Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

193 országos ülés 190J január 29-én, csütörtökön. 89 vitát akarnék itt provokálni; én ma kizárólagosan és egyedül csakis a haderő e szempontjából óhajtom nézeteimet elmondani. Kérem a t. ház figyelmét, a mit én azzal igyekszem — most már előre kijeleatem — megköszönni, hogy lehetőleg tárgyilagosan óhajtom a kérdéseket tárgyalni. (Halljuk! Halljuk!) Az 1867-iki alkotás az én felfogásom szerint megfosztotta az országot a nemzeti hadseregtől, (Igaz! ügy van! a szélsobaloldalon.) és fájdalom, azon a megkezdett utón, a melyet az én hitem szerint a rneghunnyászkodás és a kishitűség jelölt ki, (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) az ország a lejtőn mindig tovább ment. Mig 1867-ben nemzeti hadseregről beszól a törvény, később már azt is eltüntették, később közössé tették a haderőt és eddig ennek a haderőnek mi csak a terheit érezzük, de az nem a mi erőnk. (Igaz! JJgy van! Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) A- közösnek megtett haderő az én hitem és tudásom szerint a nemzet egyéniségének érvényesítését kizárja. Nagyon helyesen mondotta gróf Apponyi 1889-iki egyik beszédében a következőket : »A hadseregnek semminemű érdekeit sem tudják előmozditani a nélkül, hogy azt össze ne vegyítsék alkotmányos jogaink csorbitásával. A hadsereg körében érvényesítendő és érvényesíthető legszerényebb nemzeti óhajok folytonos merev visszautasításra találnak.« És nemcsak ebben volt igazsága a t. képviselőtársamnak, a ház t. elnökének, de különösen abban is, mikor ezt megmagyarázta beszéde további folyamán, azt mondván: »A kiegyezés épületét legfőbb szerkezetében fentartják, de annak alapját nemhogy megerősítenék, hanem megingatják, mert a kiegyezési politika szellemével szakitanak«. Ha oly helyről ilyen nyilatkozat történik, akkor azt hiszem, t. ház, nem lesz merész azon állitásom, hogy 1867-ben lejtőre lépett a nemzet, a melyen tovább csúszott, s önállóságunknak, faji erősségünknek biztosítékai mindinkább gyengülnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Legyünk tisztában azzal, hogy nemzeti haderő nélkül önállóságról, függetlenségről nem lehet egy országban beszélni. Önállóságról beszélni akkor, mikor erő nincsen kezünkben, önáltatás, mert csakis a nemzeti haderő képezheti a nemzetnek izomerejét, csakis ez képes megvédeni jogokat, ez képes megfenyíteni azokat, kik^ a nemzeti jogok ellen fel mernek támadni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) 8 azért én kimondom egész nyíltan és egész őszintén, hogy bár minden irányban óhajtom a nép terhét könnyíteni, mégis én volnék az első, — s tudom, ez a párt is — a ki minden áldozatot képes volnék meghozni azért, hogy meglegyen a nemzeti haderő, a mely a 1 nemzet jogait biztosítsa, biztosítsa a jelent, előkészítse a jövőt, s előteremtse az összes garancziáit an^ak, hogy ez a nemzet nem hiába dolgozik. ' KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XI. KÖTET. Csakis az a nemzeti haderő tudja a nemzeti munkát lehetővé tenni, tudja biztosítani azt, hogy a munka meghozza a maga gyümölcseit, a melynek vezető szelleme a hazaszeretet, törekvése a nép jóléte, a nemzet önállósága. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Önök nem találkoznának részünkről soha szükkehlüséggel, ha a nemzeti haderő fejlesztéséről volna szó. Csak egy határ van, melyet ebben is megtartanánk. Miért kell a haderő? Azért, hogy védje a nemzet érdekét. Abban a perczben tehát, a melyben a hadsereg oda törekednék, hogy a nemzetben létező erőt megsemmisítse, ott van a határ, mert ez esetben a hadseregre fordított áldozat épen annak az ellenkezőjét eredményezné, mint a mire törekszünk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! Azt hiszem, minden pártkülönbség nélkül hajlandó elismerni minden képviselő azt, hogy az a nemzet, melynek nincsen hadereje, mely nem tud érvényt szerezni akaratának, és pedig mindenkMel szemben, nem képez önczélt. Joga, szabadsága csak tűrt, jóléte ingatag és nem tényező saját ügyeinek elintézésében. (Élénkhelyeslés a szélsőbaloldalon.) S kérdem különösen a túloldalon ülő képviselő urakat, hogy a közös haderő a mi támaszunk-e, lehet-e ezt mondani akkor, mikor annak nyelve nem a mienk, mikor annak szelleme nem a mienk, mikor azt egy, törekvéseinkkel ellentétben lévő irányzat vezeti? Nagyon sokan a másik oldalról ezekre a kitételekre azt a megjegyzést teszik, hogy mindez frázis. Könnyű bírálat. Ezt én nem fogadom el. Az aggódó hazafiúi szívnek dobbanása, a hazáért gondolkozó agynak kifejezése sohasem frázis. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mikor az ember azt fejezi ki, a mit érez, azt akarja kifejezni, a mi az ország érdekében van, azt frázisnak mondani nem lehet. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalion.) De ha azt mondja valaki, hogy ez frázis, mondja meg akkor, hogy frázis-e az is, hogy annak a hadseregnek az ereje, a melynek erősítését kérik tőlünk, a mi erőnkkel, a mi törekvéseinkkel ellentétben áll. Mert ellentétben áll mindennel, a mi magyar, ellentétben áll nemzeti kultúránkkal, mintegy lehetetlenné teszi a nemzeti kultúra fejlődését, mert akkor, mikor a nemzet erejének a hadseregben kellene nyilvánulnia, az ellentétes állást foglal el a magyar törekvésekkel, a magyar aspirácziókkal, a magyar kultúrával. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Gyenge az én szavam arra, hogy ezt szépen megmagyarázzam. HMatkozhatnám, de nem teszem ezúttal, a ház igen t. elnökére, ki a legutolsó véderővita alkalmával oly szépen, a meggyőződés hangján, oly nagy erővel és igazsággal rámutatott arra, hogy ez a hadsereg a magyar nemzeti kultúrával ellentétben áll. (Igaz! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Csak ugy emlékezés okáért rámutatok arra, hogy az 1867-diki alkotás megteremtői nem 12