Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

124 2l2. országos ülés 190.Í február 21-én, szombaton. leszámítolom, habár semmiféle bankokkal nem vagyok összeköttetésben, és kijelentem ezek szerint, hogy a mi előadásaink legnagyobb részére nézve nem is czáfolt meg bennünket a t. képviselő ur. (Helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Alaptételéül azt választotta beszédének, hogy objektMitással akar beszélni. Hát, t. ház, az objektMitást eddig az ellenzék meg nem sértette. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem? Várady Károly : Megengedjen az igen t. miniszter ur, hogy ha valaki objektív nem volt, akkor nem az ellenzék, nem mi voltunk azok, hanem a miniszter ur ment azokon a határokon túl, a melyeknél az objektMitás megszűnik. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindig én voltam a bűnös régóta! Várady Károly: Ezek szerint, t. miniszter ur, legyen kegyes a tanítást elfogadni gróf Tisza Istvántól. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiszen mi egyetértünk! Várady Károly: Azt is mondta Tisza István képviselő ur, hogy egyetlenegy kérdést, egy momentumot akar kiragadni az egész vitából: azt, hogy idegen czélok, idegen érdekek számára kérik-e ezt a pénzt, ez ujonczokat vagy nem ? Hát nekem az az alázatos és őszinte meggyőződésem, hogy igenis ez a javaslat teljesen idegen érdekeket követ, és nem találni benne sehol megvédelmezését a magyar nemzeti jogoknak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaldalon.) Hiszen az a hallgatás, a melyet a t. miniszter ur és a t. előadó ur is méltóztattak tanúsítani, a mikor beadták ezt a javaslatot, e mellett szól. Csak akkor, mikor gróf Zichy Jenő kilépett, állott elő a t. miniszter ur a nemzeti követelésekkel, csak akkor hozta szóba a nemzeti jogokat. Beszédem további folyamában, ha az idő megengedi, ki fogok arra terjeszkedni, hogy igenis idegen érdekekért, idegen czélokért kérik ezeket a ujonczokat, idegen érdekekért akarják a nemzetet megterhelni ezen súlyos kiadásokkal. Mert csak akkor lehetne magyar nemzeti érdekekről szó, hogyha nem volnának azon nemzeti jogok megsértve, a melyeket már annyi idő óta ugy, mint most is felhozunk, a melyeket felhoz minden esztendőben az ellenzék. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a ki az u. n. közös hadseregnek hMe, annak le kell mondania, arról, hogy a magyar hadsereg hMe legyen. Sajátságos és különös kijelentés, hogy valaki ne a közös hadseregről mondjon le a magyar hadsereg végett, hanem a magyar hadseregről mondjon le a közös hadsereg végett! Ez szintén ellenkezik legalább a 67 előtti nemzeti felfogással, mert akkor megkövetelte a törvényhozás a magyar államnak egyik legfőbb attribútumát, a magyar hadsereget, s nem mondták, hogy le kell arról mondani ilyen szelid és félénk felfogások miatt. Azt is mondta a gróf ur, hogy a nemzet többsége a közösséget kívánja. Ez irányban már igen sok felszólalás történt és mindig igazoltuk azt, hogy a parlament többsége igaz többségét képviseli azoknak, a kiket a mi szűk választási rendszerünk a választói joggal felruházott, de ez nem tekinthető a nemzet valódi akaratának, mert legalább is két-három miUió polgár van a választói jog keretén kMül. Azt tehát nem lehet mondani, hogy a mit 1867 óta a szabadelvüpárti többségek műveltek, az feltétlenül a nemzet többségének akarata, mert ezt csak akkor lehetne elfogadni, ha a nemzet mindazon rétegei bírnának választói joggal, a melyeknek birniok kellene és ha nem volnánk Európának a választási jog tekintetében legnyomorultabb országa, a hol a választói jog a legszűkebb keretekre van szorítva. Azt is mondta a t. képviselő ur, hogy a részünkről eddig felszólaltak igyekeztek beigazolni azt, hogy a 67-iki törvény alapján is sérelmes a mai helyzet. Felhozta azt, hogy ez nem lehet való azért, mert azok hajtották végre a törvényt, a kik megalkották. Ebben sincsen igaza a t. képviselő urnak, mert körülbelül 1875-ig a hadsereget illető javaslatok elnevezése kérdésében is egészen más volt az eljárás, mint azóta, a mióta nem ugyan ő, hanem egy hozzá igen közel álló egyéniség vette át Magyarország politikai vezetését. Nem akarok mindenre kiterjeszkedni, a mit t. képviselőtársam mondott, mert hiszen beszédem, a melyet elő kívántam adni, amúgy is czáfolat neki is, igy tehát csak a leglényegesebb részeket emelem ki. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a király és nemzet sokszor nem tudták egymást megérteni, de végre elődeink mégis visszatértek a békére. Igaz, nem tudták egymást megérteni, ma sem értik meg egymást. De annak, hogy a békére visszatértek, mindig igen nagy politikai következményei voltak. Beőthy Ákos igen szépen adja elő, miként haladtunk folytonosan előre, daczára annak, hogy pl. 1711-ig a dinasztia folyton fegyverre kelt a nemzet ellen; de hiába kelt fegyverre, mert a kuruez világ útját állta. Igaz, hogy 1711-ben megszűnt a kuruezok fellépése, de csak azért, mert a dinasztia is megszűnt fegyverre kelni a nemzet ellen. Nem is azért szűnt meg ez a harcz, mintha talán megértették volna egymást, hanem azért, mert a dinasztia ereje, a melyet a nemzet ellen harezba vitt, mindig csökkent. így pl. 1711-től 1848-ig folytonosan látjuk a pátens-politikát, a Staatsrath-politikát; 1848-ban azonban mégis rálépnek az alkotmány alapjára, és habár később ismét letérnek róla egy időre, formailag ma is rajta állanak, s csak az a sérelmünk, hogy alkotmányunk lényege ma sincs helyreállítva. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sok megjegyezni valóm volna még gróf Tisza István képviselőtársam most elhangzott