Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-211

100 ?/í. országos ülés 1903 hazafi lelkét szomorúsággal töltötték el. A katonai szolgálatot nem szabad többé haszontalan tehernek, vagy merő játéknak tekinteni.« Ezt mondja a Bundesratb a maga milicz-katonaságáról. T. képviselőház! Én megengedem, hogy a fegyverrel való bánást, az egyszerű mozdulatokat meg lehet tanulni pár heti ujonczoktatás alatt is. De azt a szilárd megszokását a formáknak, azt a biztos tartást, azt a fegyelmet, azt a bizalmat a fegyverhez és a vezetéshez, a mely a katonai nevelés elengedhetetlen feltétele, nem lehet pár hét alatt elsajátítani. Már pedig, engedelmet kérek, nagy hadseregeknél ezekre feltétlenül szükség van, mert különben a legkisebb zavar óriási katasztrófákra vezet. Hiába hMatkoznak nekem a bur háborúra. Először is az guerilla-harcz volt, nem rendes háború: másodszor ott kis erők állottak egymással szemben. De mozgósítsuk csak a magunk millió katonáit; hogy itt mit fog szülni egy pánik, az beláthatatlan. Ott százezrek és százezrek fogják egymást agyongázolni, hogy ha kellő fegyelem, kellő szilárdság és kellő gyakorlottság nem lesz. Igenis a milicz-rendszert, mondom, manapság különösen a nagyobb államokban fentartani nem lehet. Igenis fenn lehet tartani a keretrendszert, t. i. hogy a tisztikar és az altisztek állandóan szolgálnak és képezik az erős kereteket, a melyeknek az a hMatásuk, hogy az ország védképes fiatalságát egymásután befogadják magukba és kiképezzék, (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) egyiket hosszabb, másikat rövidebb időre. Meg vagyok győződve, hogy a gyalogság egy esztendő alatt teljesen kiképezhető, és két évnél több a lovasságnál sem lesz szükséges: (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a mi a fő, ez nem fog nagy békelétszámmal, tehát nem fog nagy kiadással járni. (Ugy van! Ugy van! a szásöbaloldalon.) T. képviselőház! Solymossy Ödön igen t. képviselőtársam azzal kezdte beszédét, hogy (olvassa): »Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára térnék át, kijelentem, hogy a t. ház idejét elsősorban is azért veszem igénybe, hogy a törvényjavaslatra vonatkozó álláspontomat fejtsem ki, másodszor pedig azért, hogy egyéni nézetemet és kérésemet is terjeszszem a t. ház elé, mert méltóztatik tudni, hogy az a képviselő, a ki nem tagja a delegácziónak, minden olyan kívánságát és nézetét, a melyek az ilyen természetű javaslatokra vonatkoznak, csak itt a t. ház előtt fejtheti ki. Különben t. túloldali képviselőtársaim óhajának is meg akarok felelni, a kik már sokszor hangoztatták, hogy az ilyen javaslatok tárgyalásában azon párt egyes tagjai is részt vegyenek, a melynek én is egyik szeszerény ta.gja vagyok.« Tehát a t. képviselő ur részben azért szólalt fel, hogy a mi kívánságunknak, a mi óhajtásunknak feleljen meg. Azt hiszem, hogy ezt kötelességünk viszonozni annyiban, hogy az ő felszólalásával legalább futólagosan foglalkozzunk. február 20-án, pénteken. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) és miután ezt igen t. elvtársaim még nem igen tették, igyekszem ezt a mulasztást pótolni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) A t. képviselő ur mindenekelőtt azt mondja, hogy készülnünk kell, mert egész Európa mozog, mindenütt készülnek, mi sem maradhatunk hátra; és felhozza az ijesztő példákat, az egyiket a másik után. Azt mondja, nézzük csak a görögöl et. A görög hadseregben, a mint méltóztatik tudni, az aktM tiszteknek jogában áll a politikában is részt venni; de máris belátták a görögök, hogy az a katonatiszt, a ki politizál, nem felelhet meg hMatásának ugy, mint az a tiszt, a kit elvonnak a politikától, tehát azon vannak, hogy megtiltsák a politizálást. Azt hiszem, hogy azért még csak nem kell nekünk a létszámot felemelnünk, mert a görög tisztek ezután nem fognak politizálni. (Derültség a szélsöbalóldalon.) A mieink különben nem is politizálnak. Egyébiránt azt hiszem, hogy Görögországgal nem vagyunk konfliktusban és nem igen fog köztünk a dolog háborúra kerülni. (Derültség a szélsöbalóldalon.) HMatkozik azután Prancziaországra, Németországra, Oroszországra és azt mondja, hogy mindenütt készülnek, sőt még Amerikában is. Hát én elhiszem, hogy készülnek, de nekik megvan rá a jó okuk, a mint nekünk megvan az ellenkezőre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Hát a franczia és a német miért fegyverkezik? Azért, mert az egyik arevanchera készül, a másik a renvanchetól fél. Ezért őrzik egymást fegyveres kézzel a határon, ezért néznek folytonosan fenyegetve szembe egymással. De nekünk ilyen dolgunk nincsen senkMel. Tőlünk is vettek el tartományokat, de mi ebbe belenyugodtunk, mi a revanche-ról nem álmodozunk, ne is álmodozzunk. Azután Franczia-, Német- és Oroszország expanzív hatalmak, a melyek terjeszkedni és hódítani vágynak, és a világ mind az öt részébe szétbocsátják csajkáikat, mindenütt tapogatóznak, puhatolóznak, foglalnak és telepítenek. Nekünk ilyen vágyaink nincsenek, kedvünk sincs hozzá, de meg a monarchia szervezete, maga a dualizmus kizárja azt, hogy ilyen aspiráczióink legyenek. Hiszen Boszniával sem tudunk mit csinálni, ott lóg ég és föld között, nem tudjuk sehová sem bekebelezni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Szóval mi sem bántunk senkit, minket se bántson senki; nem is akarnak bennünket bántani, hála Istennek, egész nyugodtan élhetünk; akkor minek nekünk ez a nyakra-főre való készülődés? Azt hiszem, hogy különösen most. a mikor annyi mindenféle dolog jött úgyis elő, a legtapintatlanabb eljárás volt ezt a javaslatot a ház elé terjeszteni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbalóldalon.) Azt mondja a t, képviselő ur, hogy okvetlenül szükség van az ujonczlétszám emelésére, mert azt mondja, a vezető parancsnok - ugyszól-