Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-212

2í2. országos ülés 1903 február 21-én, szombatom 119 Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és a magyar nemzet azon majdnem legyőzhetetlennek látszó kettős feladat elé állíttatott, hogy mig egyfelől nyugaton keressen támaszt a török veszedelem ellen, másfelől azon segítség ellen, a mely a töröktől akarta megmenteni, védje meg a saját alkotmányát, jogait és nemzetét. (TJgy van! a jobboldalon,) És ezt nem is érhette el másként, mint hogy ketté kellett e maroknyi nemzetnek szakadnia, ki kellett abból Erdélynek mint egy külön államnak válni, hogy mintegy czitadelláját képezze a magyar nemzeti létnek és alkotmányos szabadságának, a melyből ujabb és ujabb kitörésekkel védje meg a nemzet jogait, szabadságait és alkotmányát. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez a küzdelem (Egy hang a szélsóbaloldalon: Még ma is tart!) teszi azon kor történelmét olyan érdekessé, olyan meghatóvá, olyan drámaMá, olyan megrázó hatásúvá, még ma is,.., Rákosi Viktor: Ez az a nagy per, a melynek soha sincs vége! Gr. Tisza István: .. . ugy, hogy talán a XVII-ik század korát kell tekintenünk ma is a magyar nemzet legfényesebb, legbámulatraméltóbb korának, mert bámulatos az az önfeláldozó hazaszeretet, az az életerő, az a szívósság és az az államférfiúi bölcseség, a melyet őseink abban a korban, annak iszonyú nehézségei közt kifejtettek. (Tetszés a szélsobaloldalon.) És, t. ház, a magyar nemzetnek azon nagy vezérei, azon nagy államférfiak, a kik több izben vMtak győzedelmes hadjáratokat a magyar alkotmányt fenyegető hatalom ellen, ezeket a győzedelmes hadjáratokat megint ujabb békekötéssel fejezték be. Visszavezették a nemzetet a trónhoz, helyreállították a régi alkotmányt, a régi kapcsolatot, mert meg voltak győződve róla, hogy bármennyi szenvedéssel, bármennyi megpróbáltatással, bármennyi küzdelemmel járjon is, ez az egyedüli uta magyar nemzet lételének biztosítására. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a politikai gondolat, a mely dominált, aXVI. és XVII. században, az 1723-iki törvényhozásban tette le zárkövét, a midőn az elválaszthatatlanul együttbirtoklást és a kölcsönös védelem kötelezettségét iktatta törvénybe. Körülbelül ezzel az eseménynyel esik össze az utolsó győzelmes török hadjáratnak és az ország egész területe felszabadításának eseménye is, a melynek folytán a Balkán-félsziget helyzete bizonyos nyugvó pontra jut. A török hatalom megszűnik már hóditó, expanzív erővel bírni, de még elég erős arra, hogy nyugodt állapotokat teremtsen saját régi birtokában és az ott lenyűgözött népeket megmozdulni ne engedje. A magyar nemzet tehát saját érdekei közvetlen szempontjából nyugodtabb külviszonyok közé jut, de teljesítenie kell azokat a súlyos kötelezettségeket, a melyeket a közös védelem kötelezettsége hárit reá. A magyar nemzet királyai Európának messzefekvő országaiban birnak tartományokat, belesodortatnak az európai nagy háborúk majdnem mindegyikébe és a magyar nemzet hMen, önzetlenül, áldozatkészen veszi ki a részét ezekből a háborúkból, abból a dicsőségből, a melyet hadseregeink ott aratnak és kMeszi részét az áldozatokból és a szenvedésekből is. (Mozgás.) És ha annyi vihar, annyi megrázkódtatás után az osztrák-magyar monarchia ma is fennáll, mint európai nagyhatalom, ebben az eseményben a magyar nemzet ezen törhetetlen hűségének és áldozatkészségének oroszlánrésze van. (Ugy van ! a jobboldalon.) B. Kaas Mor: Az osztrákok ezt nem ismerik el! Gr. Tisza István: És apáinknak ez az áldozatkész, ez a hazafias magatartása mostan termi meg gyümölcsét. Lovászy Márton: Keserű gyümölcs! (Derültség a szélsobaloldalon.) Gr. Tisza István: Megtermi két irányban: Megtermi először azért, mert végre annyi szenvedés, annyi megpróbáltatás után király és nemzet megértette egymást. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a szélsobaloldalon.) Zboray Miklós: Láttuk a konverziónál! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Halijuk! Halljuk.') Gr. Tisza István : Ne tiltakozzanak ez ellen a mondás ellen! (Tetszés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Látni szeretnők ezt az állapotot!) Kubik Béla: Itt van e javaslat! (Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Tisza István: Ha bármi van a mai viszonyokban, a mi önöknek nem tetszik, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sok van!) ha bármi van, — legyen az sok, legyen az kevés — a mi nem tetszik: hiszen minden, a mi 1867 óta ez országban és ez országgal történt, minden a törvényes magyar törvényhozó-testület akaratából, és hozzájárulásával történt. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a szélsobaloldalon és felkiáltások: Alkotmányos abszolutizmus! Elnök csenget.) Itt volt és itt van a magyar kormány, a törvényes magyar kormány, a mely vállalja mindenért a felelőséget. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt volt és itt van a párt, a kormány háta mögött, a mely osztozik ezen felelőségben. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon. Egy hang balfelöl: Egyebekben is! Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk !) Támadjanak minket, vonjanak felelőségre bennünket, állunk elébe! (Élénk Jtelyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a szélsobaloldalon .)