Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. 155 Tessék elolvasni, t. képviselőház, a királyi esküt, a mely ezeket tiszteletben tartani igéri. (Halljuk! Halljuk!) Az eskü szövege igy szól (olvassa): »Mi, I. Ferencz-József, Isten kegyelméből . . . stb. esküszünk az élő Istenre, a boldogságos szűz Máriára, az Istennek minden szentjeire, hogy Isten egyházait, Magyarország és Társországai törvényhatóságait, egyházi és világi mindenrendü lakosait jogaikban, kMáltságaikban, szabadságukban, szabadalmaikban, törvényeikben, régi jó és helybehagyott szokásaikban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatandunk, Magyarország és Társországainak jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét sértetlenül fentartandjuk.« Hát, t. ház, tegye szMére minden magyar ember a kezét és mondja meg: van-e magyar hadseregünk vagy nincsen ? Törvény szerint van, természet adta törvény szerint is van. De vájjon a magyar hadseregben érvényesül-e nemzetünk joga, érvényesülnek-e nemzetünknek jó és helybenhagyott szokásai ? Ugyebár mindezek nincsenek meg. Ott a német nyelv uralkodik, ott kétfejű - sasos czimer, feketesárga zászló alatt szolgálnak. Ezek a magyar nemzet jogai és törvényei? (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Ne vegye tőlem rossz néven senki se, ha mint képviselő, mint olyan, a kinek feladata a nemzet törvényei felett őrködni, ha igénytelen ember is, most felmutatom Isten és ember előtt, ország és világ előtt, hogy lássák meg, hogy azok - az alkotmányos fejedelmi jogok nem az alkotmányos törvények szerint gyakoroltatnak. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Rákosi Viktor: Megszegjük és mások által is megszegetjük! Barabás Béla: Azt csak nem szabad feltételeznünk alkotmányos királyról, hogy azok az állapotok, a melyek a hadseregben a mi jogaink rovására, a mi hátrányunkra uralkodnak, az ő önkényes akaratának következményei. De ha ezt nem tételezzük fel, akkor kétségtelenül áll az, hogy a magyar kormányférfiak nem teljesitik kötelességeiket (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és beleviszik a Felséget abba a téves felfogásba, hogy az ő intézkedései nemcsak megegyezők a törvényekkel, hanem azonosak a magyar nemzet akaratával. Félrevezetik ő Felsége gondolkozását és ezért a magyar felelős kormányok annyi bűnt követtek már el, hogy egész életükkel sem tudják azt leimádkozni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha pedig sem a Felség önkényes akaratával, sem a kormány kötelességmulasztásával nem állunk szemben, akkor van egy más dolog, akkor kell, hogy legyen egy dinasztikus érdek, a mely tőlünk teljesen idegen. Idegen a magyar királytól is mint ilyentől, idegen a nemzettől is és egyedül egy nagy család igényeit, vágyait szolgálja. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nézzük végig a mi kormányainkat. Ha nemzeti jogokat védenek, kegyvesztettekké lesznek. Ugy látom a kormányokat elpusztulni, mint a buzaszemet, a mely közé szorul egy nagy malomnak. Az alsó köve a malomnak a magyar nemzet, a felső köve a dinasztia, a mely őrli nemzetünk legjobbjait mindaddig, mig tehetetlenekké nem Őrli őket, Logy azután a mindennapiasságba lesülyedjenek. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Addig jók vagyunk, mig törvényeink egyeznek a.zokkal az ismeretlen czélokkal, ha pedig már nem egyeznek, akkor ott fent más eszközökhöz is tudnak nyúlni. Hiszen az a körülmény, hogy Széll Kálmán miniszterelnököt agyondicsérik azért, hogyan védi oda fent a király előtt nemzetünk jogait, csak a mellett bizonyít, — csak a mi álláspontunkat igazolja — hogy a kormány is, a törvény is csak addig jó, a mig alkalmas a dinasztia érdekeinek kielégítésére, mert ő sem képes semmit keresztülvinni, mind megtörik azon a makacs, hatalmas akaraton . És most, t. ház, minthogy alkotmányos királyunkat alkotmányellenes dolgokkal nem vádolhatom, — távol legyen tőlem a gondolat — és minthogy a kormány is azt mondja, hogy ő mindig teljesiti feladatát: nekem kutatnom kell, messzebbre kell mennem, és föl kell vetnem azt a kérdést, hogy van-e külön dinasztikus érdek, igen vagy nem ? Igenis van, mert ha nem volna, akkor nem erőltetnék reánk színeiket, czimerüket. jelvényeiket, nyelvüket és nem hallatnák velünk minduntalan a Gotterhaltét. (Ugy van! Ugy van! a szélsóltaloldalon.) Hát mi az a dinasztikus czél ? Elolvastam az 1849. márcziusi császári birodalmi alkotmányi: a czél egy egységes összbirodalomnak megalkotása, a mi czélja volt a mostani fejedelemnek is, de ő ezt az 1867-diki kiegyezés által felfüggesztette. Ez a törekvés azonban nem szűnt meg, t. ház; az csak pihen, csak nyugszik. A midőn én mindezeket látom; a midőn visszanézek a történelem szomorú, keserű adataira, azokra a véres küzdelmekre, a melyeket nekünk, ezen szerencsétlen nemzetnek nagyon gyakran kellett a dinasztiával szemben küzdenünk, és utalok arra, hogy a Habsburg dinasztiának egyetlenegy tagja sem volt négy évszázadon keresztül, a ki meg ne kísérelte volna a nemzet jogait csorbítani, törvényeit lábbal tiporni (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) akkor, t. ház, fájó szívvel kell konstatálnom, hogy nekünk nemzeti szerencsétlenségünk a mi nem nemzeti dinasztiánk. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl. Az elnök csenget.) Nem én mondom ezt, t. ház; a történelem igazolja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Igazolja azt, hogy a dinasztiának egybeolvasztó törekvése századok óta mint átok súlya nehezedik e szerencsétlen nemzetre, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) 20*
