Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-213

150 213. országos ülés 1903 február 25-én, szerdán. nem üres Ígéreteket arra, hogy összes nemzeti jogainknak a magyar hadsereg keretében való legsürgősebb érvényesítése meg fog történni. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Thaly Kálmán: Ugy-e ez sem kell ? Német hadsereget akarnak magyar fiukból! Barabás Béla: Ezek nélkül a mi részünkre nem marad egyéb hátra, mint a legerélyesebb ellentállás és a nemzeti önvédelem elszánt küzdelme a jogosulatlan támadással és a parlamenti eró'szakkal szemben. Hiába beszélnek leszerelésről, hiába gyanúsítanak bennünket, hiába kombinálják a legkülönbözőbb híreket, mi nem engedhetünk, a mi küzdelmünk czélja: vagy győzelmünk, helyesebben a nemzet győzelme, vagy szomorú sorsunk csakis a végkimerülés lehet. (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) De én ismerem erőnket, egyetértésünket, összetartásunkat és hazafias lelkesedésünket; csak az idők bizonytalan messzeségében lehetséges ez a kimerülés. Pártunknak minden egyes tagja igy gondolkozik, a hogy én . . . (Hosszantartó élénk éljenzés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Nem szerelünk le! Barabás Béla: . . . kezdve szeretett vezérünk és elnökünktől, Kossuth Ferencztől, (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) le egészen legutolsó, legigénytelenebb emberünkig. (Egy hang a jobboldalon: Ki az?) Barta Ödön: Nálunk nincsenek, csak egyenlők! Barabás Béla: Az a legigénytelenebb ember én vagyok. És mert ismerem pártom gondolkodását, ismerem együttérzését és mert tudom, hogy az idő drága és tudom azt is, hogy más fontos teendőkre kell az időt használni, azt kell, hogy kérjem az igen t. kormánytól, a honvédelmi miniszter úrtól és a többségtől, szálljanak magukba és vegyék le napirendről ezeket a javaslatokat. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: A következményekért ők feleljenek, ne mi! Barabás Béla: Vegyék le a napirendről, mert csak hiába töltetik el a nemzettel az időt. íme, be van terjesztve a költségvetés. Sokkal fontosabb annak megvitatása, mert ott nagy érdekről van szó. Hiszen csak nem tételezi fel azt a kormány és az igen t. többség, hogy még csak márczius végéig sem tudnók kihúzni ezt a vitát, vagy mondjuk húsvétig! Mit csinál akkor az igen t. kormány? Be kell, hogy terjeszsze .a fölhatalmazásról szóló törvényjavaslatot. És íme, a kormány szánt-szándékkal akar belemerülni abba az állapotba, a melyet törvényen kívüli állapotnak neveznek. Mi már egyszer tanúbizonyságát szolgáltattuk, most deczemberben, hogy törvénytelen állapotba nem kergetjük bele az országot, nem kényszeritjük rá a kormányt. Thaly Kálmán: Pedig módunkban volt! (Ugy vem! a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Hát, t. képviselőház, legyen erkölcsi bátorsága a kormánynak és ne kényszerítse bele az országot ezen törvénytelen állapotokba, hanem adjon időt, adjon módot és alkalmat arra, hogy a képviselőház hasznosabb és fontosabb teendőkkel foglalkozhassak. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És ha ezt a kormány még sem teszi, nyílt felhívásunk daczára, melyben őszintén és nyíltan kinyilvánítjuk, hogy mi e törvényjavaslat dolgában engedni nem fogunk és a nemzeti ellenállás terén rendithetetlenül szilárdak maradunk, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) s a mikor mi ennek kétségtelen tanúbizonyságait szolgáltatjuk: akkor a felelősség Isten, ember és a nemzet előtt öt fogja terhelni, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ha belezavarja ezt a sokat zaklatott szerencsétlen nemzetet még a törvényen kívüli állapotba is. (TJgy van! TJgy van !• a szélsőbaloldalon.) Vagy tessék intézkedni a ház feloszlatása iránt! (Zajos helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Pap Zoltán: Tessék feloszlatni a házat! Kérdezzék meg a nemzetet! Thaly Kálmán: Majd nem küld akkor Zemplén csupa mamelukot! Barabás Béla: Tessék, t. képviselőház,megkérdezni a nemzetet! (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Tessék őszintén, nyíltan, — és hozzáteszem — becsületesen a nemzet elé állani ezekkel a javaslatokkal (TJgy van! TJgy van! a a szélsöbaloldalon.) és e javaslatokkal odaállva, hagyják, hadd nyilatkozzék meg a nemzet, vájjon helyesli-e ő e javaslatokat, vájjon jónak tartja-e azt, hogy túlterheltessék, _hogy további szerencsétlenségbe döntessék? (Elénk tetszés és helyeslés az egész baloldalon.) Ha azután, t. képviselőház, a nemzet választ és önöknek ad igazat, ám viselje akkor a következményeket, (Elénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) mert akkor ebben a nemzetben nincs gerincz, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) akkor e nemzet nem tud gondolkodni, akkor e nemzetben nincs lelkesedés, nincs nemzeti, hazafias szellem és megérdemli a szolgaság jármát. (Zajos tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Nagyon sajnálom, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur hirtelen rosszulléte miatt nincs itt, . . . Thaly Kálmán: Rosszul lett a Böszörményi beszédétől! (Derültség a baloldalon.) Barabás Béla: . . . mert hiszen vele is szeretnék foglalkozni, a mennyiben a t. honvédelmi miniszter ur eddigi felszólalásaiban többször megtisztelt engem azzal, hogy nevemet említette és idézte magamviselkedését. Különösen szememre lobbantott egyet, (Halljuk! Halljuk!) és pedig azt, hogy az már abszolúte lehetetlen — igy fejezte ki magát — a hogy én a dinasztiával szemben viselkedem. (Halljuk! Halljuk! a bah oldalon.) Hát, bocsánatot kérek, erre csak egy megjegyzésem volna, (Halljuk! Halljuk!) a ez azj