Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

213. országos ülés 1903 parancsol, az azonnal és készséggel teljesítve lesz csak azért, mert az ugy van óhajtva, kívánva és parancsolva. És igaz az is, t. ház, hogy azután azért a készséges meghajlásért és ezért a viselkedésért kijárnak a czimek, a rangok, a kitüntetések, a rendjelek és mindazon fejedelmi kegyeknek megnyilatkozásai, a mik a hiúságoknak dédelgetésére alkalmasak és a mik az ilyen elismerésekre illők és méltók. De, t. ház, mikor valaki azt konstatálja, hogy a király és nemzet megértették egymást, akkor tudnia kell azt mindenkinek, hogy ezen megértésben két egyenjogú félnek törvényes és erkölcsi harmóniájáról lehet csak szó, a mely két fél mindenikének egymással szemben törvényes jogai és erkölcsi kötelességei vannak, vagyis mind a kettőnek tiszteletben kell tartania a másikának jogát és odaadással kell teljesitenie kötelességét, hogy e kölcsönös viselkedésben összeforrjon és egygyé legyen a nemzetnek és a királynak érzülete. És mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy a nemzet hűen beváltotta elvállalt erkölcsi kötelességét, fátyolt vetett a múltra. És a másik oldalon ugyanezt nem teljesitik. De sőt ellenkezőleg azt a fátyolt egyszerűen félredobják; mert ugyanazzal a czimerrel, ugyanazzal a zászlóval, ugyanazzal a gyűlölt nótával, a Grotterhalteval bosszantják ezt a nemzetet, a melylyel egykoron igazságos küzdelmünket leverték, a mely mellett vértanúinkat kMégezték, törvényeinket, szabadságunkat lábbal tiporták. (Ugyvan! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De a nemzet igenis megértette a királyát és szomorúan kell konstatálnom, hogy a királyunk még mindig nem értette meg nemzetét. És ez nekünk nagyon fáj. Bizonyítja ezt a jelenlegi törvényjavaslat is, mely ide egyenesen és kizárólag mint királyi akarat került. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem, képviselő ur, a törvényjavaslatokat a kormány nyújtja be, valamely törvényjavaslat előterjesztését tehát nem lehet a királynak tulajdonítani. (Helyeslés jobbról.) Ez alkotmányunkból folyik. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelöl. Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldahn.) Barabás Béla: T. ház! Ezen törvényjavaslat ujabb áldozatokat követel tőlünk. Azt akarják a nemzettől, hogy a nemzet megértse azt, miszerint mindezekre a nagy áldozatokra szükség van. De azt nem dokumentálják, hogy a király is megértette, hogy nekünk is szükségünk van törvényes jogainkra, nyelvünkre, zászlónkra, czimerünkre. És ha ezek előkerülnek, t. ház, akkor csak mint engedményekről beszélnek. Hát a mi a mi jogunk, a mi a mi törvényünk, a mi a mi igazságunk, a mi a magyar nemzeté országvilág előtt és mindenki előtt, azt kell, hogy valaki nekünk engedményenyezze? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kell, hogy a mi zászlónkat, nyelvünket, czimerünket, mint február 25-én, szerdán. 157 a királyi kegy sugarát és mint ajándékokat élvezzük? (tigy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk ez nem kell. Mi nem kérünk előjogokat, kMáltságokat, nem kérünk kedvezményeket. Mi csak azt kívánjuk és követeljük, a mi a mienk. Kívánjuk a mi czimerünket, zászlónkat, nyelvünket, törvényünket, a mi jogunkat és a mi igazságunkat. És mi ezt követeljük. (Ugy van! ügy van! Zajos tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) Ez, t. ház, nem lehet engedmény. Ezzel csak visszaadni lehet nekünk, a mit 1849-ben és a reá következett gyászos időkben erőszakkal vettek el tőlünk, 1867-ben pedig visszaadni megigérték. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megígérték, hogy visszaadják ; mert hiszen gróf Tisza István képviselő ur szerint is a király és nemzet megértette egymást. Mi azonban, t. képviselőház, hallgattunk és nem szóltunk semmit. Mikor ez a kiegyezés létrejött, ki meri kétségbe vonni, hogy akkor a magyar nemzet szMéből odaadta szeretetét, odaadta hűségét, és tessék a tapasztalatokat nézni, az eredmény az lett, hogy kMették a fegyvert kezünkből, a melylyel törvényünket és alkotmányunkat bárkMel szemben is megvédhetnők. De tovább mentek. Nemcsak a fegyvert vették ki kezünkből, hanem most már fegyvertelenné tett kezünket összekötötték és az önvédelemre jogosult kezek megbénultak, És még tovább megy a lelketlen követelés és törekvés. Most már ott " vagyunk, hogy a tehetetlenségre kárhoztatott nemzet szájából kMeszik a kenyeret, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert király és nemzet megértették egymást. /Tetszés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Mor: A törvényhozást is kMeszik. Barabás Béla: Engedje meg a t. ház, hogy röviden foglalkozzam azzal a nagyhatalmi kérdéssel, a melylyel gróf Tisza István képviselő ur oly bőven foglalkozott. Először is kijelentem, mint pártember, mint magyar ember is, hogy ez a nagyhatalmi kérdés ránk magyarokra és a magyar nemzetre nézve értéktelen és üres törekvés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ez a mi érdekünk nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi érdekünk az, hogy gazdasági viszonyaink rendeztessenek, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy ez a nemzet először talpra álljon. Hiszen sokkal jelentéktelenebb államokat, Romániát, Szerbiát nem bántja a nagyhatalmiság hóbortja és törekvése. Ezek az ő szerény körükben felhasználják az időt erőgyűjtésre és mégis numeráinak az európai konczertben. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Lehet, t. képviselőház, hogy e nagyhatalmi érdek Ausztriának érdeke, de épen azért, mert Ansztria érdeke, nem lehet a mienk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert mit érünk mi, t. képviselőház, azzal, ha Ausztria-Magyarország nagyhatalom,