Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-212
Í20 212. országos ülés 1903 február 21-én, szombaton. De az ország érdekében kérem önöket, ne válaszszanak támadásaik czélpontjául egy olyan tényezőt, a mely kMül kell, hogy álljon a mi küzdelmeinken. (Hosszantartó, élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és felkiáltások: Éljen a király! Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ne szerezzék meg a magyar nemzet esküdt ellenségeinek azt az elégtételt, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hogy kárörömmel mutathassanak rá: íme, ilyen köszönettel fizet a magyar nemzet királyának! (Elénk tetszés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj és élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Mi nem köszönhetünk neki grófságot! Semmit! (Folytontartó nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon.) Pap Zoltán: Tiszti felfogás ! (Folytontartó, nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! (Folytontartó, nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, Pap Zoltán képviselő ur! (Zaj.) Pap Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék nyugodtan lenni! r (Folytontartó, nagy zaj a szélsőbaloldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Halljuk ! Halljuk!) Csendet kérek, t. képviselő urak! (Folytontartó, nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán képviselő urat már harmadszor kérem, méltóztassék nyugodtan lenni. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Ez az utóajánlat! (Folytontartó, nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elénk felkiáltások a jobboldalon : Halljuk! Halljuk !) Pozsgay Miklós; Mi nem járunk Bécsbe! (Folytontartó, nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, Pozsgay képviselő ur. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: Én igyekszem a magam meggyőződését objektMe kifejteni. (Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon.) Azt hiszem, hogy . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Pap Zoltán képviselő urat utoljára kérem, méltóztassék nyugodtan lenni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Utoljára ?) Rákosi Viktor: Le tetszik talán mondani az alelnökségről ? (Derültség.) Gr. Tisza István: Igyekszem nyugodtan kifejteni a magam objektív meggyőződését és azt hiszem, a velem szembenülő t. képviselőtársaim közül nem bántottam senkit. Én arra kértem t. képviselőtársaimat, méltóztassanak annak idején — hiszen módjuk van benne — megczáfolni azt, a mit tévesnek tartanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth Gyula: Nagyon könnyű lesz! Gr. Tisza István: Méltóztassanak azonban megengedni, ha biznak az igazság erejében, hogy nyugodtan, békében kifejthessem nézeteimet. (Tetszés jobbfelöl.) Kubik Béla: Tiltakoznunk kell ellene. (Ellenmondás a jobboldalon.) B. Feilitzsch Arthur: Mi ellen? Gr. Tisza István: Ismétlem: király és nemzet megértették egymást, (Ugy van! a jobboldalon.) a magyar nemzet visszanyerte önrendelkezési jogát, visszanyerte azt a nemzeti erőt, a mely hosszú századokon át a védekezés, a sérelmi politika czéljaira volt lekötve s azt a nemzeti erőt_ most produktív munkára használhatja fel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: Most is ott vagyunk, a hol akkor voltunk! Gr. Tisza István : Ugyanaz a fordulat, a mely a belpolitika terén beállott, konstatálható a monarchia külpolitikájában is. Azok a világot átalakító nagy események, a melyek az egységes nemzet és olasz birodalom megalakítására vezettek, korszakot alkottak a mi monarchiánk politikai helyzete, politikai czéljai, politikai feladatai tekintetében is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Engedelmet kérek, ez Magyarország és nem monarchia. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Nem a monarchia képviselője! Elnök csenget.) Báró Morsey beszélhet igy! Gr. Tisza István: Megszűntek mindazon politikai czélok, a melyek a magyar nemzet érdékkörétől távolabb álltak és ma ennek a monarchiának a külpolitika terén egyetlenegy olyan czélja, olyan aspirácziója nincsen, a mely a magyar_ nemzet létérdekeMel ne volna összeforrva. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Másrészről ugyanezek az ujabbkori események, ujabb forrongások, ujabb veszedelmek forrásai lettek épen abban az érdekszférában, a mely mihozzánk Magyarországhoz esik legközelebb. A XIX. század a keleti kérdést hozta életre. Az a korhadó proczeszszns, a mely Törökországban beállott és az orosz hatalomnak feltartózhatatlan, következetes közeledése Konstantinápoly felé, ujabb veszedelmeket, ujabb krízist, bonyodalmat teremtett. (Ugy van! a jobboldalon.) Ujabb veszedelmet, a melylyel szemben állást kellett foglalnia — mondhatom — Európa minden nagyhatalmának, de a mely talán mindenek között legközelebbről az osztrák-magyar monarchiát és a monarchiában is_ bennünket Magyarországot érdekel. (Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Thaly Kálmán: Provinczia vagyunk mi ? Gr. Tisza István: Megindult a védekezés. Az első jelszó, a mely alatt megindult, a török birodalom integritása volt. Az események mihamarább beigazolták, hogy ez tarthatatlan dolog, hogy ez ellentétben áll nemcsak a viszonyok természetes fejlődésével, hanem az általános emberi humanizmusnak, a szabadságszeretetnek azon szempontjaMal is, a melyek tűrhetetlenné teszik azt, hogy a Balkán félsziget népei azon járom alól ki ne szabaduljanak.
