Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-212
212. országos ülés 1903 február 2t-én, szombaton. 125 beszédére; (Halljuk 1 Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy csak egyet emlitsek: különösen feltűnt nekem az, hogy ő elibünk állította ideáltant az olasz és a német nemzeti egységet. A t. képviselő urnak tehát ideálja a nyugati népek függetlensége, ideálja az olasz és a német egység, de a magyar nemzet egysége, a maga minden vonatkozásában, a t. képviselő ur politikájából, beszédéből és felfogásából teljesen hiányzik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Több megjegyzésem volna még t. képviselőtársam beszédére, ezeket azonban mellőzöm, minthogy beszédem tulajdonképen czáfolatát fogja képezni az ő beszédének is, s igy nem szükséges azzal külön foglalkoznom. Molnár Jenő: Maga magát czáfolja meg ez a beszéd! Várady Károly: Mielőtt azonban beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, a melynek folyamán Andrássy Gyula képviselő ur beszédével is foglalalkozni szándékozom, két megjegyzést kell tennem: (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az első megjegyzés arra vonatkozik, a mi úgyszólván nap-nap után történik az osztrák Reichsrathban. (Igaz! Ugy van! Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő : Valósággal botrány ! Várady Károly: Mi folytonosan figyelemmel vagyunk arra, hogy az osztrák dolgokba ne avatkozzunk bele, és ez az egész ház véleménye, pártkülönbség nélkül. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ezzel szemben mit látunk ? (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Látjuk azt, hogy odaát tegnap is, tegnapelőtt is, és valószínűleg továbbra is, folytonosan beleavatkoznak abba, a mi Magyarországon történik. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és teljesen jogtalanul, telje sen tapintatlan módon teszik ezen megjegyzéseket, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Szemtelenül! Várady Károly: Lueger ur volt az első, a ki a mi honvédelmi miniszterünkhöz kollegául csatlakozott és a kinek a Reichsrath tegnapelőtti ülésén tartott beszédéről a lapok következőleg irnak (olvassa): »Lueger kijelentette, hogy pártja nevében megszavazza a javaslatot,« — t. i. azt a javaslatot, a mely előttünk is fekszik — »mert a kormány felvilágosításai megnyugtatták. — Pártja határozatára — úgymond — a magyarországi események is befolyással voltak. Ott az utóbbi időben egészen hihetetlen dolgok történtek* — t. i. Magyarországon.— »Mi mindnyájan a hadseregben osztrákok vagyunk;* — mondja ő — »ha önök olvassák, miképen gyalázzák Magyarországon a hadseregünket* — tehát az ő hadseregüket — »miképen gyalázzák ott Ausztria lobogóját,* — ebben igazsága van, mert ausztriai lobogó az — »hogyan követelik a zászlók és jelvények megváltoztatását csupán azért, hogy minden hadnagy is tudatában legyen annak, hogy ő első sorban magyar: . . . ugy kötelesség gondoskodni arról, hogy itt ebben a házban ily törekvésekkel a leghatározottabban szembeszálljunk. Ebben a házban az osztrák eszmét kell képviselni. Hadseregünknek nem szabad egyoldalú magyarrá válnia. Hadseregünknek meg kell maradnia közösnek, a császár hadseregének, a mi eddig volt. Ezt semmi körülmények közt sem szabad megingatni. Ezért pártom nevében a következő határozati javaslatot ajánlom elfogadásra: A ház elhatározza, hogy felhívja a cs. k. kormányt, hogy a hadsereg közösségéhez a legnagyobb határozottsággal ragaszkodjék és minden esetleges kísérletet a zászló, vagy jelvények megváltoztatására határozottan visszautasitson « Pozsgay Miklós: Mit szól ehhez a t. túloldal? Várady Károly: El tudnám még olvasni itten báró Morsey beszédét is, a mely azonos a kormánypárt részéről itt elhangzott felfogással. (Halljuk! Halljuk!) Báró Morsey a következőképen nyilatkozott (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Ebben a parlamentben a lajtántúlí eseményekre való tekintettel is teljes nyomatékkal kell kifejezni, hogy az osztrák parlament nem hajlandó megengedni« — mintha tőle függne — ^hogy a hadsereg egységét bármily tekintetben megingassák. A mi Magyarországon történt, az az összes osztrák hazafiak lángoló tiltakozását idézi elő!« Molnár Jenő: Osztrák hazafi! Olyan is van ? Várady Károly: »Meg kellett érnünk, hogy a horvát bán a magyar soviniszták parancsára levette a fekete-sárga zászlót, a mely Zimonyban a magvar és horvát zászló között lengett.« Kubik Béla: Nem-is igaz! Bár ugy volna! Várady Károly: »Évek óta megszoktuk, hogy ezt a fekete-sárga zászlót Magyarországon gyalázzák.* Fogjuk továbbra is, »Ez a fekete-sárga zászló nekünk dicső emlékünk, a mely belenőtt szMünkbe. Ha látjuk, hogy ez a zászló gyalázkodásnak van kitéve, ugy ünnepélyesen óvást kell tennünk az ellen. Van egy határ, a melyet nem szabad túllépni. Most bebizonyul, mennyire téves volt e tekintetben a legcsekélyebb konczessziót is tenni. Kitűnik ma, hogy mily következményeket vonnak maguk után Apponyi gróf ambicziói. Ma a zászlóhoz és jelvényekhez nyúlnak és meg akarják ingatni a hadsereg egységét, magyar nemzeti hadsereg követelményével lépnek fel« — mintha azt mindig nem követeltük volna — »sőt annyira jutott a dolog, hogy már az osztrák-magyar monarchia nevét is perhorreszkálják.« Én, a mint előzőleg is mondottam, mindehhez csak azt a megjegyzést fűzöm, hogy ezek az ott elhangzott kijelentések teljesen tapintatlanok és jogtalanok, mert abba, hogy mi mit beszéljünk, mit kívánjunk, és miért küzdjünk, semmiféle osztrák képviselőnek nincsen beleszólása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!)
