Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-192

192. országos ülés 1903 január 28-án, szerdán. 79 ban neki bizonyos dij jár. Rendes viszonyok között ily egészségi bizonyítványnak a kiállítása ritkán fordul elő és igy alig érezhető dolog. Azonban vészkerületi zárlat esetén ezen bizonyítványok száma ezerre megy, mert például a Szeben vármegyében alakított egyik vészkerületben a lakosság, a Nagyszeben városéval együtt, majdnem 80 ezret teszen és ezen lakosságnak a mindennapi hússal már öt hónapja történt ellátása minden egyes vágóállatnál csakis egészségi bizonyítvány beszerzésével volt lehetséges. Ily körülmények mellett elhihető, hogy csak az illető vészkerületben az állatorvosok egész jogosan több ezer koronára menő fuvarköltségeket és dijakat vettek fel a néptől. Elvitázhatatlan, hogy ezen hallatlan díjszedés két szempontból tűrhetetlen állapotot képez: Az egyik a méltányosság, mely nem engedheti meg, hogy a forgalom korlátozása által úgyis már eléggé károsított kisgazdáktól vétessék fel a keserves dij oly rendszabály alkalmazása folytán, melyet az állam nem az illető állattulajdonos érdekében, hanem a vészkerületen kívül lakó többi állattenyésztők érdekének megóvására létesíttetett. De helytelen és egyenesen ártalmas ezen eljárás az állam méltóságának szempontjából is. Mert az illető állatorvos, a ki a nép nyomorán gazdagodik, mint magyar királyi tisztviselő az állam képviselője. Hogy pedig mennyire képes ily visszás állapot az államhatalom tekintélyét veszélyeztetni és a népnek az állam közegei iránt ily rendkívüli körülmények alatt fokozottabb mérvben szükséges bizalmát rontani, azt szembeötlően bizonyítja azon sajnos tény, hogy a kétségbeesett nép az egész nyomoráért az állami állatorvosokat okolja, és mind hangosabban gyanúsítja őket, hogy azért nem szüntetik be a zárlati intézkedéseket, mert ezeknek meghosszabbítása egyenesen anyagi érdekükben áll. Jellemző, hogy a nép a betegséget már nem nevezi többé köröm-, hanem koronafájásnak. (Derültség.) Ezen dijkérdésnek az egyedüli helyes megoldása csak az lehet, hogy ily rendkívüli esetekben az állam vállalja magára a saját állatorvosi közegeinek a bizonyítványok kiállításáért járó díjazását és mentse fel a földmMeseket ezen dij fizetése alól. (Helyeslés.) T. ház! Mindezek alapján és tekintettel arra, hogy a száj- és körömfájás elleni rendszer kérdése a betegségnek hazánk több vidékében^ történt fellépése folytán országos kérdéssé fajult : bátor vagyok a tisztelt földmMelésügyi miniszter úrhoz a következő interpellácziót intézni (olvassa): Miután Szeben vármegyében a száj- és körömfájás ellen alkalmazott hatósági intézkedések czélt tévesztettek, a mennyiben egyrészt nem bizonyultak alkalmasoknak a betegség gyors és sikeres elfojtására, valamint terjedésének a meggátlására, másrészt pedig túlzottságuknál fogva az egész vidéket elviselhetlen gazdasági krízisbe sodorták, hajlandó-e a miniszter ur sürgősen intézkedni, hogy: 1. a száj- és körömfájás elleni zárlat csak az egyes, betegség által meglepett udvarokra szoríttassák és csak ha ezen intézkedés sikeresen már nem vihető keresztül, kMételesen is egyes községek zár alá helyeztethessenek; ezeknél továbbmenő zárlati intézkedések különösen nagyobb, a betegség által nem érintett községekre kiterjedő vészkerületek alakítása valamint ilyen nem fertőzött helyekre eső állatvásároknak a betiltása, mint a lakosság gazdasági jólétét súlyosan veszélyeztető intézkedések hatályon kívül helyeztessenek, illetve jövőre mellőztessenek. 2. Az összes óv- és zárintézkedések alkalmazása és foganatosítása nem egy sablonszerű, az egész országra egyformán kiterjedő rendszabály szerint, hanem mindig a különös helyi viszonyok tekintetbevételével és a lakosság létérdekeinek kímélésével történjék, mi végből a közigazgatási hatóságoknak egy bizonyos mozgószabadság megadassák; a gazdaközönség pedig az állatorvosok által a betegség elleni óv- és fertőtelenitési eljárással megfelelően megismertessék. 3. állatjárványok idejében a zár alá vett helyeken az illető m. kir. állatorvos az egészségi bizonyítványok kiállításáért kizárólagosan az állam által kárpótoltassék. Elnök: A földmMelésügyi miniszter ur rögtön kíván válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Talán méltóztatnak megengedni, hogy ezen interpelláczióra, a mely hozzám intéztetett, rögtön válaszoljak. (Halljuk! Halljuk!) A száj- és körömfájás, a mennyire kinyomozni tudtuk, a határSzéll közös legelőkről hurczoltatott be az országba. Azon vármegye, a melynek érdekében a t. képviselő ur felszólalt, szintén a határszélen fekszik. Ennélfogva azt hiszem, mindenki méltányolni fogja, hogy a határszélen kétszeres óvatosságra, kétszeres figyelemre van szükség, mert ha a határszélen megfelelő óvatosságot az illető közegek nem tanúsítanak, akkor az egész országban igen hamar elterjedhetne és igen nagy arányokat vehetne a ragály. (ügy van ! a jobboldalon.) Különben én, a mint a száj- és körömfájás nagyobb méretekben fellépett, még a múlt év őszén kiadtam egy igen világos, tájékoztató rendeletet, a melynek az volt a czélja, hogy a hatósági intézkedések ne legye nek egészen sablonokra alapítva, hanem hogy az egyeseknek és az illetékes közegeknek megfelelő mozgási kör biztosíttassák; épen az, a mit a t. képviselő ur kMan. De rendelkezni kellett ebben a rendeletben az iránt is, hogy a hol kitör a száj- és körömfájás, ott megfelelő vészkerület alakíttassák. Azt hiszem, a vészkerület alakítása az alispán által meg is tör-