Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

10 208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. és létező jogát az önálló magyar hadseregre. Ott van az 1741-iki XLIII. t.-cz., az 1802. évi I. t,-cz.; világosan magyar hadseregről beszél mindkbítő; benne van törvényeinkben az a jog, azonban a bécsi udvar és a bécsi udvari haditanács meggátolta a nemzetet abban, hogy azt az önálló magyar hadsereget állandóan felállíthassa. A nemzet nem elég erős arra, hogy kétségtelen jogát állandóan érvényesítse, de a bécsi udvari politika igenis elég erős arra, hogy a nemzettel szemben ezerjót el is érje. Tudta ezt Deák Ferencz is, hiszen a nemzetnek az önálló magyar hadsereghez való, soha senki által kétségbe nem vont jogát senki szebben ki nem fejezhette, mint Deák Ferencz 1861-iki második feliratában. Azonban tudott Deák Ferencz egyebet is. Meg is irja 1861. január 9-én sógorához, Oszterhuberbez intézett levelében, az osztrák császárral való találkozás után azt irván: »Sem a császár, sem a státusférfiak, sem a hadsereg soha bele nem fognak abba egyezni, hogy a hadsereg kétfelé szakittassék, inkább készek lesznek az extremumra.« Ügy látszik, hogy Königgrätz kellett ahhoz, hogy az 1867: XII. t.-czikket megalkossák. Én ugy látom a helyzetet, hogy egy ujabb Königgrätz kellene ahhoz, hogy az 1867:

XII. t.-czikket végre is hajtsák; (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) mert még abban a törvényben is, melyet — talán szükségtelen említenem — rossznak, károsnak, elégtelennek tartok az ország szempontjából, benne van a magyar hadsereg, benne van a teljes paritás. És a mai állapotok jellemzésére nem érdektelen felolvasni Kerkapolyi Károlynak, a ki előadója volt a 68-iki véderővitának és rögtön a honvédelmi vita után államtitkárrá neveztetett ki, mondott beszédének egy részét. (Halljulc! Halljuh!) Nagyon érdekes épen abból a tekintetből, mert a túloldalon ma már arról beszélnek, hogy nem szabad szavahihetőségünket és becsületünket tulajdonképen feladni, ha t. i. ellenkezőjét állítjuk annak, a mit 67-ben mondottunk. Felállítják a hadsereg egységét, mint posztulátumot. Kerkapoly Károlynak ekkor elmondott beszéde a következőket mondja (olvassa): »Ezen hadsereg közössége véleményem szerint nem akadály abban, hogy annak magyar része a magyar szellemet, a magyar öntudatot, a magyar jelleget megtarthassa, nem akadály abban, hogy mint Komárom városának igen t. képviselője kívánja, a csatatéren polgártársai, barátai által legyen környezve a harezfi, hogy a csata veszélyei között a haza jelvényeinek szemlélése közben merítsen lelkesedést« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) »és hogy tudja, hogy az a dicsőség, a melyet a csatatéren arat, a haza dicsősége; nem akadály, mert a hadsereg, melyről itt szó van, a mely a törvényjavaslat által teremtendő lesz, nem egységes hadsereg, a melybe a magyar elem beleolvad, hanem az a hadsereg közös hadsereg, a melynek a magyar hadsereg egyik része, a mely tehát abban benne van. (Élénk helyeslés jobbfelől.)« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Barta Ödön: És utána kinevezték államtitkárrá ! Thaly Ferencz: Azt kérdem én, hogy hol van az a magyar hadsereg, a magyar öntudat, a magyar szellem, hol vannak a magyar haza jelvényei ? Elsikkasztották azokat! Találunk most azok helyett egy nagy csomó rejtett és nyílt abszolutizmust, igen nagyfokú bizalmatlanságot a magyar nemzet irányában és találjuk a magyar király alkotmányos magyar királyi felségjogainak czime alatt becsempészett német nyelvet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A ki ennek a kornak történetét majdan olvasni fogja, meg vagyok róla győződve, hogy nem tudja majd, min csodálkozzék inkább: azon-e, a ki ezt a furaságot, ezt a csodabogarat feltalálta, vagy azokon-e, a kik el is hitték, hogy a magyar király alkotmányos magyar királyi felségjogainál fogva a német nyelvet tehesse kötelezővé Magyarországon a hadseregben. Ézt még elgondolni is abszurdum. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hentaller Lajos: Őrültség ! Thaly Ferencz: Ezeréves közjogunk szerint minden jognak és erőnek forrása maga a nemzet. Minden jog a nemzettől ered; a magyar nemzetnek pedig csak magyar nemzeti tartalmú jogai lehetnek. Egyebet tehát, mint magyar nemzeti tartalmú jogot át sem ruházhatott a nemzet a szent koronára és igy annak viselője, a megkoronázott magyar király sem birhat más joggal, mint magyar nemzeti tartalmú magyar joggal. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) No hát kérdem: lehet-e magyar nemzeti tartalmú jog a német nyelvnek kötelezővé tétele? De tovább megyek és azt mondom, hogy a magyar nyelv a nemzetnek oly elidegeníthetetlen, oly kardinális, oly természetes, senkire át nem ruházható joga, hogy azt még királyára sem ruházhatja át a nemzet, ha meg akar maradni, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) 1889. márczius 2 án gróf Apponyi Albert, a ház mélyen t. elnöke is körülbelül igy nyilatkozott, midőn azt mondotta: »a magyar nyelv feletti őrködésről lemondani annyi, mint lemondani az állami önállóságról.« (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: A magyar kormánynyal szemben kell megvédelmezni a magyar nyelvet! Thaly Ferencz: T. ház! Hogy a magyar nyelv behozatalának a hadseregben semmi sem áll útjában és hogy azok a kijelentések, a melyek a német nyelv uralmához a hadsereg egységét fűzik, tartalom nélkül szűkölködő mondások, azt két példával leszek bátor illusztrálni. (Halljuk! Halljulc!) Ha háború áll elő, ugyebár, a honvédség a közös hadsereggel együtt működik? Nos, t. miniszter ur, egységes lesz-e akkor az a hadsereg? Hiszen akkor már kétféle nyelven vezénylik: magyarul és németül! (Felkiál-