Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-214

21í. országos ülés 1903 február 26-án, csütörtökön. 173 ségnek és az észbeli felfogásnak igazán oly legcsekélyebb fokán álló választópolgárokkal állunk szemben, igazán mondhatom, hogy egy ilyen választásnál, ilyen kerületben a központi választmánynak kellene mindenütt tudni azt, hogy milyen választási elnököt tegyen a választás élére. Én tehát azt a közszellemet, a mely Bihar vármegyében is dMik, kMánom itt a házban nyilvánosságra hozni és itt Bihar vármegye központi választmányának működése, ezen ténykedése ellen kívánok tiltakozni, hogy hasonló esetek más alkalommal Bihar vármegyében ne történjenek. A választási elnök működésével ezzel végeztem. A mi a második szavazatszedő küldöttségnél történt, a mely a szomszéd szobában volt, — csak egy ajtó választott el bennünket, — ott csak a néha felmerült egyes nagyobb panaszoknál volt alkalmam meggyőződést szerezni a történtekről. De, azt hiszem, Balogh t. képviselőtársam, a ki bizalmi férfiú volt ott, részletesebben elmondhatja szerzett tapasztalatait. Az ottani események igazán elszomorító képet nyújtottak. Ott már a választás úgyszólván nem is folyt. Megakadt félórákra és egyáltalában ugy ment, hogy csak bámultuk, hogy tulajdonképen hol vagyunk. Törvényt érteni, törvényt magyarázni vagy a törvény intenczióját felfogni, azt már túlságos sok lett volna követelni attól a szavazatszedő küldöttségi elnöktől. Nekem nincs szerencsém őt ismerni, csak egy alkalommal a választási törvény 78. §-ára hMatkoztam, mikor bejött egy választó, hogy Adorján Emilre szavazzon, de csak annyit tudott mondani, midőn kérdezték, hogy kire szavazol, »Emil.« Kérdem a t. túloldalon ülő képviselőtársaimat, hogy vájjon a 78. §. utolsó passzusának alapján bevették volna-e azt a szavazatot a választási lajstromba, vagy sem. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hogyne! Be kell venni I) Én azt hiszem, hogy föltétlenül be kell venni, mert hiszen világosan megállapítható, hogy a jelöltek közül melyikre kMan az illető szavazni. Én ezt a második szavazatszedő küldöttség elnökének elébe tártam, felolvastam neki az idézett szakaszt, erre azt mondta, hogy menjek át az első szavazatszedő küldöttséghez, ők majd megcsinálják a választást itt, ugy a hogy tudják! Ehhez, t. képviselőház, már azután igazán az erőszakosságnak, a törvény félremagyarázásának olyan szándékossága kell, hogy ezen választási cselekményt kellőleg a maga nívójára helyezni és elbírálni alig lehet. Hogy mennyi szavazatot utasítottak vissza a második szavazatszedő küldöttségnél, arról nem beszélhetek, mert nem voltam ott jelen végig, csak a folyton beérkező panaszokból vehettem tudomást az ott történtekről, annyit azonban az igazság szerint konstatálnom kell, a felmerült panaszok az igazságnak megfelelően elbírálva nem lettek. Az eredmény előrelátható volt és azt ismét meg kell jegyeznem, a mit Bartha Ferencz t. képviselőtársam is megemlített, hogy az oláh ajkú választók, mert hiszen a választóknak zöme ilyen és nagyon kevés magyar van, az oláh ajkú választók legnagyobb része az Adorján nevet nem tudta kimondani, és bár a 48-as pártra szavazott, ezért visszautasították. Én a visszautasitottnak jelzett szavazatokat jegyzékbe is vétettem, de ennek elbírálása nem tartozik ide. De kötelességemnek tartottam ezt mégis itt az ország színe előtt megemlíteni, és azt hiszem, hogy a királyi Curiához intézendő peticzió alkalmával, a mi nem fog elkésni, mert ha volt egy választás, a mely ellen lehet peticzióval élni és igazságos panaszokat feltárni, akkor a magyar-csékei választás ilyen, mondom ezen peticzió benyújtása alkalmával majd figyelembe lehet venni ezen jegyzéket is. T. képviselőház! Én ebből a választásból kifolyólag, mint biharmegyei ember és biharmegyei képviselő kötelességemnek tartottam itt az ország szine előtt felszólalni és tiltakozó szavamat felemelni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) képviselői kötelességemből kifolyólag, mert ez talán önöknek is szolgálhat valaha védelmül .. . (Felkiáltások a hal- és a szélsöbaloldalon: Nem! Soha!) Rakovszky István: Sohasem halunk meg! (Derültség.) Molnár Ákos: De mindenesetre az igazság érdekében fel kellett emelnem szavamat és ellenzéki álláspontomnál fogva meg kellett ragadnom az alkalmat, hogy kifejezzem bizalmatlanságomat Széll Kálmán miniszterelnök ur és a vezetése alatt álló kormány iránt. (Elénk tetszés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert nem elég az, hogy a miniszterelnök ur szép szavakkal akarja engedékenységre birni az ellenzéket, és nem elég az, hogy a túloldalról folytonosan szemünkre vessék, hogy ma már más rendszer van, hogy a közszellem megtisztult, hanem inauguráljon más rendszert, tartalmában is egészen más rendszert és változtassa meg a viszonyokat künn, a perifériákon. Én sokáig felfüggesztettem véleményemet, vártam azt a más rendszert, de csak azt tapasztaltam, hogy Széll Kálmán rendszere még rosszabb, mint a hírhedt Bánffy-rendszer. (Elénk ellenmondás a jobboldalon.) Rosszabb, mert Bánffy alatt láttuk az erőszakosságot, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: 0 legalább nyíltan erőszakoskodott!) jól emlékszünk a Bänffy-féle választásokra, egynek magam is voltam szomorú tényezője, akkor, a mikor még a főispánok különvonattal utaztak ki a választás színhelyére és vitték magukkal a takarékpénztári igazgató urakat. Még emlékszem Sárközy Aurél főispán ur gömbölyű alakjára, a ki a nemes-ócsai választáson fürgélkedett, korteskedett az ellenzék táborában és képes volt az ellenzék legnagyobb részét a záróra kitűzésekor megingatni, és működése következte-