Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-214

170 21í. országos ülés 1903 február 26-án, csütörtökön,, hogyan hívják azt az urat, mert jól tudtam, hogy eltagadja a nevét, hogyha megtudja, hogy én ki vagyok. Azt mondták, hogy Papp József. Helyes, kijött néhány emberrel és kiabálják tele torokkal: Szetreaszka Juon Papp, deputatu noszt! Mert sok ember nem jött ki az udvarból. Kérdem tőle, hogy kicsoda, mert nem mondtam meg, hogy én tudom a nevét. Azt mondta, hogy: Papp József jegyző vagyok. Én pedig megmondtam neki, hogy Gabányi Miklós képviselő vagyok. Erre már azután nem mondta többé, hogy éljen Papp Juon. (Derültség jobbfelöl. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Mondtam azután neki, hogy: Jegyző ur! Hisz nem szabad önnek korteskedni, hallom, hogy már másodnapja iszik itt ezekkel a részeg emberekkel; engedje meg, hogy szóljak egy kicsit hozzájuk. Csak ennyit mondhattam: Jo sim Nikolae Grabányi, deputatul din Diósad! Akkor ez megfogta az embereket és hajtotta be a kapun és igy nem szólhattam többet. (Élénk derültség jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Én tehát, mikor azt mondtam, hogy képviselő vagyok, mikor láttam, hogy mindnyájan bementek a kapun és láttam, hogy nincs már mit tennem, elmentem ebből a községből, mert nem volt kihez szólnom, ott minden ember a zárt ajtón belül volt. Elmentem más községbe, ott nagyon szívesen fogadtak, mikor megmondtam, hogy kiküldött vagyok. Erre azt mondták mindenütt: de uram, öldösnek, gyilkolnak bennünket a főszolgabirák és a többiek. Szóval, a hol jártam, mindenütt jól ment. Másnap, — ez az érdekes, — hogy kiküldtek engem szombaton egy másik községbe, egy Rossia nevű községbe, a mely községnek 250 szavazója van. Oda jövök és azt mondták, hogy van ott egy kis zsidó korcsma, ott ütötték fel a tanyát. így is volt. Oda megyek két kocsMal és oda való ismerős emberekkel. Megállok a korcsma előtt, beszélgettem az ott levő emberekkel. Nagyon kevés ember volt ott, mert épen templom ideje volt, fél tizenegy körül, azt mondták, hogy a templomban van minden ember, de azt is mondták, hogy itt van a főszolgabiró, Horvát Endre nevű, továbbá hogy itt van az uradalmi kormányzó, Gera és itt van a főerdész, Tóbiás és itt van a jegyző, Papp József, a kihez már volt szerencsém tegnap és Markovi cs r szolgabíró, azután az erdővédek és a kerülők. Én erre azt mondtam: én is vallásos ember vagyok, hajtsunk tehát a templom elé, bemegyek én is. Mikor közeledtünk a templomhoz, mely előtt alig volt néhány ember, uri emberek, nadrágos emberek voltak és a nép bent volt a templomban, észrevettem, hogy mig én beszélgettem, egy oláh elfutott. Ez igy áll! Ezt az egész faluval be tudom bizonyítani. És mikor az oláh azt mondta a papnak, hogy Gabányi Miklós képviselő itt van, ez a prédikácziót rögtön abba hagyta és az egész néppel kijött. (Elénk derültség és zaj jobbfelöl. Sálijuk! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) Ha kikárogták magukat, akkor beszélek; ha nem, hallgatok. A prédikácziót a pap azonnal abba hagyta és jött ki a rengeteg nép. Három-négy pap is jött ki a templomból és rögtön azt kiáltották, hogy: Setreascá Juon Papp! Mikor azután ott volt a sok nép, be kellett, hogy mutatkozzam. Kérdeztem, hogy melyik a főszolgabiró; akkor a főszolgabíró előállott, én megmondtam neki, hogy ki vagyok és erre ő is megmondta a nevét. (Zaj és derültség jobbfelöl. Sálijuk! Sálijuk! a szélsöbaloldalon.) Kérdezem tőle, hogy főszolgabiró ur mit csinál itt? Legyen szíves, mondja meg nekem, a templomban volt? Nem voltam; felelte. Akkor ön sem szokott templomba járni mint én, mert én soha sem szoktam járni. De hát akkor mit csinál itt? Azt felelte, hogy: Csak itt vagyok. De kérem, mondja meg, hiszen egy főszolgabíró csak nem gyerek, mit csinál itt? Hát én kérem, a rendet jöttem fentartani! Szegény nyomorult nép, mintha rablók, gyilkosok volnának, még a templomban is a főszolgabiró kell, hogy rendet tartson közöttük. Elment. Én azután bemutatkoztam a kormányzónak és a többinek. Persze én csak ennyit akartam. Azok ott egyre ordítják a templomban: Setreascá Juon Papp! Erre a papokhoz fordulva mégis azt mondtam, hogy akarják-e önök ezt a zsarnok törvényjavaslatot megszavaztatni, hogy még szaporítják egygyel a kormánypárt táborát, hogy 23.000 ujonczot adjon még ez a szegény nép? Na, nekem megfelelt, és meg is mondtam neki, hogy nincs több szavam önhöz, főtisztelendő ur. Azt mondta ugyanis, hogy akkor boldog ennek a népnek a fia, a mikor katona, mert húst eszik minden nap. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hát ez is elmúlt. Bartha Ferencz : Arról beszélj, hogy hogyan húzták ki a választókat! Gabányi Miklós: Ezt is el kell mondani. Ott tanyáztak egész éjjel. Mikor reggel a néppel el akartunk távozni, odaküldött a főszolgabiró, a ki ott volt állandóan, ott voltak a többiek is, küldtek embereket, hogy elcsalják a mi embereinket, a kik egész éjjel ott voltak körülöttünk. Azt mondtam: Hagyják a mi embereinket nekünk, maradjanak a maguk embereik maguknak. De nem akartak engedni. Már pofozkodtak is. Kocsira ültem, és a tanitólak felé mentem, a mely a templom táján van. Megjelentem az esetet a főszolgabírónak, a ki már harmad napja ott van. Elmondom neki, hogy ez már csak erőszak, ne bántsák az embereinket ! Hát kit találok a tanítónál ? Ugyanazt a főszolgabírót, a ki tegnap is ott volt, és a jegyzőt, Papp Józsefet. Mondom neki: Tiltsák meg ezt az erőszakoskodást ; a mi az öné, legyen az öné. Azt akarom ezzel bizonyítani, hogy ott voltak ezek két álló napig, és mégis, bár azzal a néppel alig tudtam érintkezni, mert 12 kilométernyi területen fekszik a község, 188 választó a mi jelöltünkre szavazott. Ez a legjobb