Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.

Ülésnapok - 1901-211

211. országos ülés 1903 február 20-án, pénteken. 101 ván nem is képes kikalkulálni, hogy az embert tanitsa-e előbb, vagy a lovat, és gyakran előfordul, hogy az a csapatparancsnok csak oly csekély létszámmal tudott kMonulni, hogy könynyen megesik, hogy szétküldve az elő- és utóvédet, valamint a tábori őrsöket, csak egypár embere marad vissza. Engedelmet kérek, én nem tudom, megtörtént-e ez, vagy csak az igen t. képviselő ur képzeletében létezik, de borzasztó ügyetlen parancsnok az, a ki ugy jár, hogy szétkiildi minden emberét, aztán utoljára maga marad. Hiszen engedelmet kérek, nem oly csekély az a mostani békelétszám! A közös hadsereg gyalogságánál van századonkint 86, a lovasságnál 117 ember, holott a magyar kir. honvédségnek a gyalogságnál 29, a lovasságnál 48 ember. És a honvédség mégis tud gyakorlati eredményt produkálni; a közös hadsereg pedig háromszoros létszámmal sem tud? Azt mondta a t. képviselő ur, hogy a közvélemény sokkal súlyosabbnak tekinti ezt a javaslatot, mint a milyen voltaképen, mert hisz, azt mondja, oszszuk fel ezt az ujonczlétszámemelést, a mely Magyarországra körülbelül 12.000 embert jelent, s majd meglátjuk, hogy egy falura nem esik csak fél ember; mMel pedig fél ember nem ember, hát e szerint semmi sem esik. (Derültség a szélsőbaloldalion.) Bocsánatot kérek, ez igen szép számítás, de hát azt hiszem, egy kicsit sántit, mert azt a 12.000 embert mégis csak ki kell állitani, és annyMal mégis csak kevesebb marad otthon. Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy azért is jó lesz az a létszámemelés, mert a szegény embernek hiába volt más igénye arra, hogy a fiát kibocsássák, nem bocsáthatták ki. Az a szegény ember — úgymond — nem képes a fiát kimenteni, holott az egész község mellette bizonyít, hogy tényleg súlyos beteg és hogy minduntalan összeesik. Most, ha ez a törvényjavaslat életbe lép, majd aztán segítve lesz rajta. Engedelmet kérek, lehet itten akármennyi ujoncz-többlet, azért azt a szegény embert akkor sem igen fogják megszánni. Ha neki törvénves joga van fiának kiszabadításához, kiszabadul a fia most is; ha pedig nincs ahhoz joga, ott fog az ezután is maradni. (Igaz! ügy van! a szélsobáloldalon.) Münnich Aurél előadó: Méltányossági okokból is van felmentés! (MlenmondásoJc a szélsőbaloldalon.) Bizony Ákos: Van azután a t. képviselő urnak egy rendkívül fontos argumentuma. Azt mondja ugyanis, hogy meg kell szavazni e javaslatot azért is, mert — úgymond — (olvassa): »ezenkívül még okvetlenül fel kell hozni enyhítő körülmény gyanánt azt. hogy az igen t. miniszter ur mindenféle kedvezményt megad; pl. respektálja a véderő-törvény 31., 32., 33. és 36. §-ainak rendelkezéseit.* Tehát, t. képviselőtársam nézete szerint rendkívüli kedvezmény a miniszter ur részéről — a mit nekünk a törvényjavaslat megszavazásával kell viszonoznunk — az, hogy ő a törvény rendelkezéseit respektálja. (Derültség a szél-söbaloldalon.) Ez mindenesetre sajátságos felfogásra vall; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de én részemről e felfogást nem tehetem magamévá. Pozsgay Miklós: Milyen nagylelkűség! Bizony Ákos: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a gyalogságnál csak be lehetne valahogy hozni a kétéves szolgálatot, de a lovasságnál az már teljesen lehetetlen. Hát miért nevezik a magyart lóra termett nemzetnek? Miért gúnyolnak bennünket a külföldiek is csikósoknak, gulyásoknak? Sorozzák csak be a lovassághoz azokat, a kik értenek a lóhoz, a kik meg tudják ülni, s meglátják, hogy ki lehet képezni azt a legényt két év alatt a lovasszolgálatra épen ugy, mint a hogy az a gyalogosszolgálatra kiképezhető. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ne a hegyi vidékekről szedjék a lovasságot! Bizony Ákos: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy hiába hMatkoznak a honvéd-lovasságra, mert csak látszik, hogy az olyan jó, de üljünk csak fel a lovára, mindjárt meglátjuk, hogy nem jó az. Erre megjegyzem, hogy annak a katona-lónak nem kell tudni épen walzert tánczolni, (Derültség.) mert a háborúban sokszor lesz szükség arra, hogy tanulatlan lovakat is használjanak. Hiszen az angolok tizezerszámra hordták Afrikába a lovakat; egyik sem volt kitanítva, hanem azért jó katona azzal a lóval is teljesiti kötelességét. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tessék csak megpróbálni! B. Solymossy Ödön: Különösen, ha kötekedő az a ló! Pozsgay Miklós: Egy bácskai gyerek kötőféken is elmegy azzal a lóval! Bizony Ákos: A t. képviselő ur egész hoszszu litániáját sorolja fel annak, hogy mi minden történik azzal a szegény huszárral attól kezdve, hogy a »fejét« levágták! (Derültség a baloldaloit.) Elhiszem, hogy sok mindent kell annak a huszárnak megtanulni; de hogy ahhoz épen három esztendőre legyen szükség, azt már nem vagyok hajlandó elhinni. Tessék elhinni, hogy ha az a huszár csak két évig szolgál is, mindezt megtanulja, és azonkívül marad ideje még arra is, hogy a dajkáknak a gyerekeket ringatni segítsen. (Elénk derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha muszáj, két hét alatt is ki kell képezni! Bizony Ákos: Minthogy az idő nagyon előrehaladt, nem foglalkozhatom sokáig Solymossy Ödön t. képviselőtársam beszédével; pedig sajnálom, mert arra még igen sok megjegyzésem lett volna. (Halljuk! Halljuk! a szélsobáloldalon.) Csak egyet. A t. képviselő ur egyik erős argumentumául azt hozza fel, hogy