Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

158 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. ha e nagyhatalom keretében Magyarország koldus, szegény és tönkretett ország? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És az sem áll, t. képviselőház, hogy azért kell egy törvényjavaslatot megszavazni, hogy felhasználjuk azt a készülődés idejére, ha jönnek zMataros, vészes napok, hogy tudjunk védekezni. Ismerik önök a magyar nemzet természetét, gondolkozását és erkölcsi és intellektuális erejét, a melynek, ha vész előtt áll, ha bátorságot, lelkesedést, rajongását nemzete iránt kell kimutatni, a melynek akkor rövid idő kell, hogy liarczképes legyen. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ott álljon a csatasikon. Kern kell ahhoz évek bizonytalansága, hogy a békelétszámot emeljük, mert a veszedelem jelenléte megtermi egyúttal az erkölcsi és anyagi erőt, a melynek segítségével azzal szembe tudunk nézni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De tegyük fel, hogy gróf Tisza István urnak igaza van abban, hogy a nagyhatalmi állásnak meg kell hoznunk az áldozatot. Azt kérdezem, hogy a mostani hadsereg helyett nem sokkal többet ér-e egy jó magyar hadsereg ? Nem sokkal többet ér-e, ha a magyar hadsereget azzal teszszük jóvá, hogy az ő nyelvén beszélünk a lelkes ifjúsággal, az ő zászlaját lobogtatjuk, az ő czimerével serkentjük a haza és a király védelmére ? (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, vegyük csak komolyan a nagyhatalmi kérdést. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a, szélsöbaloldalon.) Ausztria-Magyarország nagyhatalmi kérdése, egészen nyíltan mondom, inkább a Habsburg uralkodóház hiúságával van szoros kapcsolatban, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a minek némileg indokolható magyarázata az, hogy ugy az osztrák császári koronát, valamint szent István koronáját az uralkodó család legidősebb tagja viseli. Az európai nagyhatalmi állásra és a nagyhatalmi tekintélyre irányuló fejedelmi hiúságot csak fokozza az a körülmény, hogy uralkodónk az összes európai uralkodók közt a legidősebb, a királyok, császárok, fejedelmek doyenje, kit ezen kMáló minőségében a többi uralkodóknak különös tisztelete és elismerése vesz körül. És ha én ezen nagyhatalmi kérdéssel szemben a fejedelmi hiúság szempontját nem is ismerem el, de az adott körülmények közt méltányolni vagyok hajlandó, akkor konstatálni kMívom azt, hogy az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi ereje és tekintélye nem annyira az anyagi erőnek a túlsúlyára és nem a katonai békelétszám magas arányára, nem az állig való fegyveres készenlét fokozott erejére van fektetve, hanem az előbb emiitett erkölcsi alapon és azon erkölcsi tényezőn nyugszik, hogy az európai hatalmak fejei közt a mi fejedelmünknek személyes előnyeinél fogva döntő befolyása van. Ámde ezen erkölcsi erőnek és tekintélynek, a mely majdnem kizárólagos biztositéka az osztrák-magyar birodalom nagyhatalmi állásának, az emberi élet örök törvényei szerint meg van szabva véghatára és csak addig tart, mig mostan uralkodó királyunknak utolsó napja előbb vagy utóbb leáldoz. A személyes előnyök és kMáltságok nem mennek át az utódra, s bárki legyen az, bölcseségben, tudásban, gyakorlatban, népei iránti szeretetében sokkal hátrább lesz, mint a most élő királyunk, de nemcsak, t, ház, hanem a többi fejedelmek között is mint kevésbbé tapasztalt, mint bölcseségben kevesebb és mint erkölcsi értékkel ugy fel nem ruházott, AusztriaMagyarország ezen nagyhatalmi poziturájában egyszerűen csak nevetséges lesz. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én azonban még tovább is megyek és engedje meg a t. ház, hogy egyszerű és igénytelen vidéki gondolkodásommal belenézzek a jövőbe, mMel csak azt akarom bebizonyítani, hogy a mi dinasztiánknak fel kell arra a tudatra ébredni, hogy ide vesse bizalmas tekintetét Magyarország felé. Thaly Kálmán: Ezt már Szavojai Eugén is mondta, de hiába! Barabás Béla: Elkövetkezik a természet örök törvényei szerint, hogy a mi királyunk megszűnik élni. Kérdezem, mi történik akkor? Ne legyek jó próféta, de az ón lelkem belelát a jövőbe, és látom azokat a mozgalmakat, a melyek a németek részéről Németország felé irányulnak. Feszélyezi most őket, Bécsnek és Ausztriának német elemeit épen a fejedelem magas személyisége, most még hallgatnak, de hunyja csak le szemét, majd megszólal újra a Wacht am íthein, majd meglátják, mikép mennek oda át Németország felé és miként hagyják cserben a Habsburg-dinasztiát, és nézzék meg a szláv elemeket, hogyan fognak Oroszország karjaiba odadobódni. Akkor aztán késő lesz felébredni arra a tudatra, hogy mi nem mehetünk innen sehová, mi nem mozdulhatunk, és el fog jönni az az idő, mikor majd a dinasztia be fogja látni, hogy a prófétáknak szava kell, hogy teljesedjék, hogy Mohamednek kell elmennie a hegyhez, mert a természet örök törvénye szerint a hegy nem mehet el Mohamedhez. Ám ezt be kellene ott látni, be kellene látni azt. hogy a képzeletben már megteremtett Hohenzollern-gyürünek érczalakja körül fogja venni ezt az országot. Mig ha korán ébrednek fel, ha ide, erre a hűséges talajra helyezik vágyaikat, törekvéseiket, uralmukat; ha velünk együtt éreznek, akkor ennek a nemzetnek minden fia és leánya szeretettel veszi körül a magyar királynak trónját, és ez országnak minden fája és sziklája, minden fűszála és porszeme a király és nemzet együttérzését, dicsőségét és majdan boldogságát fogja hirdetni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A nagyhatalmi állásra vonatkozólag legyen szabad még röviden reá térnem arra, hogy bebizonyítsam, miszerint a nagyhatalmi állás ezen