Képviselőházi napló, 1901. XII. kötet • 1903. február 17–márczius 7.
Ülésnapok - 1901-211
Sí/, országos ülés 1903 február 2Q-án, pénteken 9? nyitené minden egyesnek a terhét, és igy az a teher arányosabban oszlanék meg. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A mi pedig azt az ellenvetést illeti, hogy ezáltal sokkal több munkáskéz vonatnék el az országtól, ez nézetem szerint nem áll, mert az, hogy mennyi munkáskéz vonatik el a hasznos foglalkozásoktól, nem az ujonczlétszám nagyságától, hanem a békelétszámtól függ. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon. Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint a felemelt ujonczlétszám mellett is lehetséges a békelétszánmak nemcsak a mostani nMón való megtartása, de annak leszállítása is. Nekem az a meggyőződésem, hogy leghelyesebb volna kimondani azt, hogy a szolgálati idő maximuma két év, de mihelyest valamely ujoncz annyira ki van képezve, hogy eleget képes tenni a maga kötelezettségeinek, akkor, a mikor katona (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és hogy az ellenség előtt hasznos szolgálatot tenni képes: akkor azt azonnal szabadságolni kell. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) És akkor meg vagyok róla győződve, hogy a legénység túlnyomó része egy esztendőnél tovább szolgálni nem lesz kénytelen. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen egy esztendő alatt az egyéves önkéntesekből tiszteket képeznek, már pedig semmMel sem könnyebb az intelligens elemnek egy esztendő alatt magát tisztté képezni, mint annak a közönséges földművesnek egy esztendő alatt megtanulni annyit, a mennyire a közlegénynek szüksége van. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azután meg ha katona tudja azt, hogy mihelyest ki van képezve, őt azonnal szabadságolják, ez olyan ösztönzés lesz rä nézve, a mely mindennél jobban fogja előmozdítani a tanítás eredményét. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Szó lévén a kétéves katonai szolgálatról, legyen szabad ebből az inczidensből kiindulva némi megjegyzéseket tennem részint az előadó ur és az általa képviselt bizottságok, részint a honvédelmi miniszter urnak amaz állítására. hogy a kétéves katonai szolgálat óriási anyagi áldozatokkal is jár. Engedelmet kérek, ennek semmiféle alapja nincs. A kétéves katonai szolgálat nem jár teheremeléssel, sőt ellenkezőleg tehercsökkentéssel jár. HMatkozás történt már itt a házban arra, hogy Poroszországban már volt egyszer kétéves katonai szolgálat 1832-ben és az tartott 1851-ig. Hát Poroszország 1832ben miért hozta be a kétéves katonai szolgálatot ? Azért, mert pénzügyi ereje nem volt elég erős arra, hogy a hároméves katonai szolgálatot kibírja és takarékossági szempontból ment át a kétéves katonai szolgálatra; és csak akkor tért ismét vissza a hároméves katonai szolgálatra, midőn financziális ereje meggyarapodott és már a nagyobb katonai terheket is elbírta. Ez világos példa arra, hogy a kétéves katonai szolgálati idő nem jár okvetlenül teheremeléssel, sőt ellenkezőleg még megtakarítással. Nagyon KÉPVE. NAPJLÓ. 1901 1906. XII. KÖTET. természetes, hogy ha a kétéves katonai szolgálatot összekapcsolják egy óriási békelétszámemeléssel, hogy akkor több kiadás van; de arra semmi szükség nincs, mert kétéves katonai szolgálat lehetséges nem felemelt, de leszállított béke-létszám mellett is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: Ez a helyes katonai politika! Bizony Ákos: T. képviselőház! Legyen szabad most egypár megjegyzést tennem a véderőbizottság és a pénzügyi bizottság jelentésére és ezzel kapcsolatosan természetesen az előadó ur beszédére is. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Avéderő-bizottság jelentése azt mondja: »Ezen ujonczjutalék azóta változatlan maradt — t. i. 1889 óta — daczára annak, hogy időközben csaknem évenkint uj és uj szervezetek lettek a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság által megszavazva, a melyek létszámemeléseket foglaltak magukban.« Először is azt kérdezem, hol vették ezek az országos bizottságok azokat a jogokat, hogy olyan szervezeteket alapítsanak, a melyek létszámemelést vonnak maguk után? Hiszen az 1867 : XII. t.-cz. 12-ik §-a értelmében egyedül az országgyűlés jogosult arra, hogy megállapítsa a véderő-szervezetet, az ujonczlétszámot, a szolgálati időt; már pedig ezekből következik a békelétszám. A delegáeziónak tehát nincs joga olyant határozni, a mi a békelétszám emelését vonja maga után; ez határozottan törvényellenes. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Kubik Béla: De rábiztatják ezek a mamelukok! Bizony Ákos: És annál csodálatosabb ez, mert később ugyancsak ez a jelentés azt mondja: »Természetes, hogy ez a hadsereg harczképességére való tekintetből fenn nem tartható, miután a törvényes ujonczjutalék a rendszeresített békelétszám akadálytalan kiegészítésére ilyformán elégtelennek bizonyult, előállott annak elodázhatatlan szüksége, hogy a hadügyi kormány az ujonczlétszám emelését kérje a törvényhozástól.« Hát csak most vették észre ezt az igen t. véderő-bizottság és az országos bizottság ? Hiszen ezt nekik tudniok kellett volna már akkor, a mikor először hoztak oly határozatot, a mely létszámemelést vont maga után, nem pedig akkor, a mikor már 13.000 főre emelkedett az évenkinti hiány. Ez valóságos kijátszása az országgyűlés jogának ugy a hadi szervezet, mint a költségek megszavazása körül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Azzal indokolja a bizottság, az előadó ur és a honvédelmi miniszter ur a létszámemelés szükségét, hogy át kell alakítani a tüzérséget, aztán uj tipusu hajónemeket kell állítani s egyszersmind azt mondják, szükség van arra is, hogy szabadságolásokat nagyobb mértékben lehessen adni. A mi a tüzérség tökéletesbiíését illeti, az ellen nekem kifogásom nincs. Magam is belátom, 13