Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-213
154 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. ges belszervezet, vagyis ugy az osztrák mint a magyar hadsereg egyformán oszlik fel hadtestekre, hadosztályokra, dandárokra, ezredekre, zászlóaljakra, századokra, szakaszokra és rajokra; egyformák a tiszti és legénységi rendfokozatok, a pótkeretek, az intézetek, a fegyvernemek. Ennyit tartott fenn ő Felsége a király számára, sem többet, sem kevesebbet. A magyar nyelv, jelvény, zászló itt eltiltva. nincsen, ellenkezőleg, mint természetes joga a magyar hadseregnek, vagy mondjuk a magyar nemzetnek és a magyar nemzet hadseregének ez hallgatagon, természetszerűleg benne foglaltatik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A német nyelvre vonatkozó rendeletet én nem ismerem, sohasem láttam, soha sem hallottam; és mégis, az figyelembe van véve és gyakoroltatik, mig ellenkezőleg van rendelet, a mely a magyar tiszteknek magyar ezredekhez való helyezését, beosztását rendeli el, ezt pedig nem hajtják végre % (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én, a midőn ezen szakaszt felidéztem, csak azt akarom kideríteni, hogy az alkotmányos fejedelmi jogok folytán a nemzeti jogok teljesen elhanyagoltainak és azok kielégítést egyáltalán nem nyernek, daczára annak, hogy most majd rámutatok törvényekre, a melyek ezt határozottan rendelik. Hogy a t. képviselőház előtt egészen világosan tárjam fel a kérdést, kénytelen vagyok elővenni az 1867 : XII. t.-cz.-t és abból felolvasni az 1., 2., 3. és 4. czikket. Ugyanis a hadügy szervezete Magyarországon két alapra lett fektetve. Az 1. §. igy szól (olvassa): »Azon kapcsolat, a mely egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő Felsége többi országai és tartományai között jogilag fennáll, az 1723 : L, II. és III. t.-cz.-kek által elfogadott pragmatika szankczión alapszik,« Ez az egyik (olvassa): » Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburgház nőágának öröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, a melyek a megállapított öröklési jog szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul együtt birtoklandők. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatika szankczióból származik.« Ez az egyik oldalra, a Felség jogaira vonatkozik. Lássuk most, mi a nemzeté (olvassa): »De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatika szankczió azon feltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fentartassék.« És most kérem szíves figyelmüket a 4. §-ra, a mely igy szól: »E két alapeszmét tartotta szem előtt a magyar országgyűlés azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik. S valamint egyrészről kész volt Magyarország a múltban, s kész leend jövendőben is mindenkor teljesiteni mindazt, a mit a pragmatika szankczió szerint a közös biztosságnak együttes erővel védelme és fentartása mulhatlanul megkíván, ugy másrészről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.« Nos, t. képviselőház, micsoda kötelezettségek azok, a melyek a törvény szakaszai ellenére alkotmányos fejedelmi joggal reánk vannak oktrojálva és erőltetve? (Halljuk! a baloldalon.) Ott van első sorban a kétfejü-sasos czimer. Kötelességünk nekünk azt a mi alkotmányos törvényünk szerint eltűrni? Ott van a fekete-sárga zászló; ott van a német nyelv, ott van a Gotterhalte. A törvényben lefektetett katonai czélok elérésére — kérdem — szükségesek-e ezek? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem szükségesek!) De ha szükségesek is, a törvény azt mondja, hogy: »elkerülhetlenül« szükségesek kell, hogy legyenek! T. képviselőház, vájjon a magyar nemzeti lobogó, vájjon a magyar czimer, vájjon a magyar szó, vájjon a magyar Himnusz nem volna-e alkalmas arra, hogy a hadsereg erejét, erkölcsi értékét fokozza? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mig, megfordítva, ránk nézve azok az idegen dolgok csak arra alkalmasak, hogy azt az erkölcsi erőt, a mi a magyar fiatalembernek és katonának vérében van, leszállítsák. De továbbmegyek, t. képviselőház! Ez törvény; ennek megtartását nekünk követeim jogunk van, és önök követik el a legnagyobb mulasztást, a mikor ezen követeléseinket a fejedelmi jogokkal szemben nem tudják és nem akarják érvényesíteni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És én kénytelen vagyok e nemzeti jogok védelme érdekében síkra szállani, és a legfényesebb bizonyításban és világításban önök elé állítani azt, a mi a királyi hitlevélben és a királyi esküben foglaltatik, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Mit mond a királyi hitlevél? A királyi hitlevél igy szól (olvassa):"»Szentül és sértetlenül megtartandjuk Magyarország és Társországai jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét. Szentül és szigorúan megtartandjuk és királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország és Társországai törvényesen fennálló szabadalmait, kMáltságait, törvényszerű szokásait és eddig országgyülósileg alkotott és ezután hozandó törvényeit* Azt kérdem én minden jóravaló magyar embertől: Törvényünk-e, szokásunk-e a nemzeti czimer? Törvényünk-e, szokásunk-e nemzeti zászlónk, nemzeti nyelvünk ? Ugyebár az ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Megvan-e tartva a magyar hadsereg? Ugyebár nincs?
