Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-215

215. országos ülés 1903 február 27-én, pénteken. 185 független meggyőződését követve férfias bátorsággal önzetlenül lépett sorompóba e javaslatok ellen, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Zichy!) azt mondotta: du sublime au il n'y a qu'un pas. Erre, a t. képviselő ur a maga válaszát megadta. Én pedig azt válaszolom, hogy midőn ez a békességesen tűrő, monarchikus, lojális, talán túllojális nemzet talán több mint 30 év óta azt tapasztalja, hogy minden nemzeti aspiráczió, minden hazafias törekvés a legmerevebb visszautasításban részesül, azt tapasztalja, hogy legszentebb érzelmei, a nemzeti jogokért folytatott leglelkesebb küzdelmei, nem ritkán gúny tárgyává tétetnek, hogy erőnek erejével a végromlásba és kétségbeesésbe kergetik a nemzetet, akkor vigyázzanak, nehogy ez a nemzet végelkeseredésében a számsornak legkisebb számát ragaszsza a 48 után; (Mozgás jobbfelöl.) vigyázzanak, nehogy e térre kergessék erőnek erejével a nemzetet. Nem fogadom, el a javaslatot. (Éléiik helyeslés a széls'ibaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Szemere Miklós! Szemere Miklós: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Becses figyelmüket hosszasan igénybe venni nem óhajtom. Nem követhetem a t. ellenzéket a hazafias, nagyszabású és bőséges időt igénybe vevő beszédek terén a törvényjavaslat ellen, mert az ellenkező szempontból indulok ki. (Halljuk! Halljuk!) A Széll-kabinett iránt őszinte bizalommal viseltetem; garancziát látok különösen Széll Kálmán személyében, a kit nehéz, válságos idők elhárítására a Gondviselés tolt előtérbe; ( Ugy van! ügy van! a jobboldalon és a közéjben.) a ki mostanig mindent államférfiúi tapasztalattal oldott meg (Úgy van! jobbfelöl.) és hiszem, hogy a jelen esetben sem fogna más valaki bölcsebben intézkedni, mint ő fog az igen t. honvédelmi miniszter úrral együtt. Gabányi Miklós: A ki azonban maródit jelentett. (Derültség. Elnök csenget.) Szemere Miklós: T. képviselőház! Engedjék meg nekem, hogy ezúttal néhány szót szóljak magáról a hadseregről. (Halljuk ! Halljuk!) E kérdésnél én nem annyira államjogi szempontból indulok ki, erre ott vannak jeles jogászaink, nem is politikai szempontból, sem nemzeti magyar szempontból, hanem egyszerűen hadseregünk legszükségesebb és legelső kellékéről, a véderőnk harczképességéről óhajtok beszélni, tisztán technikus szempontból, nem vegyítve az Ítéletbe érzelmeket. Egyesegyedül az országos érdeket tartom szemeim előtt és mellőzök minden pártszempontot. (Helyeslés jobbfelöl.) Béke idején, ugy mint győztes háború után is végtelen látványos és szemkápráztató, lélekemelő tünemény egy nemzeti hadsereg, nemzeti zászlóval, jelvényekkel, zsinórzattal, nemzeti kommandóval. Sokan nálunk is külön nemzeti magyar hadsereget óhajtanak szervezni. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. Komjáthy Béla: Minden magyar ember! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás fobbfelöl.) Thaly Kálmán: A régi Szemerék is! Szemere László kurucz brigadéros volt! Szemere Miklós: Irányadó katonai körök ebben a felfogásban nálunk nem osztozkodnak, ők nem érzelegnek, ós lehet, nekik van igazuk. Midenesetre a döntés a részükön van. A kérdéshez azonban tisztán katonai szempontból nagyon lehet hozzászólni pro is, contra is. Ha szabad reá hMatkoznom, Savoyai Eugén, a kinek vitézi kardja három urának és császárjának koronáját halmozta babérokkal . . . Thaly Kálmán: És a ki a magyarokat »canaille«-nak nevezte. Szemere Miklós: ... világosan emliti memoirjaiban, hogy ajánlotta négy hadsereg felállítását : egy magyart, egy csehet, egy osztrákot és egy vallont, — akkor még a mai Belgium is a Habsburg dinasztia jogara alá tartozott, — négy hadsereget, a hol ne legyenek csak saját nemzetbeli tisztek az emuláczió fentartására. Adják a honfiaknak a fizetéseket. Az eredeti franczia szövege igy hangzik (olvassa): »faire une armée hongroise, bohemienne, autrichienne et valloné, ou ^il n'y aurait que des officiers de leur nation pour entretenir l'emulation; donner des semestres aux gens du pays.« Tanácsát nem vették be. De abban a vétekben, hiszem, nem fognak bűnösnek tekinteni, hogy egy ultra magyarérzelmü sovinisztát czitáltam volna. Bizonyítja feltevésem az is, hogy a »les cowirouzzers«-ekről, a kik alatt a kuruczokat értette — per »cetté canaille« emlékezik meg. — Rákóczynak és Károlyinak pedig — une corde ou un cordon — azaz kötelet vagy rendszalagot ajánl adni. Biztosra veszem tehát, hogy Savoyai Eugén értelmi és nem érzelmi világból kiinduló tanácscsal kMánt szolgálni császári urának. Savoyai Jenő szép hazánkból csak egynek hódolt szívvel és az egy kedves, eszes magyar nő volt, a ki miatt részben el is veszítette Villars ellen a denaini csatát. így jegyezte fel róla a história. Thaly Kálmán: Az is német volt születésére nézve! Szemere Miklós: T. képviselőház! Magam is ismerem személyesen Európa egyik élő legelső tábornokát — sajnálom, nem nevezhetem meg itt nyilvánosan, nem kértem reá meghatalmazást, — ez a kMáló hadvezér is hMe a nemzeti zászló, kommandó és jelszavaknak és ez sem ultra magyar soviniszta. Maga az osztrák-magyar Dienst-Reglement III. része ezt mondja: »Eür den Regiments(Truppen)-Commandanten« 28.§-ának 247. pontjában (olvassa): »Ein besonderes Augenmerk soll der Regiments-Comroandant der Nationali24