Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-214

21í. országos ülés 1903 február 26-án, csütörtökön, 1C9 említem még azt is, t. ház, hogy a választás végén Adorjánnak 841, — Papp Jánosnak pedig 1189 szavazata volt; azt is felemlítem, hogy 287 függetlenségi választót utasítottak vissza a szavazástól. (Zajos felkiáltások a szélsobalolda­lon: Gyalázat! Gyönyörű dolgok!) Buzáth Ferencz: Hát kormánypárti vá­lasztót hányat utasítottak vissza? (Zaj.) Telegdi József: Hátha Papp János-párti választó is volt köztük? (Nagy zaj a hal- és a sz élsobalóldalon.) Hentaller Lajos: Advocatus diabolae! Bartha Ferencz: Az igazság érdekében azt is tartozom kijelenteni, hogy ezen tömeges visz­szautasitás nagy részben jogos és törvényes volt, (Folytonos mozgás és zaj a bal- és a sz élsobalóldalon.) mert azok az oláh választók, a mikor azt kérdezték tőlük, hogy kire szavaz­nak, elfelejtették a jelölt nevét és azt mondták, hogy »patru zecse opt«, — a mi annyit je­lent, hogy 48. (Nagy zaj a sz élsobalóldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Hiszen törvény intézkedik arról, hogy ezért nem lehet vissza­utasítani !) De ha megkérdezték volna attól a választótól, hogy Papp Jánosra, avagy Ador­jánra szavaz-e, akkor bizonyosan ki tudta volna mondani a jelölt nevét, (ügy van! TJgy van! a sz élsobalóldalon.) A választók nagy része azért lett visszautasítva, mert Adorján helyett »Odor Jenó't«, vagy »Hodor Jenó't«, vagy »Ho­dorján«-t avagy »Hadorjánu«-t mondott; ez vi­lágos törvénytelenség, mert hiszen, ha igy el­ferdítve ejtik is ki a nevet, azért kétség a személy iránt nem lehet. (TJgy van! Ugy van! a bal­és a sz élsobalóldalon.) Szatmári Mór: Világosan intézkedik erről a törvény! Bartha Ferencz: T. ház! A függetlenségi választók száma akkor, a midőn a Dési- ós Adorján-párt egyesült, körülbelül 1600—1800 volt; a Papp János választóinak száma — köz­vetlenül azon ház előtt állván, a melyben én meg­szállottam — déli 12 órakor, mintegy 600 — 700 lehetett, több semmi esetre. Ha a választás erő­szak nélkül folyt volna le, és ha azt az irtóza­tos erőszakot nem alkalmazzák, mely által meg­félemlítve a nép, szavazni nem mert, ugy okvet­lenül Adorján került vona ki a választásból nagy többséggel győztesen, de a törvényellenes be­avatkozás következménye az lett, hogy 335 sza­vazattal a Papp János pártja győzött. Megem­lítem még, t. ház, hogy Papp János egyáltalá­ban nem reflektált erre a kerületre. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Csak Magyar­Gsékén tartott programmbeszédet. Személyesen nem ismerem ugyan, de ugy tudom, hogy idő­sebb, törődött, beteges ember, a ki egyáltalában nem reflektált a mandátumra és ráerőszakolták Bihar vármegye urai azért, hogy a megürülendő főjegyzői állásra egyik emberüket behozhassák. Ezt nyiltan mondotta többeknek Papp, és ké­JtéPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XII. KÖTET. sőbb is mondotta, hogy őt ezzel megölik, tönkre­teszik, mert beteges ember, miért akarják őt beküldeni a házba. Ez volt a magyar-csékei választás törté­nete, és hogy ez megtorlatlanul ne maradjon, ezt én a jog, törvény és igazság korszakában az alkotmányos Magyarország becsülete érdeké­ben elvárom. 'Elénk helyeslés a szélsobololdalon.) Gabányi Miklós: T. ház! A magyar-csékei kerületbe azért lettem elnököm által kiküldve, mert a román testvérekkel a saját anyanyelvükön beszélni tudok. 1877 óta, mióta az osztrák­magyar ármádiából hazajöttem, folytonosan na­gyon élénk részt vettem minden képviselőválasz­tásban, még pedig mindig független érzelmű voltam, de ilyen gyalázatos, aljas, piszkos, arczát­lan választást . . . Rakovszky István: Ugy van! Gabányi Miklós: . . . mint ez a magyar­csékei volt, még életemben nem láttam. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mikor az egész választó­kerületben az összes főszolgabirák, szolgabirák azoknak írnokai és segédei, az összes jegyzők, a végrehajtók, a jegyzők írnokai, a járásbirósági alsóbb hMatalnokok, egy hét óta nem voltak hMatalban, azóta folytonosan, a mióta kiadta a belügyminiszter ur az ordrét, hogy Papp János­nak, azért, hogy a főispán rokona főjegyzőnek megválasztassék, képviselőnek kell lenni, sőt a megvesztegetési alapból, (Élénk derültség jobb­ról.) a melyről azt hittük, hogy már nincsen, csak Bánffy alatt volt, 48.000 koronát küldött a főispánnak... (Nagy zaj.Élénk derültség jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez is igaz? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igaz! Igaz!) Persze, mindent el kell hinni! Gabányi Miklós: Bocsánatot kérek, ezt a belügyminiszter ur nem fogja megczáfolni tudni, meg is mondom, hogy miért? Azért, mert Papp János nem akart képviselő lenni, tehát ő nem áldozott rá, ott pedig ezek a főszolgabirák és szolgabirák, meg a többi apparátus, készpénzt adtak a kezükbe a választóknak, három-négy forint napidijat. Ha nem adta Papp János, hát ki adta ? Az égből nem csurgott. (Zaj a jobb­oldalon.) A mennyiben románul tudok, kiküldettem a községekbe. Megyek először Remete községbe. Annak a jegyzője, ugy tudom, ez a Papp József, a kit Bartha Ferencz t. képviselőtársam emiitett. Kérdezem a kinnlevő emberektől, hogy hol le­hetne ezekkel az emberekkel beszélni. Mi három kocsMal is mentünk, nemcsak magam voltam. Hát azt mondják, hogy ott van a jegyző a korcs­mában, már két napja iszik. Odahajtunk, persze zászlósán voltunk, és ott volt egy nagy, kerí­téses, bezárt kapu, és mikor hallják, hogy ezek kiabálják és kurjongatják, hogy éljen Adorján, — sok uri ember és sok nép volt ott együtt — persze nem gondolták, hogy én ki vagyok, (Elénk derültség.) de nekem meg volt annyi eszem, hogy a kinnlevő emberektől megkérdeztem, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents