Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

213. országos ülés 1903 parancsol, az azonnal és készséggel teljesítve lesz csak azért, mert az ugy van óhajtva, kívánva és parancsolva. És igaz az is, t. ház, hogy az­után azért a készséges meghajlásért és ezért a viselkedésért kijárnak a czimek, a rangok, a ki­tüntetések, a rendjelek és mindazon fejedelmi kegyeknek megnyilatkozásai, a mik a hiúságok­nak dédelgetésére alkalmasak és a mik az ilyen elismerésekre illők és méltók. De, t. ház, mikor valaki azt konstatálja, hogy a király és nemzet megértették egymást, akkor tudnia kell azt mindenkinek, hogy ezen megértésben két egyen­jogú félnek törvényes és erkölcsi harmóniájáról lehet csak szó, a mely két fél mindenikének egy­mással szemben törvényes jogai és erkölcsi köteles­ségei vannak, vagyis mind a kettőnek tisztelet­ben kell tartania a másikának jogát és oda­adással kell teljesitenie kötelességét, hogy e köl­csönös viselkedésben összeforrjon és egygyé legyen a nemzetnek és a királynak érzülete. És mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy a nemzet hűen beváltotta elvállalt erkölcsi köte­lességét, fátyolt vetett a múltra. És a másik oldalon ugyanezt nem teljesitik. De sőt ellen­kezőleg azt a fátyolt egyszerűen félredobják; mert ugyanazzal a czimerrel, ugyanazzal a zászló­val, ugyanazzal a gyűlölt nótával, a Grotterhalte­val bosszantják ezt a nemzetet, a melylyel egy­koron igazságos küzdelmünket leverték, a mely mellett vértanúinkat kMégezték, törvényeinket, szabadságunkat lábbal tiporták. (Ugyvan! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De a nemzet igenis megértette a királyát és szomorúan kell konstatálnom, hogy a királyunk még mindig nem értette meg nemzetét. És ez nekünk nagyon fáj. Bizonyítja ezt a jelenlegi törvényjavaslat is, mely ide egyenesen és kizárólag mint királyi akarat került. (Ugy van ! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem, képviselő ur, a törvényjavaslatokat a kormány nyújtja be, vala­mely törvényjavaslat előterjesztését tehát nem lehet a királynak tulajdonítani. (Helyeslés jobb­ról.) Ez alkotmányunkból folyik. (Ugy van! Ugy van! jóbbfelöl. Nagy zaj és mozgás a szélsö­baloldahn.) Barabás Béla: T. ház! Ezen törvényjavas­lat ujabb áldozatokat követel tőlünk. Azt akar­ják a nemzettől, hogy a nemzet megértse azt, miszerint mindezekre a nagy áldozatokra szük­ség van. De azt nem dokumentálják, hogy a király is megértette, hogy nekünk is szükségünk van törvényes jogainkra, nyelvünkre, zászlónkra, czimerünkre. És ha ezek előkerülnek, t. ház, akkor csak mint engedményekről beszélnek. Hát a mi a mi jogunk, a mi a mi törvényünk, a mi a mi igazságunk, a mi a magyar nemzeté országvilág előtt és mindenki előtt, azt kell, hogy valaki nekünk engedményenyezze? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kell, hogy a mi zászlónkat, nyelvünket, czimerünket, mint február 25-én, szerdán. 157 a királyi kegy sugarát és mint ajándékokat élvezzük? (tigy van! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Nekünk ez nem kell. Mi nem kérünk előjogokat, kMáltságokat, nem kérünk kedvez­ményeket. Mi csak azt kívánjuk és követeljük, a mi a mienk. Kívánjuk a mi czimerün­ket, zászlónkat, nyelvünket, törvényünket, a mi jogunkat és a mi igazságunkat. És mi ezt követeljük. (Ugy van! ügy van! Zajos tet­szés és taps a szélsöbaloldalon.) Ez, t. ház, nem lehet engedmény. Ezzel csak visszaadni lehet nekünk, a mit 1849-ben és a reá következett gyászos időkben erőszakkal vettek el tőlünk, 1867-ben pedig visszaadni megigérték. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megígér­ték, hogy visszaadják ; mert hiszen gróf Tisza István képviselő ur szerint is a király és nemzet megértette egymást. Mi azonban, t. képviselőház, hallgattunk és nem szóltunk semmit. Mikor ez a kiegyezés létrejött, ki meri kétségbe vonni, hogy akkor a magyar nemzet szMéből odaadta szeretetét, odaadta hű­ségét, és tessék a tapasztalatokat nézni, az eredmény az lett, hogy kMették a fegyvert ke­zünkből, a melylyel törvényünket és alkotmá­nyunkat bárkMel szemben is megvédhetnők. De tovább mentek. Nemcsak a fegyvert vették ki kezünkből, hanem most már fegyvertelenné tett kezünket összekötötték és az önvédelemre jogo­sult kezek megbénultak, És még tovább megy a lelketlen követelés és törekvés. Most már ott " vagyunk, hogy a tehetetlenségre kárhoztatott nemzet szájából kMeszik a kenyeret, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert király és nemzet megértették egymást. /Tetszés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Mor: A törvényhozást is kMeszik. Barabás Béla: Engedje meg a t. ház, hogy röviden foglalkozzam azzal a nagyhatalmi kér­déssel, a melylyel gróf Tisza István képviselő ur oly bőven foglalkozott. Először is kijelentem, mint pártember, mint magyar ember is, hogy ez a nagyhatalmi kérdés ránk magyarokra és a magyar nemzetre nézve értéktelen és üres tö­rekvés. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbal­oldalon.) És ez a mi érdekünk nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi érdekünk az, hogy gazdasági viszonyaink rendeztessenek, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy ez a nemzet először talpra álljon. Hiszen sokkal jelentéktelenebb államokat, Romániát, Szerbiát nem bántja a nagyhatalmiság hóbortja és törekvése. Ezek az ő szerény körükben felhasználják az időt erőgyűjtésre és mégis numeráinak az európai konczertben. (Igaz! Ugy van! a bal­és a szélsöbaloldalon.) Lehet, t. képviselőház, hogy e nagyhatalmi érdek Ausztriának érdeke, de épen azért, mert Ansztria érdeke, nem lehet a mienk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsö­baloldalon.) Mert mit érünk mi, t. képviselőház, azzal, ha Ausztria-Magyarország nagyhatalom,

Next

/
Thumbnails
Contents