereg, nemzeti zászlóval, jelvényekkel, zsinórzattal, nemzeti kommandóval. Sokan nálunk is külön nemzeti magyar had­sereget óhajtanak szervezni. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. Komjáthy Béla: Minden magyar ember! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Moz­gás fobbfelöl.) Thaly Kálmán: A régi Szemerék is! Sze­mere László kurucz brigadéros volt! Szemere Miklós: Irányadó katonai körök ebben a felfogásban nálunk nem osztozkodnak, ők nem érzelegnek, ós lehet, nekik van igazuk. Midenesetre a döntés a részükön van. A kér­déshez azonban tisztán katonai szempontból nagyon lehet hozzászólni pro is, contra is. Ha szabad reá hMatkoznom, Savoyai Eugén, a kinek vitézi kardja három urának és császár­jának koronáját halmozta babérokkal . . . Thaly Kálmán: És a ki a magyarokat »canaille«-nak nevezte. Szemere Miklós: ... világosan emliti memoir­jaiban, hogy ajánlotta négy hadsereg felállítá­sát : egy magyart, egy csehet, egy osztrákot és egy vallont, — akkor még a mai Belgium is a Habsburg dinasztia jogara alá tartozott, — négy hadsereget, a hol ne legyenek csak saját nem­zetbeli tisztek az emuláczió fentartására. Adják a honfiaknak a fizetéseket. Az eredeti franczia szövege igy hangzik (olvassa): »faire une armée hongroise, bohemi­enne, autrichienne et valloné, ou ^il n'y aurait que des officiers de leur nation pour entretenir l'emulation; donner des semestres aux gens du pays.« Tanácsát nem vették be. De abban a vé­tekben, hiszem, nem fognak bűnösnek tekinteni, hogy egy ultra magyarérzelmü sovinisztát czi­táltam volna. Bizonyítja feltevésem az is, hogy a »les cowirouzzers«-ekről, a kik alatt a kuruczokat értette — per »cetté canaille« emlékezik meg. — Rákóczynak és Károlyinak pedig — une corde ou un cordon — azaz kötelet vagy rendszala­got ajánl adni. Biztosra veszem tehát, hogy Savoyai Eugén értelmi és nem érzelmi világból kiinduló tanács­csal kMánt szolgálni császári urának. Savoyai Jenő szép hazánkból csak egynek hódolt szív­vel és az egy kedves, eszes magyar nő volt, a ki miatt részben el is veszítette Villars el­len a denaini csatát. így jegyezte fel róla a história. Thaly Kálmán: Az is német volt születé­sére nézve! Szemere Miklós: T. képviselőház! Magam is ismerem személyesen Európa egyik élő leg­első tábornokát — sajnálom, nem nevezhetem meg itt nyilvánosan, nem kértem reá meghatal­mazást, — ez a kMáló hadvezér is hMe a nem­zeti zászló, kommandó és jelszavaknak és ez sem ultra magyar soviniszta. Maga az osztrák-magyar Dienst-Reglement III. része ezt mondja: »Eür den Regiments­(Truppen)-Commandanten« 28.§-ának 247. pont­jában (olvassa): »Ein besonderes Augenmerk soll der Regiments-Comroandant der Nationali­24

Next

/
Thumbnails
Contents