Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-208

208. országos ülés 1903 február 17-én, kedden. 9 tése a hadseregben, (Igaz! TJgy van! a szélső­baloldalon.) __ Barta Ödön: És ez nem is kerül pénzbe! (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz: Mert a nyelv nemzeti egyé­niségünk, állami létünk hü kifejezője, az állami eszmének fő és élő jelképe, (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) e nemzet múltjának, dicső emlékeinek, vágyainak, érzéseinek, lakosai összetartozandóságának és mindannak, a mi egy nemzet előtt nagy és szent, lehet kifejezője, hir­detője, élő tanúbizonysága. (Elénk tetszés, he­lyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Vak, a ki nem látja! Thaly Ferencz: Nincs,úgyszólván,fontosabb és mellőzhetetlenebb feltétele egy nemzet élet­képességének, mint állami nyelvének ápolása, védelme és virágzóvá tétele, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és az egységes nemzet fogalma nem ölt való alakot, az állameszme elhomályosul ott, a hol az állam nyelve a maga fenséges polczára nem helyeztetik és hol annak a leg­szélsőbb határokig vitt kiterjesztése és tiszte­letben tartása elmulasztatik. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) És, t. képviselőház, a magyar nemzetnek a maga államalkotó és államfentartó magas feladatában önmaga iránti elengedhetet­len követelménye, hogy jelenét erősitse, jövőjét biztositsa, hogy elérje azt, hogy a magyar nyelv legyen az államnyelv az államélet minden te­rén (Hosszas, élénk tetszés és helyeslés a szélső­baloldalon.) és igy a hadseregben is. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Madarász József: Az államélet minden ágában! Thaly Ferencz: Ma, t. képviselőház, tulaj­donképen a közös hadsereg a fő germanizáló elem ebben az országban. (TJgy van ! a szélso­baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Ez a legfőbb akadálya, t. honvédelmi miniszter ur, a nem­zetiségi kérdés megoldásának. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert, hogy szeresse, hogy tisztelje, t. képviselőház, az a tót, vagy oláh ajkú ujon ez az állam nyelvét, midőn azt kell látnia, hogy a hadseregnél azt a nyelvet semmibe sem veszik; (Igaz! TJgy van ! a szélső­baloldalon.) midőn a magyar nyelven, polgári ruhában jelentkezőt is becsukják; s midőn azt kell látnia, hogy azon a nyelven ott a hadsereg­nél nem boldogul, nem is hiszi el, hogy a ma­gyar az állam nyelve, mert hiszen a nemzet fizetett hMatalnokai, a katonatisztek sem beSzéllk azt; ez az ujoncz csak azt érzi, hogy ő a császár katonája, annak a kenyerét eszi. (Igaz! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Ezen a szégyenteljes állapoton változtatni kell és változtatni lehet, t. ház. (Halljuk! Hall­juk! a szélsobaloldalon.) Csak egy erőteljes lé­pésre van szükség; az alkalom itt van rá. Mondja ki a nemzet törvényhozása, hogy addig egyetlen egy ujonezot nem ad ennek a hadseregnek, mig a; nemzeti becsületen ejtett sérelmet nem orvo­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET, soljátok. (Élénk tetszés és helyeslés a szélso­baloldalon.) Mert, igen t. miniszter ur, a nemzet becsületén ejtett folt ez ; (TJgy van ! TJgy van! a szélsobaloldalon.) mert csak meghódított nép tűrheti el azt, hogy anyanyelvét, az állam hMa­talos nyelvét mellőzzék. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon) És ezt a kérdést elformulázni és elpaktálni nem lehet, mert a mi egy nemzetnek életszükség­lete, az állameszme elengedhetetlen követelménye, ebből engedményt tenni a gyengeség, a sorvadás jele, a mely a pusztulás biztos csiráját hordja magában. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Nem igy jár el Oroszország Lengyelország­ban, nem igy jár el Németország Pozenben! Vagy talán minket Bécsben meghóditott tarto­mánynak tekintenek ? Az az egy bizonyos, hogy lassankint csak önmagunkat hitegetjük azzal, hogy önállóak vagyunk ! Önállóak voltunk 1867-ig, az államiság minden attribútumával, mig ma egy álparlamentárizmussal, alkotmányszerü abszolu­tizmussal kormányzott ország vagyunk, belügyi autonómiával, a mely csak arra szolgál, hogy megfizessük az évről-évre fokozódó hűbérterhe­ket. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) A midőn kormányférfiaink nem restelik még a törekvést, még a politikát is, a mely a nemzet jogainak visszaszerzésére irányul, kalandosnak bélyegezni, sőt, a mint a t. miniszterelnök ur, bár tegnap tiltakozott ellene, mondotta 1902. május 14-én, hogy tekintse bár végig akárki a törvényeket és az országgyűlési iratokat, látni fogja, hogy tel­jesen önálló, független magyar hadsereg létezé­sének nyoma sincsen azokban . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Nem beszéltem arról, hogy nem volt joga, de hogy különálló magyar hadsereg a maga igazi értelmében nem volt soha, 1848 előtt sem és czitáltam erre nézve Deák Perenczet! Thaly Ferencz : Deák Ferencz azonban mon­dott egyebet is 1861-ben . . . Pap Zoltán: Azt is czitálja a miniszterel­nök ur! Thaly Ferencz: ügy látom, hogy kormány­férfiaink nem egészen jól ismerik, vagy elfelej­tették a nemzet utolsó háromszázados történel­mét! Egy mondattal ki lehet azt fejezni: Qaid­quid delirant reges, plectuntur AchMi! Beőthy Ákos: TJgy érti, hogy quid-quid delirant ministri! (Derültség.) Thaly Ferencz: A nemzetnek utolsó három­százéves történelme tényleg nem egyéb, mint folytonos önvédelmi harcz a törvényhozásban és a hareztéren egyaránt a nemzet jogainak védel­mében. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Nem akarom a t. ház figyelmét még azzal is igénybevenni, — meg is tették már többen, igy Bizony Ákos t. barátom az indemnity-vitá­nál, megteszik valószínűleg még ezután is töb­ben — hogy kezemben a Gorpus Jurissal mu­tassam ki a nemzetnek soha kétségbe nem vont

Next

/
Thumbnails
Contents